Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.

Ülésnapok - 1881-106

312 1^6 országos ü igyekezni fogok előadásomban, a mennyire csak lehet, teljesen nyugodt és tárgyilagos maradni. Nem fog engem kizavarni abból még az sem, a minek e perczben tanúi vagyunk. És itt hivatkozom az igen t. ház elnökének méltányos érzületére, hogy helyes, illedelmes dolog-e az, a mi e perczben történik. Tegnap azon oldalról lett indítványozva, hogy három óráig tartsunk ülést és ime mi történik? Nincsen még fél kettő és a ház félig vágj— harmadrészig kiürült. Felszólalt egy ellenzéki képviselő, utána a házszabályok értelmében egy jobboldali szónok tartozik beszélni, fel is volt írva, de kitöröltette magát egész kényelmesen azért, hogy az általa elhatároztatni kivánt kellemetlen órában ne ő neki kelljen szólania, hanem rászorítja az ellenzéki szónokot. Mondom, nem tiltakozom ellene, tudom, hogy ugy is hiába volna, de hivatkozom a ház igen t. elnökének méltányos érzületére és tőle kérdem, hogy helyes, parlamentáris, illedelmes eljárás-e az ? (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ezek előrebocsátása után t. ház, ismétlem azon igéretemet, hogy lehetőleg tárgyilagosan fogok hozzászólani a szőnyegen levő kérdéshez. Tehetem azt annál inkább, mert ezúttal feladatomul tűztem ki nem annyira az okoskodást, a melynek a vita ily előrehaladott stádiumában alig volna helye, hanem inkább a száraz tények constatálását. És én ezt szükségesnek tartom a házban, miután láttuk a vita folyamán, sőt a vita kezdetén, hogy itt kezd meggyökerezni egy oly szokás, hogy elkezdve a pénzügyi bizottság előadójától fel egészen a ministerig, szemeink előtt lefolyt történeteket meghamisítanak, eltagadják azt, ä mit az egész ország látott, eltagadják, a mit ők maguk mondottak, eltagadják, a mit megszavaztak, eltagadják, a mit majd a naplóból fel fogok olvasni, a mit ők maguk ünnepélyesen kijelentettek. Ily állapottal szemben szükséges, hogy valaki magára vállalja azt az egyszerű missiót, hogy tényekkel bebizonyítsa, hogy tehát mi az, a mi történt. E részbeni feladatomat nagyban megkönynyí tette előttem felszólalt Horánszky t. barátom. O hivatkozott némely oly dologra, mely a keleti kérdésben megindult mozgalom kezdetén hazánkban történt. Engedje meg a t. ház, hogy én fokozatosan haladjak előre, kezdjem a kezdettől és előadjam lehető nagy rövidséggel ennek a dolognak lefolyását. Még midőn a szerbiai mozgalom megindult, már akkor a magyar nemzet közvéleménye nyugtalankodni kezdett ama magaviselet miatt, iselyet azon kérdéssel szemben a mi kormányunk tanúsított. Világosan láttuk, hogy kéz alatt Szerbia támogáttatik kormányunk által azon czéljában, hogy Törökországot gyengítse. A mint és májns 19. 1882. | a dolgok fejlődtek, azzal együtt fejlődött és | érlelődött a hazai közvélemény és hangos kifejezést talált nemcsak e párt részéről — és itt szólok a t. előadó urnak — hanem pártkülönbség nélkül. Méltóztassék emlékezni arra, hogy azon meetingek, melyek az országban szerteszét tartattak, nem a szélső bal által tartattak; ott voltak önök is. Emlékszem rá, magam is sokat vettem benne részt, de többnyire az önök elnöklete alatt. Pl. Pozsonyban, egyik legnagyobbszerű meetinget, melyet Klapka tábornokkal együtt tartottunk, ugyan tudják önök, kinek elnöklete alatt tartottuk? A kormánypárt egyik legbecsületesebb, leghűbb mamelukja, Prileszky Tádé elnöklete alatt. (Zajos derültség a szélső' balon. Prileszky Tádé közbeszól: Igaz!) O maga mondta ki az általam ajánlott határozatot s maga is helyeslőleg hozzájárult. (Prileszky Tádé: Igaz!) Hivatkozhatom oly népgyülésekre, melyeket főispánok hallgatag vezetése alatt, de mindenesetre beleegyezésükkel tartottak és tartottunk meg. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) Tehát ne méltóztassanak mondani, hogy ellenzéki áramlatvolt; a magyar nemzet közérzületének általános nyilvánulása volt az. (Igaz! Ugy van! a, szélső balon.) Nem volt magyar ember e hazában, a ki e kérdésben másként érzett volna, mint szomszédja vagy a testvére. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Évek hosszú sora óta az egyetlen perez volt az, melyben a magyar nemzet egy test és egy lélek volt nemcsak, hanem az egyetlen perez talán századok óta, melyben Magyarország és Ausztria érzületei és érdekei találkoztak. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) De ha még ezen visszaemlékezés nem elegendő, engedje a t. ház, hogy más tüneményre emlékeztessem. Tudom, hogy a jelenleg uralkodó pártra nézve 1867 óta alig van rettentőbb név mint Kossuth Lajos neve. (Éljenzés a szélső baloldalon.) Mert hiszen e név, habár önök is mindnyájan —• készséggel és örömmel ismerem el — a lehető legnagyobb tisztelettel viseltetnek viselőjének személye iránt, e név mégis nem egyéb mint legflagránsabb kifejezése annak az ellentétes iránynak, mit önök kezdettől fogva követnek. És mégis mi történik? Ez a Kossuth Lajos, ez az izgató, antidynastikus politikus, a kinek incompatibilitási theoriája miatt hazánk egyik fia néhány évvel ezelőtt a börtönben vesztette el életét, ez a Kossuth Lajos nyilatkozott akkor nem a maga szempontjából, nem incompatibilitási szempontból, hanem erőt vévén magán, beleképzelvén magát ebbe a mi nyomorúságos alkotmányosnak nevezett viszonyainkba, az önök szempontjából, az önök nyelvén beszélt, az osztrákmagyar monarchia, a dynastia érdekében s ezen szempontból Ítélvén meg a helyzetet, irt örök emlékezetű leveleket, melyek annyira meg-