Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.

Ülésnapok - 1881-107

107. országos ülés májns 20. 1882 337 foly, két külön mederben és hogy az intézke- f déseknek két egymástól elválasztott külön jogalapon nyugvó, külön jogi intézkedéseket igénylő sorozata az, mely a ránk ruházott kettős feladatból származik. Csak ezen alapon bírhat az ő érvelése bármily súlylyal. Már most ezen szempontból véve a dolgot, állítom, hogy azon tételeknek, melyeken ezen okoskodás nyugszik, egyike sem tartható, némelyike pedig következményeiben legnagyobb veszélyt involvál egész közjogunkra nézve. Nem kettős jogi természetű e megbízás, először, ha szabad magamat ugy kifejeznem, internatíonális értelemben, mert ha visszamegyünk a dolog történeti eredetére, keletkezésére és ha jóhiszemüleg akarjuk magyarázni az eseményeket— és csak jóhiszemű magyarázatra fektetett okoskodások bírhatnak komoly politikusok előtt súlylyal — azt hiszem, senki előtt kétség nem lehet, hogy a berlini mandátum ezen kitétele: „Les provinces de Bosnie et d'Herczegovine seront occupées et administrées par l'AutrickeHongrie" nem a mi közjogunkban később keletkezhető megkülönböztetéseknek akarta alapját lerakni, a mire különben a berlini congressus egyátalában illetékes nem volt, hanem jelentik együttvéve az összes állami fönségjogoknak átruházását a monarchiára, a souveratinitás kizárásával ; akartak jellemezni egy állapotot, melyben egy monarchia megbizatik valamely tartományban az összes állami fenségi jogok gyakorlásával, de nem ruháztatik fel a souverainitással. Ez világos értelme a berlini mandátumnak, mely a sousaerenitás kivételével, az összes hatalmi jogok teljes birtoklásával ruházta fel a monarchiát. De erre súlyt nem fektetek; a mire súlyt fektetek, az az, hogy ha a fegyveres elfoglalás, t. i. az occupátió fogalmának első része a ministerelnök ur szerint megtörtént és ha azután az occupátió már nem áll másból, mint oly intézkedésekből, melyek a foglalás fentartására szükségesek, akkor ez az occupátió fogalma alkalmazásában teljesen összeesik és többé gyakorlatilag külön nem választható az administratiótól. Mert t. ház, mit jelent az administratió a berlini mandátum szerint? Jelenti-e a közigazgatást abban az értelemben, melyben a közigazgatás, uint az állami functiók egyike, szembe állíttatik más állami functiókkal, p. o. a birói hatalom gyakorlásával, a törvénykezéssel ? Nem. Azt tartom és ezt senki sem fogja tagadni, hogy nem lehet az administratiót itt a berlini mandátumban és az erre vonatkozó törvényekben másképen, mint legtágabb értelemben (venni, a melyben jelenti az állami fenségi jogok gyakorlatának teljességét, belefoglalva a törvényhozói hatalmat és a katonai fenhatóságot. És ha ez igy áll t. ház, akkor nem képzelhető oly KÉPVH. KAPLÓ 1881—-84. V. KÖTET. intézkedés, mely az occupátió fentartására történik, mely ne tartoznék egyszersmind az ilyen tág értelemben vett administratió fogalma alá: s akkor a gyakorlati alkalmazásban ez a két fogalom teljesen összeesik, ugy hogy ennek szétválasztása merőben fictió, melyre veszedelmes tanokat, nehéz helyzeteknek védelmét igenis lehet, de egészséges jogi fogalmat és állapotot alapítani nem lehet. (Elénk helyeslés halfelöl.) És hogy ez igy van, arra nézve megint lesz szerencsém a t. ministerelnök úrra hivatkozni. A t„ ministerelnök ur t. i. annyiban az igaz eltér tőlünk és annyiban az ő részéről bizonyos szemrehányást érdemlünk, a mennyiben mi az occupátió kérdésében ismert felfogásunkat a delegátióban is, itt is ugyanazon érvekkel védelmeztük, holott a t. ministerelnök ur azt a delegátióban és itt — a mi mindenesetre sokkal szellemdúsabb — más-más érvekkel védelmezte. (Derültség a halón.) A t. ministerelnök ur t. í., mikor a delegáti óban először felvettetett a eompetentia kérdése, első válaszában a competentiát védelmezte igaz azzal is, hogy azon összegek melyek kéretnek, a katonai megszállás fentartására szükségesek; de azután tovább folytatva beszédét, azt mondta: „Ha állana is— és ezt a kérdést nem vitatom — hogy azok némely része nem az occupátió követelménye, akkor is azt hiszem, hogy valamely ország belrendjének fentartásához, szükséges katonaság elhelyezhetése iránt intézkedni elutasíthatatlan administrativ teendő." Tehát itt az igen t. ministerelnök ur épen az előttünk fekvő esetről szólva, maga constatálta összefolyását azoknak a teendőknek, melyek az occupátiónak fentartására vonatkoznak és azoknak, melyek az administratió fogalasából folynak; és akkor azon a czímen is akarta védelmezni a delegátiók illetékességét, hogy azt mondta: „Hiszen ezek elutasíthatatlan administrativ teendők, tehát a napi administratió körébe esnek, tehát az 1880: VI. t.-ez. szerint illetékes erre a delegátió." Hát t. képviselőház, a ministerelnök ur által a delegátióban alkalmazott ezen argumentatió után hova sülyed állítás, a melylyel ő megint a képviselőházban élénkbe lépett és mely okoskodásának alapját képezi: hogy itt oly ügyekről van szó, melyekre az 1880: VI. t.-ez. egyátalában nem alkalmazható, mert itten nem az administratió, hanem csak az occupátió körébe tartozó ügyekről van szó? A delegátióban azzal védte positióját, hogy az 1880: VI. t.-cz. illető szakaszaiból is megállapítható a delegátióknak illetékessége; itt azzal védi álláspontját, hogy az 1880: VI. t.-cz. azon ügyekről, melyekről itt szó van, mert azok nem az administratió, hanem csak az occupátió keretébe tartoznak, egyátalában nem intézkedik. Hát t. képviselőház, hogy a t. mimster43