Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.
Ülésnapok - 1881-108
354 í08- országos ülés május 22 1882. seregeinknek, mert a törökök ostromolták Jaiczát és Zápolya egyik szemének elvesztésével visszavonulni volt kénytelen. Helyette Ujlaky Miklós lett kormányzó Boszniában, a ki a törököket el is űzte. Közeledünk az 1476. évhez, mely nevezetes év a bosnyák történelemnek legfényesebb, legkimagaslóbb pontja. Tudjuk, hogy 1476-ban Mátyás király lakodalmat tartott, a melyen megjelent Miklós, akkori bosnyák király is. A történelem azt jegyezte fel róla, hogy kitűnő tanácsosnak bizonyult. 1481-ben Mátyás már ismét Boszniában volt és harmadszor megverte a törököket, de 1491-ben már ismét Boszniába kellett mennie. így ment ez t. ház évről évre, míg végre bekövetkezett 1526-ban a mohácsi vész. Elvesztettük Boszniát, eltemettük nemzetünk önállóságát, függetlenségét. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) Ármány, cselöZövény, lázadás és esküszegés jellemzik e népnek múltját. Hiába t. ház, a történelemben ezen elv, hogy contraria se trahunt, nem alkalmazható. A nép, mely erkölcseire, szokásaira, nyelvére, vallására különbözik tőlünk, az velünk assimilálódni nem fog soha. A történelemben bizonyos, azért tanuljuk azt, hogy hasonló okok hasonló okozatokat szülnek. Félek tőle, hogy a történelem kérlelhetleu logikája még egyszer leszámol velünk, de akkor örökre elveszünk. Minden jel oda mutat, hogy újabb vésznek nézünk elé: Bosznia immár annectálva van, van talán valaki, a ki elhiszi, hogy nincs adósságunk ; ez is megvan, de talán nincs coriuptió ; hát mit bizonyít a Németh Albert t. képviselőtársam által benyújtott határozati javaslat, (Felkiáltások jobbról: Ez nem bizonyít!) hát ez nem bizonyít semmit ? Hát t. ház, ez ne bizonyítson semmit. De kérdezze meg bárki saját lelkiismerete szerint, az a nemzet, a melynek erénye volt a nagylelkűség, a lovagiasság, a vendégszeretet és a közügy iránti érdeklődés, azon nemzetnél ma hideg közöny, számító önzés és fáradbatlan önérdekhajhászat van és haszonlesésben versenyez. Ezt én corupptióuak nevezem. És menjen az országban akárhová valaki, mindenütt ezen állapotot fogja találni. Igenis t. ház, nagyon fájdalmas előjelei vannak ezen bekövetkező vésznek : önökön áll, hogy segítsenek rajta. De mit csinálnak, hogy segítsenek rajta? Felmennek a delegatióba és midőn már 80 millió adóssággal elláttak bennünket, akkor nagy dicsőséggel haza jönnek, hogy 2 milliót sikerült törülniük a fizetési meghagyásból, a cassa-előlegekből. Ezen két milliónak furcsa története van. Mikor a közös pénzügyministert kérdezték, hogy elég lesz-e ezen 23 millió, a mit előirányoztak, akkor azt mondta, hogy talán elég lesz. Miután kiemelte, hogy a csapatparancsnokok többet kértek 23 milliónál. Már most a delegatiónak nagy garral sikerült 2 milliót törölni : ebből mi következik ? Hogy ha már a 23 millió csak talán lett volna elég, a 21 millió bizonyosan kevés lesz. Túl fogják tehát magukat tenni az alkotmányosság korlátain és költeni fognak költségvetés nélkül. Ez az egész delegationális 2 millió egy mesét juttat eszembe. Két arabs utazott, egyszerre elérte őket a samum szele, az egyik azt mondta, hogy már most mindegy, én is fütyölök a samumnak; ez alatt értem azokat, a kik a Szlávy pénzügyminister által előirányzott nagyobb összeget megszavazták, ők fütyöltek a samummai; a másik párt, Hegedüs Sándor és társai, lepkehálóval akarták elűzni a samumot. Felesleges mondanom, hogy mindkét arabsot eltemette a samum. Csak egy van, a kire ezen hasonlat nem talál, ez Baross képviselő úr, ő reá tehát más hasonlatot alkalmazok, a nélkül, hogy sérteni akarnék. A mese beszél egy szikár vén kisasszonyról, a ki a tenger partján egy homok-palotát épített magának és mikor a tengerárja a homok-palotát elmosással fenyegette, akkor kezébe vett egy czirok seprűt és azzal igyekezett a tenger árját magától eltávolítani. Parthington kisasszony Tisza Kálmán ministerelnök úr, midőn bosnyák politikáját az adósságok tengerárja, ez a bőszült elem, fenyegette, akkor kezébe vette a czirok seprűt, Baross Grábor urat, ezeket a cseppeket igyekezett a tenger árjába visszahajtani. (Derültség a szélső balon. Felkiáltások a jobboldalon: Nagyszerű !) T. képviselőház! Ha csak azt kivarrnám, hogy ez a tengerárja Partington kisasszonyt magát is, czirokseprűjét is elsöpörje, ez nagyon igazságos lenne. De én most nem akarok igazságos lenni; nekem ezen kívánságom helyett egy kérelmem van t. Baross Gábor úrhoz és pártjához: őszinteségem egész melegével kérem őt, győződjék meg végre valahára arról, hogy e nemzetet a mostanáig folytatott bosnyák politika bizonynyal a tönk, a sir szélére juttatja; álljanak meg ez úton és forduljanak vissza; tudom, hogy ha saját lelkiismeretük szavát megkérdezik, az is azt fogja mondani. De ha ezen kérelmemet teljesíteni nem akarják, akkor jegyezzék meg, hogy a koldusbotra juttatott nemzetek számára is van igazság a történelemben. (Ugy van! a szélsb' baloldalon.) Emlékezzenek vissza Fülöp spanyol király históriájára ; emlékezzenek vissza arra, hogy ott ugyanazon adók voltak, mint nálunk : Álba 20 fillért követelt már az ingatlanok átruházásától és mi is épen annyit fizetünk. Ekkor támadt Németalföldön egy párt, a „gueusok", a koldusok pártja; egy emlékérmet verettek:
