Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.
Ülésnapok - 1881-108
356 lo8 ' országos ülés májns 22 18S2. van még egy példa: „És az előbb említett jelentés tartalma meg is közeliié körülbelül azon képleteket, melyeket a közös kormány jó eleve maga előtt tartott azon „benyomásról*, melyet a védkötelezettség iránt kiadott rendeletek kihirdetése szülni fogna". Képleteket fogalmazni magoknak benyomásokról. Ilyen magyarságot én még nem hallottam. {Derültség a szélső haloldalon.) De t. ház, hogy ezen dualisticus kormányforma mellett mi minden lehetséges, arra nézve két dolgot leszek bátor beszédem befejezéséül röviden felemlíteni. Méltóztatnak tudni, hogy 1879. április havában a szultánnal valami conveníió-féle köttetett. A hírlapokból értesültünk erről, a magyar törvényhozásnak azonban 1882-ig ehhez a conventióhoz absolute semmi köze nem volt. A kormány a jelenlegi dualisticus kormányforma mellett ennek előterjesztését sem nem tartja kötelességének, sem nem kötelezhető reá. íme t. ház, itt van az újonczozási rendelet. Kiveszik a hűségi esküt a bosnyák ujonezoktól, akik esküsznek, hogy : „Esküszöm, hogy I. Ferencz Józsefhez, a császár-királyhoz hü leszek". Vájjon, melyik császárhoz, melyik királyhoz? Vájjon Magyarországban lehetséges már az, hogy magyar pénzen ilyen absolutisticus esküket vegyenek ki az ujonezoktól ? (Helyeslés a szélső baloldalon) Igenis lehetséges a jelenlegi dualisticus kormányforma mellett. De lehetséges végül még egy dolog, mi a az egész nemzet előtt köztudomású. Hiába tagadta ezt a ministereluök ur a napokban, elmondta Hegedüs Sándor képviselő ur a delegatióban, elmondta Falk Miksa képviselő ur a delegatióban és vezérczikkékben, hogy a jelenlegi közösügyes rendszer mellett lehetségessé vált a soldatescának egész felburjánzása, lehetségessé vált, hogy a nemzet legszentebb jogaiba mélyen belenyúljanak az úgynevezett alkotmányon kivül álló körök, de az egész nemzetben él azon tudat, lmgy az alkotmányon kivül álló ezen liga élén maga Albrecht főherczeg áll, a ki^ veszélyezteti alkotmányunkat és nemzetünket. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon. Zajos felkiáltások jobbfelol: Rendre ! Rendre I Elnök csenget. Zajos helyeslés és éljenzés a szélsőbalon.) Elnök: A képviselő urnak egyéni hitéhez, meggyőződéséhez nekem semmi közöm, semmi tekintetben azt kifogásolnom nem lehet. De kifogásolnom kell a képviselő urnak ezen szavait azért, mert teljes lehetetlenség, hogy a képviselő ur hitelesen értesülve legyen azon köztiszteletben álló kitűnő férfiúnak (Zaj a szélső baloldalon. Élénk felkiáltások a jobboldalon: Halljuk ! Halljuk!) és fó'herczegnek véleményéről. Itt a parlamentben pedig az a szokás, hogy különösen az uralkodó ház tagjairól senki ilyféle véleményt ne nyilvánítson. (Élénk helyeslés jobbfelol. Felkiáltások a szélső baloldalon: Csak a király iránt!) Polonyi Géza: Megneveztem őt, hogy a naplók késő unokáink előtt is tanúságot tegyenek arról, ki volt e nemzetnek Tisza Kálmán ur idejében vele együtt rósz szelleme. Ezen alkotmányon kivül álló egyénekre nézve nem én vagyok az első, a ki a jelen vi+a alatt a házban ez irányban felszólal. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Maga Jókai Mór képviselő ur szóról szóra ezeket mondta beszédjében: (Halljuk a szélső baloldalon.) „T. ház! Én bizonyos vagyok róla, hogy ez az eszme nem csak Magyarországon népszerű, de vannak ennek az eszmének számos követői túl a Lajthán is és vannak olyanok, a kiknek tetszik ez az eszme, még az alkotmányos körökön kivül is." Szóról szóra igy mondta. (Mozgás jobbfelol.) Mit bizonyít ez? Felkérem a képviselő urat, nevezze meg azon egyéneket, a kiket az alkotmányos körökön kivül állóknak tekint. (Helyeslés a szélső baloldalon. Zaj.) Elnök: Egyik képviselő sem kényszerítheti a másikat semmiféle nyilatkozatra. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélső baloldalon) S nem lehet feltenni, hogy Jókai képviselő ur kit értett e szavak alatt. (Polonyi Géza szólni akar.) Én nem polemizálok a képviselő úrral, mert a házszabályok szerint a képviselő ur velem nem polemizálhat. (Helyeslés a jobboldalon. Mozgás a szélső baloldalon.) Polonyi Géza: Szilágyi képviselő ur a következőket mondotta beszédében: „Politikailag érett népek, minél érettebbek, annál nagyobb súlyt helyeznek alkotmányukra s annál kérlelhetlenebbek ily kérdésekben s ha a magyar alkotmányosságnak aranykorszakát s azon embereket nézzük, kiknek dicső neve a törvényességgel, nem a szőrszálhasogató, hanem a nemzet lelkében élő, a nemzet biztosítékát képező törvényességgel oly fényesen össze van csatolva; ha azon időszakot és azon emberek magatartását nézzük: akkor lehetetlennek képzelték volna, hogy eljöjjön a mag) r ar parlamentarismusnak egy oly időszaka, midőn ily nyilvános törvénysértés szentesittessék." Arany szavak, arany igazságok. Csak a következtetést is méltóztassék belőle kivonni. Ismerem magyar történetünket, de nem ismerek oly arany korszakot, nem ismerem az alkotmányosságnak oly dicső bajnokait, kik a jelenlegi dualisticus alkotmányformával meg leitek volna, vagy meg lennének elégedve. De t. ház, azt hiszem, itt az idő, hogy épen alkotmányunk arany korszakában élt dicsőink emléke iránt rójuk le a kegyeletes a hála adóját: fogjunk az alkotmány megvédéséhez, fogjunk hozzá a valódi munkához, újítsuk
