Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.

Ülésnapok - 1881-106

106. országos ülés május 19. 1882. 307 szemben az a politika, mely itt most többfelől hangsúlyozta tik, többségre kerül, én nem fogom mint kormány keresztülvinni, de fogom mint ellenzék itt megtámadni. (Elénk helyeslés jobb felöl.) Mert én sem azt a politikát, mely a népek szabadsága iránti szeretetet addig akarja terjeszteni, hogy szabad legyen nekik bennünket megtámadni és ne legyen szabad nekünk visszatörölni {Zajos ellenmondások balfelöl. Felkiáltások: Nem mondta senki!) — majd meg fogok felelni arra is — sem azt a politikát, mely beburkoltan vagy burkolatlanul, de oly lépésekre akar vezetni, melyek egyfelől eljátszszák ott, a hol a prestige majdnem minden, keleten az erkölcsi befolyást, a melyre a t. képviselő urak is tartanak és a mely másfelől — mint nem akarom ismételni — Európa előtti tekintélyünket, a hatalmunk iránti hitet ingatja meg: én nem fogom keresztülvinni. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Azt mondják, nem mondta senki, hogy a szabadság abban álljon, hogy minket támadjanak meg. Kern mondta a szót senki, az igaz. De az egész politikai irányzat, mely koketfiroz a szláv izgatókkal, mely azoknak ád igazat szemben a magyar kormánynyal . . . (Zajos helyeslés jobbfelöl, ellenmondás bal jelöl) ez azt jelenti. T. ház! En arról, hogy mit beszéltek, mit nem beszéltek, nem szólok. Könnyű azoknak beszélni és jogosult is, elismerem, a kik képviselők ; de nem szabad bizonyos időkben annak — bárki legyen is az — ki itt helyet foglal. De az eddig elmondattak után t. ház, azt hiszem, nem szükséges ismételnem vagy fejtegetnem, csak egyszerűen kijelenthetem, hogy én tehát a határozati javaslatokat el nem fogadhatom és magam részéről a kért hitel és fedezet megszavazását kérem, mert szerintem a delegátió jogköréhez tartozik az egész összeg, tiszta törvény szerint. A politika bírálható, de az összeg beállítása törvénysértés nélkül meg nem tagadható. Áttérek tehát most t. ház, beszédem befejezésére. T. ház, egyéb vádakon felül azon vád is emeltetett, hogy ezen kormány és az azt támogató párt dynastikus politikát üz. Hát t. ház, tudom, hogy én ellenzéki koromban sokszor kifejeztem — s ugy hiszem a háznak azon túlsó padjairól is tettemezt—azon erős meggyőződésemet, hogy a dynastia és Magyarország érdeke az egész monarchia, de közte Magyarország érdeke is egy és ugyanaz. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Ezen meggyőződésem fennáll ma is. Tudom, hogy nem volt mindig igy, de tudom azt is, hogy mikor nem volt igy, a dynastiáraés Magyarországra nézve egyaránt rósz volt. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) De épen azért, mert a történet ezt tanúsítja, azt hiszem, mindenki levonhatja azon tanulságot és le is vonatik ezen tanulság és azért merem állítani ma is, hogy a dynastia és az ország érdeke egy és ugyanaz. Midőn tehát azzal vádoltak, hogy a politika, a melyet követünk, a dynastia érdekében áll, én ezt elfogadom ; mert akkor az ország érdekében is áll ezen politika. (Zajos helyeslés jobbfelöl. Ellenmondások baljelöl.) Mindenesetre nagyon szomorú dicsősége lenne azoknak, kiknek sikerülne még egyszer előidézni oly időszakot, melyben e két érdek egy és ugyanaz lenni megszűnnék. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) De t. ház, beszélnek még reactióról, katonai uralomra vágyásról, soldateseáról. Hát t. ház, azon körökben, hol ha volna, veszélyes lehetne, sem reaetió, sem katonai uralomra vágyás, sem soldateseáról nem tudnak semmit. Ugron Gábor (közbeszól): Majd megkérdezzük Hegedüst! (Derültség.) Tisza Kálmán ininisterelnök: Tessék azután ; de engedje, hogy beszédemet bevégezzem. Azonban nem vonom kétségbe, mert nem is volna természetes, ha máskép volna .... Csanády Sándor (közbeszól): Fordítja már! (Derültség a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerein ök: . . . Hogy vannak egyesek, kik nem bírván megbarátkozni a jelen helyzettel, sóvárognak azon korszakhoz vissza. Nem tagadom, hogy lehetnek ilyenek, sőt természetesnek tartom, hogy vannak, mint a hogy természetesnek tartom azt is, hosy vannak egyesek olyanok is, kik nem tudva kibékülni a jelen helyzettel — nem a ház tagjairól beszélek — még alkotmányos utakon elérhető vagy alkotmány szerint követhető utakon kívül is más viszonyok után törekszenek; mindamellett veszély csak akkor háromolhatnék ránk, ha egyik vagy másik irányzat ott jutna érvényre, hol az ország sorsa felett kell dönteni. (Igaz! Ügy van! jobbfdöl\ És megjegyzek még egyet. A régi idők történetéből is rendesen azt láiom, de a mai időben még inkább áll az, hogy az alkotmányos szabadság után directe a reacűó, a soldatesca uralma nem szokott következni, ma az egész világon sokkal gyengébbek azok, semhogy romba tudnák az alkotmányos szabadságot dönteni. Egyetlen kilátásuk, jövőjük az, hogy az alkotmányosság által adott fegyverrel, a szabadság nevében alkotják meg a szabadság romjait és azok felébe tűzik azután ők zászlójukat. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Épen azért, mert ez meggyőződésem, teljesítem azon kötelességemet, a mely kötelessége volt és lesz minden hazafias kormánynak, azért védem a törvényt, védem az alkotmányt. {Elénk helyeslés és éljenzés a jobbfelöl.) Nem védem fölfelé, mert oíí nem szükséges védeni: védem az izgatók ellen, lefelé(Élénk helyeslés és éljenzés jobbjelöl.) OQ*