Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.

Ülésnapok - 1881-107

107. országos ölés május 20. 1882. 343 kell mérlegelni. Már pedig ha be van bizonyítva, a mint a mostani események és azoknak a dolog természetében fekvő állandó okai igazolják, hogy azon tartományokban helyzetünk nagy erőfeszítés nélkül tarthatatlan, a mely erőfeszítés pénzügyeinket folyton rongálja; ha be van bizonyítva, hogy az ottani lakosság hosszú időn át le nem küzdhető ellenszenvvel viseltetik ellenünk, hogy tehát minden háborús complicatió esetében biztosak lehetünk, hogy az eddiginél sokkal nagyobb mérvű lázadással fogunk találkozni; ha tehát be van bizonyítva, hogy épen háború esetén, hol nagyhatalmi állásunk követelményeit anyagi erőnk egész hatályával érvényesítenünk kell, a csatamezőtől elvonva és az ottani kősziklák közt 70 ezerre rugó, esetleg nagyobbmérvű lázadás esetében még nagyobb számú katonaságot kell tartanunk, melyet a döntés pillanatában nélkülözői fogunk; ha be van bizonyítva mindez, a mint azt a mostani események bebizonyították: akkor mérlegeljük egymással szemben a kétféle kárt, a mely a nagyhatalmi állásban ejtethetik. Egyfelől látjuk azt a positiv kárt és azt a positiv veszélyt, hogy ismétlődhetik az, a mi 1866-ban történt, hol a csehországi csatatéren fájdalmasan nélkülöztük azon ezredeket, melyek az olaszországi vesztett positió megvédésére fordíttattak. (Elénk helyeslés ba- és szélső hal/elöl.) Ezzel a veszélylyel, melynek ismétlődése majdnem mathematikai bizonyossággal merül fel, ezzel szemben áll az az esetleges erkölcsi hátrány, mely a kibonyolódási politikából származik. És mi az, a mi a kibontakozási politikából származhatik monarchiánk nagyhatalmi állására nézve, ha az a kellő dignitással, kellő előrelátással és minden momentumnak kellő fiarvelembevételével történik? Ugy fognánk-e onnan kimenni, mint a kik erejükben nem bíztak, mint a kik elégtelenek egy reájuk ruházott feladat megoldására? Nem, t. ház. Ha kivonulunk, kivonulunk mint olyanok, kik belátták, hogy egy téves, helytelen politikát követtek és a kik nem akarják követni azt, a mi még a kártyaasztalnál is rósz politika, hogy valaki pénze után szalad, hanem belátva, hogy hibás lépéseket tettek, politikájukat öntudatosan, szabad elhatározással megváltoztatják. (Elénk helyeslés balfeläl.) És ez a fordulat t. ház, a monarchia nagyhatalmi állásának nem derogál, prestige-jét nem teheti tönkre. (Helyeslés balfelöl.) De azt igenis elismerem, hogy ártana azon férfiak államférfiúi prestige-jének, kik az occupátiót kezdeményezték. (Elénk tetszés és helyeslés balfelöl.) De ne tessék a t. ministerelnök urnak önuön magát és saját politikai reputatióját oly annyira identificálni a monarchia nagyhatalmi állásával és prestige-jével. (Élénk helyeslés bal- és szélső bal/elöl.) Annak bizonyítgatására t. ház, hogy azok, kik az occupatiót tervezték és keresztül vitték, nagy államférfiuk voltak, pénzügyeink romlása, mindazon veszélyek előállása, melyeket ecseteltem és a most megszavazásra kért 21 millió, nekem legalább sok pénz. (Igaz! Igaz! balfelöl.) És azért t. ház, nem akarva a ministerelnök ur és mások által velünk szemben felhozott más vádaknak és támadásoknak minden részleteire az ugy is előrehaladt időben válaszolni: befejezem beszédemet avval, hogy a competentia alapján, a delegatió által megszavazott, az országgyűléstől pedig nem fejezetekre osztva, de egj

T összegben kért tételt meg nem szavazhatom és a képviselőházat annak megtagadására kérem fel; a jövendőben követendő politikai irány meghatározására nézve pedig a Szilágyi Dezső t. barátom által beadott második határozati javaslatot elfogadásra ajánlom. (Élénk hosszas helyeslés és tetszés bal felől.) Dárday Sándor: (Zaj. Felkiáltások: Halljuk!) Személyes kérdésbea kérek szót. Köszönettel tartozom mindenekelőtt gróf Apponyi képviselő urnak, hogy ő nem ugy, mint Szilágyi képviselő ur, beszédemnek elferdítésével foglalkozott, hogy ő nem állíttatott velem absurdumokat, melyeknek azután dicsőséges czáfolatába bocsátkozott, hanem komolyan vette állításaimat, mint én komolyan veszem mindenkinek beszédjét és mindenkinek állításait ezen házban. Ezt követelhetem mindegyiktől és viszont magam részéről mindenki irányában követem. Énnek előre bocsátása mellett Apponyi t. képviselő ur, a ministerelnök urnak beszédében azon tételre vonatkozólag, mely az én beszédemre válaszul szolgált, azt mondotta, hogy ő nem volt képes azt megérteni. A szélsőbalról pedig többen hangoztatták, hogy vájjon megértette-e Dárday is? Ennek folytán kénytelen vagyok kijelenteni, hogy miként értettem én. (Halljuk!) Én ugy értettem, hogy a t. ministerelnök ur, legalább nékem és Jókai t. képviselőtársamnak megnyugtatást szolgáltatott az által, hogy szükségesnek állította ő is, hogy oít változás álljon be mind a közigazgatási rendszer, mind pedig a politika tekintetében. Ebben én megnyugvást találok. Ezt tartozom kijelenteni és mindenesetre több megnyugvást találok a ministerelnök ur ezen nyilatkozatában, mint az ellenzék azon követelményében, hogy Boszniából kivonuljunk. Ezt akartam megjegyezni. (Helyeslés jobbfelöl.) Szilágyi Dezső: T. ház! Az előttem szólt t. képviselő ur jónak látta t. barátom gr. Apponyi fölszólalására, személyes kéidésben tett felszólalásában mellékesen azzal védekezni, hogy én elferdítettem szavait; de ha valaki e miatt szót kér, annak első kötelessége megmagyarázni, mi-