Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.

Ülésnapok - 1881-107

107. országos ülés május 20. 1882. 325 gának gramatikát, nagyon rövid idő alatt meg fog tanulni magyarul s jobban fogja a nyelvet beszélni, mint 8 maga, a ki azt nem grammatikából tanulta. Mikor az ülésnek vége volt, ezen felvidéki képviselőt egy jó barátja igy szólította meg: „Lám, mégis milyen goromba ember ez a magyar képviselő; mit mondott ő neked, hogy te tanulni menj!" A másik erre azt felelte: „Amice, ez még semmi; hanem mikor kiléptem a teremből, egy gyerkőcz, egy absentium ablegatus, reám fujt; ez már mégis szörnyűség!" íme t. ház, ez volt akkor a mértéke a parlamenti sértéseknek. Igen jó lesz visszatekinteni a múltba és a nemzeti méltóság érdekében a mostam hevességről kissé lemondani. Elfogadom a törvényjavaslatot. {Helyeslés a jobboldalon.) Halász Gejza: T. ház! Az előttem szólott igen t képviselő ur azzal kezdé beszédét, hogy bőven indokolta, miért nem szólalt fel tegnap és miért nem tartotta meg tegnap mai szónoklatát; t. i. hogy oly remek szónoklatok uíán nem merte a magáét risquirozni. [Derültség a szélső balfelÖl.) Hát t. képviselőház, ha ez áll, (Halljuk!) akkor én is abban a helyzetben volnék, hogy ő utána alig mernék szólani. (Elénk derültség a szélső baloldalon.) Azonban éa azt tartom, hogy itt nem annyira szónokolni akarunk, mint inkább csak beszélni, legalább én est akarom és meg is kezdem, (Halljuk!) még pedig mindjárt azzal, hogy erre, a bosnyák politikára gondolva és ennek menetét, bonyodalmait tekintve, ]ehetetlen, hogy eszembe ne jusson az a mondat, hogy „Quousque tandem abutere patientia?" (Tetszés a szélső baloldalon.) Lehetetlen, hogy ne kérdezzük a t. kormánytól és az ő vele azonos párttól, hogy meddig fogja még a boszniai politikával e házat kinozni? (Ugy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Feltűnő az az ellentét, mely ez ügyben a kormányzó körök és a közvélemény közt mindjárt kezdetben mutatkozott. (Igaz! Ugy van! a szélső bal felöl.) Lehet mondani, hogy mindenki, tehát a közvélemény, mihelyt a berlini mandátumot meghallotta, megirtózott és elfordult tőle; csupán csak a monarchia nagy államférfiai tartották azt előnynek, örültek annak, mint nagy vívmánynak. Én pedig és velem együtt a közvélemény, azt oly nyűgnek tekintette, a melylye] a külföldi diplomaták a mi államférfiainkat fel akarták ültetni s egy oly konczot akartak a birodalom nyakába akasztani, mely annak erejét, lételét örökösen gyöngítse és igy sakkban tartsa. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Megfoghatatlan, hogy ezt be nem látták a mi diplomatáink. (Halljuk!) Én azt hiszem, hegy nem annyira a parva sapientia volt annak az oka, hanem inkább az a terjeszkedési, foglalási és nagyhatalmi vágy, mely az udvari körökben uralkodik, (ügy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Elvtársaim bőven kimutatták azt, hogy mily ártalmas ez a politika közgazdasági, pénzügyi és egyéb politikai tekintetben. Ki van mutatva, bogy egy oly országban, a hol a legnagyobb adó mellett, a mely Európában, nem tudom, hogy találja-e párját, mert nagyobb adózás nincs, — a hol az adónak nagy része executióval hajtatik be, a hol az ország deficittel küzd, a hol az államjószágok eladásával sem lehet a legviíälisabb kiadásokat fedezni, mondom : oly országban nem lehet idegen országokra költeni, utakra, kaszárnyákra, erődítésekre, hogy azután azt a muszka elfoglalhassa és az övé legyen azután a szépen berendezett, 100 milliókkal beruházott föld. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Hanem t. ház, nemcsak a mi pártunk, de az ellenzék érvelése mutatja ki azt, hogy milyen politika ez és nemcsak az itéli el, hanem meg kell az igazat vallani, hogy maga a kormánypárt magatartása is. Annyi felhívás után, annyi hatalmas beszédek után, ekkoráig még csak három bátor férfin vállalkozott és ezeknek az állításai is, a miket mondottak, inkább e politika ellen szólaiiak, mint mellette. (Ugy van! a szélső balon.) Én hivatkozom a í. tagtársakra, hogy a mit Ivánka Imre t. képviselő ur mondott, van-e abban valami? — Az ő beszédének legfőbb súlypontját arra helyezte, hogy mulhatlanul szükséges volt 76,000 embert bevinni Boszniába, holott csak hét kerület lázadt fel igazán. Hát aztán, t. ház, mi fog történni akkor, ha minden kerület fel fog lázadni, ha Szerbia, Bulgária, Montenegró, Románia, sőt a nagy Oroszország is pártolni fogja? Akkor, ugy hiszem, az egész közös hadsereg sem lesz elegendő, hanem a mostani rendszer szerint talán egész Magyarországnak és Ausztriának oda kell menni. (Elénk derültség a szélső balon.) A mi az ő további argumentatióját illeti, megvallom, hogy meglepett.O ugyanis azt mondta, hogy élő embereket nem fog megnevezni ; Kossuthot azooban mégis megnevezte : hát az nem élő ember? (Derültség a szélső baloldalon.) T. ház! Én azt nem merem senkire se ráerőszakolni, hogy ki milyen tisztelettel legyen valaki iránt, de hogy Kossuthot a holtak közé számítsa, azt már csakugyan nem helyeselhetem. (Elénk helyeslés a szélső balon.) Áttérek ezek után Jókai Mór t. képviselő ur érvelésére. Én azt hiszem, hogy ő saját állításait érveléseivel rontotta le. Ő ugyanis azzal kezdte és ebben fekszik, ugy látszik, főleg nézete és ez sokaknak nézete -— igy I a ministerelnök ur is arra helyezte a fősúlyt — j hogy azért kell nekünk Bosznia és Herczegovina,