Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.

Ülésnapok - 1881-107

336 107. országos ülés május 20. 1882. két esetben egyszerű indoka. Semmi számításból, semmi párttactica szempontjából, de tekintetekből, a melyekkel tartozunk az országnak, alkotmányunknak és azon közjogi alapnak, a melynek hivei vagyunk és maradni óhajtuuk. Eleket a szemrehányásokat tehát mellőzve, áttérek azokra, a miket a miuisterelnök ur a delegátiók competentiájának megerősítésére, megállapítására nézve in merito felhozott. {Halljuk! Halljuk !) Ha jól fogtam fel okoskodását — itt van a t. ministerelnök ur, ellenőrizheti, vájjon hiven adom-e elé annak tartalmát —az a következőből áll: a berlini mandátum két megbízást rótt a monarchiára, az oecupátiót és administrátiót. Az oecupátió a franczia académia szótára szerint (Derültség bal felöl) jelenti az országnak vagy helynek elfoglalását és birtokban tartását. Az administratió, hogy mit jelent, ezt a t. minister ur, mint ismert fogalmat, nem látta szükségesnek magyarázni. Az 1880: VI. t.-cz., a mint azt a czíme is megmondja, szól kizárólag Bosznia és Herczegovina ideiglenes közigazgatásáról, tehát a reánk rótt feladatok egyikéről, de nem a másikról, az occupátióról, a mely kizárólag, minthogy arról az 1880: VI. t.-ez. nem is szól, az 1867: XII. t.-ez. szabályai alá esik. Én azt hiszem, hogy helyesen és teljes loyalitással adtam elő az igen t. ministerelnök ur okoskodásának magvát. Már most, t. ház, ezen okoskodásra többféle észrevételem volna. Hisz az igaz, hogy szép és megható látvány egy annyira gondos kormányelnöktől, hogy az általa elvállalt és és initiált politikai actió valódi értelme iránt a franczia akadémia szótárában keres utólag felvilágosítást. Az ily példa, t. ház, ragadó és én követni kívántam a ministerelnök urat ezen a téren, gondolván, hogy a mi hozzá méltó, az én hozzám sem méltatlan. És igy megnéztem először a berlini szerződést ott, a hol az a mi közjogunkba be van vezetve, t. i. a berlini szerződés beezikkelyezéséről szóló törvényben; láttam ott atmak magyar szövegét és láttam ott ezen kitételeket : „megszállás és közigazgatás". És ezután hasonló alapossággal akarván eljárni, mint a i ministerelnök ur, elővettem a magyar akadémia szótárát és felkerestem abban, hogy a „megszállás" szó mit jelent; (Derültség. Halljuk!) és a t. ház engedelmével leszek bátor az én phil ologiai kutatásaim eredményét felolvasni. (Halljuk! halljuk!) Azt mondja a magyar akadémia szótára : „Megszállani, valahol ideiglenes maradás, tartózkodás végett megállapodni, letelepedni". Ez nem felel meg alkalmasint a t. ministerelnök ur kívánságának, mert az ideiglenességr nek kitétele az ő politikájának keretébe semmi esetre sem tartozik. Nézzük tovább : „Tárgyesetés névelővel és áthatólag : megtelepedik valahol, mondják ellenségről, midőn bizonyos helyet meglep és tábort üt rajta, különösen a végett, hogy valami erősített várost, várat ostromoljon". Ez, gondolom, az az értelem, mely legközelebb áll ahhoz az esethez, mely itt minket foglalkoztat. De folytassuk. „Mondják gyarmatokról is, midőn bizonyos vidéket állandó lakhelyül elfoglalunk". Ez ide nem alkalmazható, mert nem lakhelyül foglaltuk el. »Átvitt értelemben jó vagy rossz szellem lep meg valakit". (Zajos derültség és éljenzés a bal- és szélső baloldalon. Nyugtalanság a jobboldalon.) No hát, hogy ez az átvitt értelem itt semmiképen sem alkalmazható, arról meggyőz azon sensatió, melyet a felolvasott értelem keltett. „Megszállás, cselekvés, melynél fogva valaki megszáll valahol, vagy a végett telepszik meg, hogy bizonyos helyet elfoglaljon, vagy hatalmába kerítsen". Tehát t. ház, mindezekből világos az, hogy magyar nyelven „megszállani" és az abból készült substantivum : „megszállás", ellentétben a franczia szó értelmével, egyedül magának az elfoglalásnak cselekvényét jelenti, nem pedig azon intézkedéseket, melvek az elfoglalás állatidóvá tételére és folytatására vonatkoznak. T. ház, én ezen egész okoskodást és idézetet nem azért hoztam a t. ház elé, mintha én abból következtetést akarnék vonni, hanem csak azért, hogy kimutassam a t. háznak, hogy hová jutunk, ha a ministerelnök ur pfailologiai magyarázatát mérvadónak elfogadjuk. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Akkor oda jutunk, t. ház, hogy a delegátió a franczia akadémiai szótár szerint illetékes ezen költségek megszavazására, a magyar akadémiai szótár szerint pedig nem illetékes. (Zajos derültség és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Én t. ház, mint mondám, ismételve tiltakozom az ellen, mintha én ily argumentummal ily komoly ügyben élni kívánnék; de mert olyan komoly helyről ily argumentum használtatott, szükségesnek láttam kimutatni, hogy milyen érték, milyen komolyság fekszik ebben az okoskodásban. (Helyeslés és éljenzés abal- és szélső baloldalon.) De hát, t. ház, én ezen túl akarom magamat tenni és komolyan akarom venni az érvelést. Hogy ezt tehessem, a szótári momentumtól el fogok tekinteni. Az egész okoskodásnak alapja az, hogy két külön megbízást nyertünk Berlinben és hogy ez a két külön megbízás mintegy egymás mellett