Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.

Ülésnapok - 1881-106

106. országos ülés május 19. 1882. 311 nem tud, minthogy a pénzügyminister ur velünk együtt a keleti politikának czéljaira és irányára nézve félrevezettetett és felültettetett. {Derültség.) Én mást képzelni nem tudok. Melegen óhajtom, hogy megczáfoltassék e nézetem, de merem mondani, hogy ez nem csak saját nézetem, hanem országos nézet és azt gondolom, hogy a körülmények felderítésére legczélszerűbb az lenne, ha igen t. képviselőtársam ez irányban a házban nyilatkoznék. (Helyeslés balfeläl.) Hogy okos és helyes volt-e ezen politika, az iránt ma, azt hiszem, csak egy nézet lehel: t. L, hogy nem! Mert merem állítani, hogy azon fenyegetést, melylyel a kormányelnök ur koronként a közvéleményhez fordul, hogy t. i. kikerültünk egy nagy háborút, melynek folytán nem tudom, hány család jajgatott volna gyermekének elhunyta fölött, — ki nem kerültük. A levegőben van, ország-világ suttogja, hogy a keleti kérdés megoldása nagyobb eonflictus nélkül azon aspiratiókkal szemben, melyek ott az ügyeket mozgatják, nem képzelhető. Hogy nem kerültük ki azon milliók kiadását sem, melyektől a t. ministerelnök ur annyira riasztotta a t. házat, mondván, hogy ennyit és ennyit elköltöttünk volna egy esetleges háborúban, az bizonyos, mert hogy most elköliiük annak jó részét egy képtelenségre, az áll, (Ugy van! a baloldalon) mert az occupatió egy olyan formula, mely előtt a gondolkozó ember esze megáll. Sem előre, sem hátra nem lehet mozdulni a nélkül, hogy a monarchia érdekei esetleges complicatióknak kitéve ne legyenek. Arra a czélra, hogy megtörjük keleten a török hatalmat, mely az ottani népeket ellenünk lekötve tartotta, e politika jó volt, ez világos, De hogy okos volt-e ez a politika, azt ítéljék meg azok, kik segíteni óhajtanának talán az oceupationális politika következményein, de szemben azon helyzettel, mely ott Törökország hatalmának megtörésével bekövetkezett, tetemesen nehezebbé vált. En t. ház, azt hiszem, hogy ma már bizonyosak lehetünk abban, hogy Délszíávia előbb-utóbb megalakul és ennek útját mi egyengettük, a — felfogásom szerint — nagyon szerencsétlen politika által. Azért én azt hiszem, fel kell vetnünk a kérdést, hogy a kormány és annak feje. ki mai beszédében ezen kérdés elől oly ügyesen kitért, mit akar? nyilatkozzék, mi történjék ezen tartományokban jövőre? Mit akar a kormány? akar annexiót? akar kibontakozást? vagy akar oly végnélküli megféneklést, a minő most ott van ? Ez iráni tisztában kell a háznak lenni, mert én azt hiszem, hogy nagyobb könynyelmüség alig volna, mint ezen kérdés további vezetését kizárólag a bizalomra hagyni. Felkeli vetnünk e kérdést azért is, mert nem lehet feltenni, hogy azok, kik e politikát csinálták, ne igyekezzenek annak következményeit igazolni és ez által az országot súlyosabb bajokba keverni; (Helyeslés a baloldalon) és attól tartok, hogy a kibontakozást azon áldozatok árán sem fogjuk elérni, melyek árán az ma még talán elérhető volna. Nékem az a véleményem, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatot csak az szavazhatja meg, a ki az annexió hive, mert különben képtelen vagyok felfogni, hogy ezen ország, a melynek annyi ezer ügye vár anyagi elintézésre, ily nagy beruházásokat miként tehetne , ha nem oda törekednék, hogy az annexió ideje mihamarább bekövetkezzék. (Helyeslés balfeläl.) Mintbog)^ pedig részemről az annexiót, melyben Magyarországra nagyfokú szerencsétlenséget látok, ellenzem, ellenzem még azért is, mivel előbb-utóbb azon tartományok elvesztése leeod a végeredmény: elfogadom azon határozati javaslatot, melyet Szilágyi képviselőtársam benyújtott és elfogadásra ajánlott. (Elénk helyeslés_ balfeläl.) Mielőtt azonban beszédemet bezárnám, nem tehetem, bogy néhány szóval meg ne emlékezzem arról a határozati javaslatról, melyet Németh Albert t. képviselőtársam adott be. (Halljuk! Halljuk !) Másodízben látjuk e sessióban, hogy a kormányzási kezelés tisztasága tekintetében e házban hangok emelkednek. (Halljuk! Halljuk!) Nem ismerem a felhozott kérdéseknek sem fázisait, sem lényegét egynek a kivételével. (Halljuk! Halljuk!) Egyet ismerek és ez az úgynevezett esztergomi kőbánya ügye. Ezt azon oknál fogva ismerem, mert azon kerület képviselője vagyok szerencsés lenni (Halljuk! Halljuk!) és merem állítani, hogy a mit t. képviselőtársam előadott, csak szelíd kifejezése annak, a mi tényleg történt. (Nagy mozgás a szélső baloldalon. Felkiáltások: No tessék! Halljuk! Halljuk!) De én, t. ház, nem akarok e kérdésről, a mely engem oly közelről érint, tüzetesebben nyilatkozni és csak azt akarom constatálni, (Halljuk! Halljuk!) hogy belátom, miszerint nem minden idő alkalmas arra, bogv képviselők, vagy egyesek által a kormányzás tisztasága ellen emelt panaszok parlamenti vizsgálat tárgyát képezzék: de a mai viszonyok közt, midőn ugj

r benn, mint künn egyaránt vannak aggodalmak az iránt, hogy a kormányzás tekintetében — nem mondom — visszaélések, de incorrect dolgok történnek: én részemről, ki a kormányzás tisztasága tekintetében a legszélsőbb határokig vagyok képes elmenni — a magam nevében szólván —• a beadott határozati javaslatot, melynek részleteire, t. i. az eljárás tekintetében különben észrevételeim lennének, elfogadom. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Helfy Ignácz : T. ház! Habár a vita kezdetén önmagam tapasztaltam, hogy mennyire nehéz e kérdéssel szemben a hideg vért megtartani: mégis