Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.

Ülésnapok - 1881-108

368 308, országosülés május 22. 1882. esküvés van, oda ne menjünk; és így mentünk volna mindenféle, még pedig költség nélkül, ingyen — mert a költséget, mely ezen politikából származott volna, senki sem veszi számba a t. ellenzék részéről — de mikor az occupátióról van szó, akkor százszorosan számítják fel a költségeket. {Zajos helyeslés a jobboldalon.) És most Szilágyi Dezső képviselő ur feláll és azt állítja, hogy ebből először is alkotmányi veszedelmek származtak. Volt szerencsém említeni, mennyire becsülendő ez. Továbbá állítja, hogy pénzügyi calamitások származnak belőle. Ezeknek nagy súlyát érzem, ezeknek véget vetni szükségesnek tartom. De tovább ne menjünk. És a t. képviselő urnak sem felfogásával, sem eddigi helyzetével megegyeztethetőiK'k nem tartom két állítását. Először, mikor a terheket festi, azt mondja: ime a földbirtokos adójának minden második forintját Boszniára költjük. T.ház! Hiszen már ha igy apostrophálni akarja a t. képviselő ur az egyes osztályokat, akkor sokkal egyszerűbb formulát is használhatott volna. Minek ez? Mondjuk, hogy az egész sör-, ezukor-, kávé- fogyasztási adó, a kártya-adó, a vadászati adó mind Boszniára megy. (ügy is van! Oda megy! balfeWl.) De van-e az ilyen apostrophalásnak alapja. (Hogy ne volna! baljelöl.) Még Szilágyi képviselő ur szempontjából sincs. Megmondom miért. {Halljuk!) Mert hiszen az ellenzék eddig mindig azt mondta, hogy a boszniai költség csak a deficitet csinálja. Most meg azt mondja, hogy a fedezetet veszi el. Ha a fedezetet venné el, akkor nem volna deficit, ha pedig a deficitet csinálná, akkor megvolna a fedezet. {Hosszan tartó derültség a baloldalon és a szélső baloldalon.) Azt mondta Szilágyi t. képviselő ur, hogy belügyi költségvetésünket nem állapíthatjuk meg a belkormányzati és a reformkérdésekbeu. Említette a közigazgatási, a culturezélokat, melyekre nem irányozhatunk elő biztosan, mert jön a boszniai költség és elvisz mindent. Szilágyi Dezső (közbeszól) : Az államháztartás rendezését! Hegedüs Sándor : Méltóztatott beszédében mondani ! Szilágyi Dezső (közbeszól); Nem méltóztattam ! (Derültség.) Hegedüs Sándor: Szilágyi képviselő urnak az a szokása, (Halljuk! Halljuk! jobb'felől) hogy először is rögtön replikáz, másodszor szavai értelmének magyarázatára szót kér és hosszú beszédet tart, (Derültség a jobboldalon) azután személyes kérdésben szót kér és ismét hosszú beszédet tart (Derültség jobbfelöl. Mozgás a baloldalon) és két határozati javaslatot ad be, hogy két zárbeszédre legyen joga. {Kitörő tetszés és taps a jobboldalon.) Azt hiszem t. ház, hogy a t. képviselő ur lehet annyi türelemmel, hogy később tartandó beszédeiben vegyen engem vivisectio alá. (Derültség a jobboldalon. Nyugtalanság balfelöl.) Azt mondotta a t. képviselő ur, ez az állapot állandó lesz és el fog tartani mindig, mert ellenséges elemek közt vagyunk ott, tehát vonuljunk ki. Jaj, t. képviselő ur, ha mi minden ellenséges elem közül ki találunk vonulni, akkor nem tudom, hogy Európában megmaradhatunk-e ? (Tetszés a jobboldalon.) Azt mondja a t. képviselő ur, lehetetlenség ott a lázadással birni, mert a felkelők átmennek Montenegróba, ott kipihenik magukat és újra kijönnek. Bocsánatot kérek, hisz a krivosceiek mennek át, ha tehát azt mondja, hogy kivonuljunk onnan, hol a lázadók kipihenik magukat, akkor Dalmatiából is ki kell vonulni, mert ott is kipihenik magokat. (Nagy derültség balfelöl. Ügy van! jobbfelől.) T. képviselőház! Én azt hiszem — miután nem kívánom a t. ház figyelmét tovább igénybe venni — hogy mi akkor, mikor a delegatio által meggyőződésem szerint illetékesen megszavazott költségeknek fedezetét megszavazzuk, először törvényszabta kötelességünket teljesítjük, másodszor bonyodalmaktól óvjuk meg az országot nemcsak törvénymagyarázati én alkotmányjogi, de egyszersmind politikai szempontból is, mert, t. ház, az mondatik, a monarchia prestige-ét kell megóvni és igy csak akkor lehet kivonulni — ez gr. Apponyi Albert t. képviselőtársamra vonatkozik — midőn ott anarchiát nem hagyunk. Ha a t. képviselő ur arról valakit biztosít, hogy ha mi onnan kivonulunk, anarchiát nem hagyunk és a monarchia prestige-ét megóvjuk és érdekeit biztosítjuk: akkor, a kik a megszállást pártolják, mind az ő pártján állnak, mert az természetes dolog, hogy mi az occupatiót nem Bosznia és Herczegovina szép szeméért tettük, hanem bizonyos érdekből, bizonyos zavarok megelőzésére {ügy van! a jobboldalon) és oly anarchiának, a melyet még némely rendes államok is igen kívánatosnak tartanak ránk nézve, megakadályozására, (ügy van! jobbfelbí.) Ha azonban egész komolyan veszi t. képviselőtársam szavait — a miről meg vagyok győződve — akkor ezzel az enuntiatióval t. képviselőtársam nem tesz egyebet, mint a következmény kutatása és az eredmény biztosítása nélkül elfogadja a szélsőbal álláspontját; (ügy van! jobbfelöl) mert az már tökéletesen mindegy Európa előtt a monarchia prestige-ére, vájjon azt moudjuk-e, hogy azonnal kivonulunk, vagy azt, hogy ki kell jönnünk és készülnünk kell a kivonulásra és pedig épen azon indokoknál fogva, melyeket Apponyi t. képviselőtársam felhozott. Miben állottak ezek? Egész argiimeatatiója odament, hogy nem bújuk el a 75,000 ember