Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.

Ülésnapok - 1881-106

3Qg 106. országos ülés május 19. 1S82. teljesen megfelel. De bocsásson meg nekem, az, hogy pausális összeg kéretik, szerintem nem indokolhatja még annak is meg nem szavazását, mit ő maga is a delegatiók jogkörébe valónak, tehát megtagadbatlaunak tart. És miért ? Mert, mint a t. képviselő ur igen bölcsen tudni fogja, ha pausális összeg megszavazása követelteteít is, abból épen azon rész, mely erődítésekre és rokontárgyakra szándékoltatik, ki van hasítva, a mennyiben a virement alól ki van véve s tisztán ki van mondva, hogy kerek számban 16 millió kéretik virement mellett és 5 millió ezen czélokra, kizárva a pausális összeg virementjából. Meg lehet tehát temii minden nehézség nélkül a distinctiót, mert megtette azt maga a delegatió. (Ugy van! jobbfelöl) T. házi Megvallom, szeretnék már végére jutni beszédemnek, de még egy pár mondani valóm vas. {Halljuk! Egy hang balfelöl: Másfél órája beszél!) Én ugy gondolom, még nincs másfél órája, ha szemem nem csal, még csak báromnegyede; különben én, kinek az a szerencse jutott, hogy napokon keresztül órányi s nem órányi beszédekbenhalljam az általam követett útnak roszaságát fej tegettetni, talán birok annyi joggal, hogy egy óra hosszat én is beszélhessek, (Helyeslés. Halljuk!) Szilágyi t. képviselő urnak különben egy könnyű vitatkozás! módja is van. 0, ha én például — magamat nevezem meg, mert én voltam szóban — azt mondom: gondoljuk meg, mi lenne abból, ha bevallanók, hogy az Európától átvett mandátumot nem bírjuk végrehajtani, mit vesztenénk ez által, minő veszélyekbe jöhetnénk; akkor a képviselő ur azt mondja: én rémítek. De ha ő azután azt mondja, hogy ha ott maradunk, akkor azért, mert sajnos, sok, az idén kivált nagyon sok milliót kell elköltenünk, tönkre megy az ország: ez nem rémítgetés, annak daczára, hogy a tönkremenetelt 1878-ban a legrövidebb terminusra megjósolták volt és be nem következett? (Tetszés jobbfelöl.) Azt mondja a képviselő ur továbbá, hogy miuőnagygyá nőtte ki magát ez a Bosznia és Herczegorina, most már a monarchia létfeltétele. Hogy Bosznia és Herczegovina a monarchia létfeltétele, soha sem mondottam, de hogy a hatalmába vetett hitnek megőrzése és e hit jogosultságának bebizonyítása létfeltétel és hogy a mi ennek árt, létének árt: ezt mondottam, mondom és fenn is tartom, mert a ki látni akar, nézzen szét és szavaimnak igazságáról meg fog győződni. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Azt mondja a képviselő ur, hogy tönkre tesz, még pedig nemcsak pénzügyileg tesz tönkre bennünket Bosznia és Herczegovina — a mit, ha egészében el nem fogadok is, de a terhek súlyos és nehéz voltát elismerem — hanem alkotmányunkat, szabadságunkat is félti Bosznia és Herczegovinától. Hát most én kérdem, oly nagy hatalom-e az a Bosznia és Herczegovina, hogy a monarchia két államának alkotmányát meg tudja dönteni? (Tetszés jobbfeU'l.) Bizony higyje meg, ha más veszély nem éri az alkotmányt, Bosznia és Herczegovina soha sem fogja azt megdönteni. (Helyeslés jobbfelöl.) A t, képviselő ur beszélt a parlamenti többségek törekvésének helyességéről és jogosultságáról, beszélt arról, hogy mire kell a többségnek, vagyis a parlamentnek a kormányt kényszeríteni. Elismerem, a többségnek jogosultsága csak ugy van, ha a mit jónak, uem is jónak, hanem szükségesnek tart — az ellenzéki padokról hallottam a minap azt a helyes észrevételt, hogy sok dolgot keil elfogadni, nem azért, mert jó, hanem mert szükséges — elfogad, ha az elfogadott politikának a kellő mederben való keresztülvitele mellett hűségesen megáll. Ezen többségnek parlamenti szempontból létjogosultsága határozottan van. (Halljuk! Halljuk!) Én azonban megfordítva, azt mondom, hogy minden törekvés parlamenti többségre jogosult csak egy feltétel alatt: ha t. i. határozott politikai irány érdekében történik, Azonban nem fogadhatom el azt határozott politikai iránynak, hogy a kormányt kényszeríteni kell, hogy a boszniai és herczegovinai occupatióból kibontakozzék. Ez nem politikai irány, ez egy odadobott eszme, a melyből lehet kivonni az onnan való kivonulást, de más egyebet is. (Mozgás balfelöl.) Szilágyi Dezső: Mit ? (Halljuk! Halljuk! Zaj jobbfelöl.) Eötvös Károly: Tessék elfogadni! (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk!) Tisza Kálmán ministerelnök: Minden egyebet inkább, ha a képviselő ur akarja, mint azt az egyet, a mely ellen ő tiltakozott: az annexiót; kibontakozni az occupátió bajaiból ugy is lehet, ha azt a helyet meg is tartja. (Egy hang a szélső baloldalon: Ha zálogba adja!) T. ház! Egyet azonban megjegyzek és ez az egy az, hogy kormányt kényszeríteni valamire szerintem nem lehet. (Szilágyi Dezső tagadólag int.) Hogy ezt a szót használta-e a t. képviselő ur, nem tudom, de ez volt szavainak értelme, a mint én feljegyeztem. De igenis, ha a képviselő urnak, vagy bárkinek sikerül nézeteinek helyességéről a többséget meggyőzni, lehet egy többséget alkotni, mely ennek politikáját fogná talán követni, de oly politika vitelére kötelezni kormányt szerintem nem lehet, a mely politikát az országra nézve veszélyesnek tart. Eötvös Károly: Nincsen olyan politika! Tisza Kálmán ministerelnök: Meglehet, képviselő ur nézete szerint, hogy nincs oly politika, de biztosíthatom a képviselő urat és a t. házat, hogy ha a keleten és a külfölddel