Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.

Ülésnapok - 1881-107

344 107, országos ülés májns 20. 18S2. ben ferdítették el állításait? A képviselő ur ezt nem tette. Ennélfogva, midőn a képviselő ur esak arra hivatkozott, hogy ő sértőnek találja magára nézve, ha szavait komolyan nem veszik, azt kell fel tennem, hogy a különbséget az én és t. barátom föiszólalása közt abban találta, hogy t. barátom, a mit talán maga is bán, egy kissé nagyon is komolyan vette a Dárday képviselő ur szavait. De ha ez áll, akkor bátor vagyok szavaim értelmére nézve a háznak emlékezetébe vissza idézni, hogy én nem azt mondottam, hogy a képviselő ur fölszólalását nem veszem komolyan, hanem, hogy a képviselő ur maga nem veszi komolyan, mert ha egy országos képviselő megtámadja azon politikát, mely Boszniára nézve a múltban követtetett és a melyért ezen kormány felelős és azt rosznak mondja; és a nélkül, hogy biztosítékot nyerne a jövőre nézve e politika megváltozása tekintetében, a legföltétlenebb bizalmat szavaz ezen kormánynak: az öa maga lemondott arról, hogy szavait bárki komolynak vegye. (Zajos helyeslés és derültség a bal- és szélső haloldalon.) Dárday Sándor: T. ház! Mindenki bizonyítani fogja nekem azt, hogy annyira szerény tagja vagyok a t. háznak, hogy személyes kérdésben, a mennyire csak lehet, idejét nem szoktam igénybe venni. Ennek méltóztassék tulajdonítani azt, hogy ferdítések magyarázásával untatni nem akartam a t. házat a múltkor, mikor Szilágyi t. képviselő ur beszédét befejezte, miután 2 órával tovább fárasztotta a házat. Én szavaimnak túlságos nagy súlyt tulajdonítani sohasem szoktam és ezért én elferdített szavaim helyreigazítása végett továbbra a ház türelmét igénybe venni nem akartam. De most Szilágyi t. képviselő provocatiója folytán ha tudni akarja, hogy miben találom az elferditést, kénytelen vagyok megmondani és azt hiszem, minthogy oly szerencsés voltam — a miért hálával tartozom — hogy múltkori beszédemet a t. ház figyelemmel kisérte, mindenki igazat fog nekem adni. Én a házban kijelentettem, hogy ha jövőben nem fog változás történni a Boszniában köretett politikában, egy krajczárt sem fogok többé megszavazni; ennek daczára Szilágyi képviselő ur nem egyszer, de többször azt mondta, hogy Dárday kevesli az oda fordított költségeket és a jólét özönében akarja elfojtani a lázadást. Hát nem ferdítés-e ez és nem insinuatio-e ez az absurdum-állítás ? Továbbá azt mondta, hogy én Polit képviselő urnak köszönetet szavaztam, hogy engem felvilágosított az oceupátió iránt. Nem akarok erős kifejezést használni, csak azt jegyzem meg erre, hogy ilyen olcsó élczczel nem lehet egy komoly beszédet czáfolni. Azt hiszem, a kik figyelemmel kisérték beszédemet, nem fogják szükségesnek tartani, hogy tovább részletezzem azon ferdítéseket, melyek Szilágyi képviselő ur beszédében voltak. (Helyeslés jobboldalon.) Szilágyi Dezső: T. ház! Én átlátom, hogy a képviselő ur nem épen irigylendő helyzetben vau és azt méltányolni tudom is; ezért most csak egyetlen egyre, csak a legfőbbre nézve — a mihez jogom van — visszaállítom szavaim értelmét. A képviselő ur, ferdítéssel vádol, azt mondta, hogy elferdítettem szavait, mikor azt mondtam, hogy ő abban is hibáztatta az eddig követett bosnyák politikát, hogy nem költünk eleget Boszniában. A képviselő ur ezt ferdítésnek nevezi; de hát mi volt az a sarkalatos hiba, a mit a képviselő ur az igaz, nem pusztán magától, hanem a hírlapi czikkekből és a Reichsrath delegátiójában mondott beszédekből felhozott, hogy minden esetre egyik legfőbb hiba az eddig követett bosnyák politikában az, hogy a bosnyák rájáknak a földbirtok földtehermentesítés mellett nem adatott át, egy olyan földtehermentesítés mellett, a mely — azt mondja — a bosnyákok által viselendő lett volna. Már most, ha valaki tudja azt, a mit a képviselő urnak tudnia kell (Nagy zaj. Felkiáltások jobbfelöl: Ez nem személyes kérdés!) Ez szavaim értelmének helyreállítása és ha a képviselő urak azt hiszik, hogy a ferdítés vádját oly könnyen el kell viselni és ehhez hozzászoktak —• de én részemről ezt a vádat, ha alaptalan, soha sem viselem el. (Helyeslés balfelöl.) A ki tehát tudja, a mit a képviselő urnak tudnia kell, hogy „Bosznia az önnön közigazgatási költségeit sem képes fedezni és akkor kormányzati politika sine qua non" gyanánt mégis azt kívánja, hogy megváltás alapján adassék át a földbirtok a rájáknak, az, ha tisztában van magával és ha egyáltalában mondott valamit, azt mondta: hogy igenis váltassék meg a földbirtok és ezen megváltás kamatait kell, hogy garantirozza az administráló állam, azaz a monarchia. Már most kérdem, nem az lett volna-e a következése, hogy mi, a kik különféle czímen kénytelenek vagyunk azon administratió költségeit pótolni, a kamatokat is fedeznünk kellene ? (Helyeslés bal/elöl. Zaj jobb felöl.) Ennélfogva jogosítva voltam arra az állításra, hogy a képviselő ur azért hibáztatta a politikát, mert nem költött eleget és egy olyan politikát kívánt volna, a mely többet költ. (Ellenmoadások jobbjelöl. Ugy van! a baloldalon.) Ha pedig a képviselő ur ugy értette ezt, hogy egyáltalában és minden körülmények között kizártnak tekinti azt, hogy a földtehermentesítés kamatai a monarchia által fizettessenek, (Dárday Sándor közbeszól: Nem mondtam! Felkiáltások balfelöl: Igén is ugy mondta!) akkor választhat a képviselő ur a között, hogy mondott egy olyau dolgot, hogy történjék a monarchia által ott egy földteher-