Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.

Ülésnapok - 1881-108

108 országos filés májns 22. 1882. 363 akár a sámum, akár dögvész, vagy éhhalál azon polczról letaszítana, én örülnék rajta. (Zaj. Felkiáltások jobb/elöl. Elállt Eláll!) Jókai Mór t. képviselőtársam cserébe a megszavazott milliókért egy eszmét kér. Vélenyem szerint megadta neki ezt az egzmét Wolf képviselő ur és azt hiszem Jókai Mór képviselő is beleegyezik abba, hogy ha t. i. nagyon szeretik azt a Boszniát, a melynek, mint tudjuk, népessége nem valami nagy — én legalább szivem mélyéből örülnék rajta — telepítsük ki oda az erdélyi szászokat és hogy ne unják magukat a civilisatiónak olyan szép művelésében, a melylyel a Schulvereint mindenütt támogatják és hogy segítséget is kapjanak és miután legnagyobb részben Magyarországon a germanisatiónak az izraeliták is apostolai, azt hiszem, hogy elintézhetjük azt a kérdést, a melyet Szathmármegye kérvényével a ház elé hozott, akkép, hogy t. i. az Oroszországból ide jövő zsidókat szintén küldjük oda ; ketten azután a germanisatiónak nagy művét keresztülviketik, akkor civilisatori működésüknek is lesz értelme. (Derültség halfelöl.) Elnök: Kérem a t. képviselő urat, méltóztassék figyelemmel lenni a nemzetnek azon munkás, szorgalmas és hazafias része iránt, a melyről említést tett. Szalay Imre: A történelem tanúsága szerint t. ház, ha voltak is az újabb korban fejedelmek, a kik nem a szabadság mellett, nem a nép józan felfogott érdekei mellett voltak, mindenesetre egyik azok közül Napóleon volt, kit Sedannál végzete elért. De ha körültekintünk Franeziaországban, ott nagyszerű építkezések nyomait látjuk, ott van Paris világvárossá tétele azon szép építkezések által, melyeknek párját nem egyhamar látjuk, egyszóval az építkezésekre, csatornáira, milyeket tett — nem tekintve más tulajdonait és tetteit — csak elismeréssel gondolhatunk. Azonban tekintsünk körül, minő építkezéseket kapunk mi ? Ott van mindjárt, legelőször is szemünkbe ötlik és azt hiszem, egyik ágyú épen ide van irányozva, mint egyik képviselőtársam múltkor említette, a gellérthegyi citadella és azt hiszem, midőn képviselőtársam Albrecht főherezeget említi meg, igaza volt, mert ha tőle függne, e parlament már régóta romba dőlt volna és nem ülne együtt. Nem folytatom tovább t. ház, hanem kijelentvén, hogy elfogadom a Helfy és Eötvös Károly képviselőtársaim által beadott külön véleményt, csak a következő idézetet akarom felolvasni. „A bécsi udvar megint elmondhatja, a mit 300 év óta oly gyakran elmondott : Felemeltem hatalmam egységének épületét a magyar nemzet sirhalmán. Igaz, hogy nem a magam erejével emeltem" Elnök: Kérem a képviselő urat: meglehet, hogy idézetei hívek; és igaz, hogy nálunk szabad szólás van és azért engedtem szólni és nem szakítottam félbe, nehogy azt gondolja, hogy nagy szavai megdöüthetnek valamely dolgot: de mégis kérnem kell a képviselő urat és figyelmeztetnem, méltóztassék meggondolni, hogy Magyarországon a magyar király iránti tisztelet a nemzet szivébe be van vésve annyira, hogy az ily dolgok hallása kellemetlenül érint és fájdalmasan esik minden magyar embernek. Szalay Imre: Bocsánatot kérek, én csak idézetet olvasok. Elnök: Figyelmeztetnem kell a képviselő urat, hogy azon a czímen, hogy „idézet", ide nem illő dolgot ne olvasson, különben fel kell tennem, hogy a képviselő ur saját palládiumának védelme alatt akar ide behozni olyat, a mi nem ide való, mert a ki itt idéz valamit, ez által oly szint nyert az, miuha saját nézetét mondaná az idézetben. (Egy liang a széhÖ baloldalon: Magáévá tette az idézett sorokat!) Bocsánatot kérek, én azt hiszem, hogy ezen a Magyarországon, melyben a nemzet még azt sem tartotta szükségesnek, hogy elhatározza, a mi más országokban szokásos, hogy hűségi esküt tegyen a képviselő (Felkiáltások a szélső halon: Még csak ez kellene! Halljuk! Halljuk! Élénk nyugtalanság. Elnök csenget.) Valamint Athénében nem tartották szükségesnek törvényt hozni az apagyilkosra, mert nem tették föl, hogy ilyen akadjon — mondom — azt hiszem, hogy ezen a Magyarországon minden ember érzi, hogy az ilyenféle nyilatkozat sem a nemzetnek, Bem az országnak, melynek mindnyájan javát akarjuk, hasznára nem szolgál. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Nyugtalanság a szélsH baloldalon.) Kötelességemnek tartottam ezt & képviselő urnak megmondani és kimondani, hogy ha még tovább ilyen kifejezésekkel folytatja, kénytelen leszek tőle mély fájdalommal, de kénytelen leszek a szót megvonni. (Helyeslés a jobboldalon. Élénk nyugtalanság a szélső baloldalon és felkiáltások: Nem lehet! Szép parlamentarizmus !) Szalay Imre: Tiszteletben tartom a házszabályok azon czikkét, mely szerint a ház elnökével polemisálni nem szabad, nem is teszem, de az, hogy mit fog tenni az elnök ur, az az elnök ur dolga, de hogy azért, mert idézetet olvasok fel Kossuth iratainak II. kötetéből, jogosan vonhassa el tőlem a szót, nem hiszem, azonban, ha tetszik, nem tehetek róla. (Nagy z -j) Verhovay Gyula: Majd idézünk akkor folytonosan. (Felkiáltások szélső balfelöl: Hall juk! Halljuk /) Szalay Imre (olvas): »Igaz, hogy nem a magam erejével emeltem fel, de felemeltem. Mit jog! mit eskü! mit szerződések! A népek 46*