Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.
Ülésnapok - 1881-108
306 108. országos ülés május 22. 1882Dé nézzük meg a dolog érdemét. A törvényességi kérdést részint a törvények, részint itt a delegation llis határozatok megállapítják. A törvényességi kérdést, hogy t. i. a hadi actióra szükséges költséget a delegatió megszavazta, Apponyi tisztelt képviselő ur világosan elismerte, de azt vonta kétségbe — egész tárgyilagosan akarom a fogalmat visszaadni — hogy itt nem csak oly költségről van szó. Mellékesen kell még megjegyeznem, hogy e tekintetben egészen helytelen azon megjegyzés, a mely ezen oldalról történt, hogy akkor is ki kellett volna szakítani azon összeget, melyet az illetékesség szempontjából kifogásolnak és meg kellett volna szavazni a többit. Ez azonban csak mellékes; de a kérdés az, hogy a hadi actió folytatására, állandósítására vonatkozó költségről van-e itt szó azon tételekben, mérveket kifogásolnak illetékességi szempontból? A nélkül, hogy hosszas megjegyzésekbe bocsátkoznám, azt hiszem, hogy a leghívebben visszaadta ezt Apponyi képviselő ur ezen két sorban : „Ezen tartományok védelmi viszonyairól az 1867: XII. t.-cs. nem intézkedik 0 . Igaza van a t. grófnak. De nem a tartományok védelméről van szó, hanem csapataink védelméről és ez nagy különbség. (Helyeslés jobhfelol. Ellenmondások és zaj a bal- és szélső baloldalon.) Kérem, méltóztassanak egy kis türelemmel lenni, nem leszek hosszas. Nem a tartományok védelméről van szó — és erre bátor vagyok figyelmeztetni — mert minden okoskodás itt erődöket és nagy, állandó befektetéseket akar feltűntetni és akkor aztán előállanak a törvéuynyel s a delegatiók határozataival, hogy a közös kormány és a delegatió ezekre nem illetékes. De nem erről van szó, hanem csapataink fekhelyeinek, csapataink élelmezésének biztosításáról. Az a tartomány ezeknek az építkezéseknek bizonyára semmi hasznát nem veszi; ha külellenség támadná meg, vajmi keveset érnének azok. (Ugy van! a jobboldalon) Hanem ha azokat sz ideiglenes laktanyákat, ay.okat az őrházakat kijavíttatjuk, a melyeket szétrombolt a fölkelés, akkor hadseregünk élelmezését mozdítjuk elő, hogy ne kerüljön három annyiba; tehát már tisztán takarékossági szempontból és hogy azok rablók által elpusztíthatok ne legyenek, szükséges ez a kiadás. (Helyeslés a jobboldalon.) És ha azok elé az ideiglenes laktanyák elé a bejáratok és ablakoknál egy falat huzatunk, hogy éjszaka katonáinkra lőni ne lehessen — mert erről van szó — akkor ez azon csapatok biztosítására, nem pedig azon tartománynak védelmére szükséges. De Szilágyi Dezső t. képviselőtársam a delegatiók határozataira hivatkozik—és itt bátor vagyok egy mellékes megjegyzést tenni. (Halljuk!) Annyira beleélte magát az ellenzék ezen árnyalatának némely igen t. szónoka abba, hogy mi az alkotmányt kiforgatjuk sarkaiból — és már hány sarkából forgattuk ki! — hogy minduntalan idéznek a fejünkre régi tekintélyeket s ezek előtt meg kell hajolni. De most már nem érték be ezzel: most már önmagunkat idézik ellenünk. E megtiszteltetésnek mindenesetre örülünk (Tetszés a jobboldalon) és én különösen köszönettel veszem Szilágyi Dezső t. képviselő úrtól, hogy azon delegationális határozatot, a melyet bátor voltam aláirni, felolvasni méltóztatott, de legyen meggyőződve, bármily figyelmesen átolvastam, abból ezen fedezet és ezen hitel ellen fegyvert kovácsolni nem tudtam. Nem is lehet és hogy ő sem tudott, ezt föladatom röviden kimutatni. (Halljuk!) Mert ha t. képviselőtársam a határozatok indokait is ilyen tárgyilagosan felolvassa, ezen indokok közt van egy rövid szó, a melynek igen nagy jelentősége van; mert ez az indokolás azt mondja : A megszállás békés időszakában ne történjék ilyen és ilyen dolog, ez és ez a határozat. Hát kérdem: a megszállás békés időszakában vagyunk mi ott? (Felkiáltások a balés a szélsd baloldalon. Hiszen azt mondják! Halljuk!) Nem lázadás közepette? (Felkiáltások: Be van fejezve! Halljuk!) És azok a határozatok úgy szólnak-e, úgy éitelmezhetők-e, a mint igen t. képviselőtársam értelmezi? Nem. Felolvasta az 1879. márczius 10-én kelt VIII., IX. és XI. határozatokat; rövidek s azon szavakat, melyekre argumentatióját fektette, egészen híven én is felolvasom. A IX, határozatban az van, hogy: „Az utak rendes fentartása nem képezhet többé hadi kiadást, ez átengedendő a helyi hatóságnak*. — Hát van itt arról szó ? Utak fentartására vonatkozik-e ez, olyanokra, a melyek eddig voltak, olyanok fentartására, vagy a melyeket a tartomány saját érdekében határozott építtetni ? Nem, hanem azon hegyi utakra, a melyek a hadsereg élelmezése czéljából mulhatlanul szükségesek. (Ügy van! a jobboldalon.) A tizedik határozat ezt mondjad „A katonaság elhelyezése a tartományok terhére eszközlendő; a barakkok szilárdabb átalakításában a legszorosabb szükség legyen mérvadó". Tehát a határozat azt tartja, hogy a barakkok szilárdabbakká átalakíthatók. Csak azt köti ki, hogy takarékos legyen a kormány. És így az illetékesség átlépéséről nem lehet szó, a midőn a kaszárnyáknál az ajtók és ablakok élöíí falak húzása terveztetik. És végre a harmadik határozat. Midőn az 1879. évi költségvetés tárgyaltatott, észrevettük azt, hogy az élelmezés czímén megszavazott
