Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.

Ülésnapok - 1881-105

105. országos ülés májas 17. 18S2. 281 erdők kizöldüitével minden évben szükségszerűen elő ne álljanak? A közös kormány azt felelte, hogy itt van az erődítések építése és hogy a közös hadsereg szervezésére fog behozatni egy intézkedés, a mely lehetővé teszi, a mi nagyon helyes, hogy a tar­talékosok ne hivassanak be, hanem hogy olyanok küldessenek Boszniába való szolgálatra, kik nem tartoznak a tartalékos állományba. Egyszersmind nyíltan kifejezte a hadügy mini ster, hogy ez pedig költség-többletet fog okozni a hadügyi rendes budgetben ; tehát repressiv rendszabály. De hát +. ház, ha vizsgáljuk a lázadást és ha vizsgáljuk az okot, miért tartja fenn ma­gát a lázadás, azt találjuk, hogy a lázadók el­küldik gyermekeiket, nejeiket — és ha van, — marháikat Montenegróba, azután szépen elfutnak ä tízszeres erő elől, mely őket be akarja keríteni. Nagy szerencse, ha azt jelentik, a hivatalos bulletinben, hogy egy lázadót vagy kettőt el­fogtak, az már a nagy sikerek közé tartozik és azutáií Montenegró a gyűlhelye, a kipihenő helye a lázadásnak. (Igaz! Igaz! balfelöl.) Azért kell egy és ugyanazon helyet a határhoz közel több­ször megtisztítani a lázadóktól. De azért a közös kormány meg van elégedve, azt mondván, hogy Montenegró correcte teljesíti feladatát, de arról nem tehet, hogy nem egy modern állam, arról nem tehet, hogy nem tarthat oly kordont, a me­lyen nem lehet átmenni és visszajönni; és ha erről nem tehet, mi meg nem mehetünk Monte­negróba, hol pedig a mi lázadásunknak állandó fészke van. És igy kénytelenek vagyunk tűrni, kény­telenek vagyunk azért, mert ha magunk csinál­nánk rendet Montenegróban, akkor abból sokkal nagyobb bonyolódások támadnának, mint a minő maga a lázadás meghosszabbodása. Hát mit bizonyít az, t. ház ? Ez azt bizo­nyítja, hogy benn azon ország természetében, azon lakosság természetében és azon ország szomszédságában rejlik a lázadásnak igazi ki­fogyhatatlan forrása. (Igaz! Igaz! bal/elől.) Azért ne dicsekedjenek avval, hogy a hiva­talos állam jó lábon áll velünk a környező országokban és azokban a nagy európai hatal­makban, melyek kedvezőtlen szemmel nézik az occupátiót. Mert hiszen nem a hivatalos állam az, a mely szítólag hat, hanem a nem hivatalos állam, a népességnek van szító, ösztönző neme. Ez pedig minden alkalommal kigyulad; sőt a situatio még rosszabbá is lehet. Ha önök végig nézik a külügyministernek nyilatkozatait a delegátióban, az az értelme — nem a szavai — a nyilatkoza­tainak, hogy ránk nézve különösen szerencsés körülmények közt történt ez a lázadás; különös szerencsés körülmények közt; (Derültség a bal­oldalon és Halljuk! Halljuk!) mert Oroszország KÉPVH. NAPLÓ. 1881—84. V. KÖTET. meg vau bénítva, Anglia el van foglalva bel­ügyeivel, Szerbiában barátságos kormány van és Montenegróban hajlandó a kormány kötelességét teljesíteni, a szultánnal pedig jó lábon állunk; ezért kell hallgatni az annexióról, mert ha szó van róla, megromlik a fényes portával való jó viszony és egyszerre megszűnik a muzulmán népes­ség — pedig ez 500,000 fő — nyugalmas maga­tartása; és kijön a nyilatkozatokból és ezen teljesen megbízható tudósításokból, hogy a mo­hamedán népesség nyugodt magatartása a Kon­stantinápolyból vett intés következménye, nem pedig annak, mint Dárday képviselő ur hiszi, mintha szeretnék az ausztriai uralmat. (Helyeslés balfelöl.) Hiszen maga a hadügyminister mondta, hogy a mohamedánok által lakott kerületben volt a legnagyobb felháborodás a véderő törvény behozatala miatt, (Ralijuk! Halljuk! kai felöl) hogy ott tömeges kivándorlásra készültek és csak nagy nehezen lehetett őket csendesíteni, ugy hogy ma már jelentékeny kivándorlástól ott nem keli tartani. No már most én nem vádolom ezen kor­mányokat, hogy ők akarnák szítani a lázadást; de tegyük fel, ha az ő politika)ok a mienkkel ellenkezésbejönne: érzik-e önök, milyen preeair lábon áll, érzik-e, hogy minden egyes rubel, soveraigneért, melyet ők elköltenek, nekünk ezre­ket, százezreket kell elköltenünk. (Igaz! Igaz! balfelöl.) És azt kérdem, hogy mi biztosít tehát bennünket arról, hogy ezen áldozatok daczára is nem fog megújulni a lázadás s a legkedvezőtle­nebb körülmények közt és megújulhatván, még óriásibb költségekkel állunk szemben (Ugy van! balfelöl) és ezek szerint a ministerelnök ur nem tud az occupátió igazolására, sem a jövőben követendő politika iránt megnyugtató nyilatko­zatot tenni a házban. (Igaz! Ugy van! a bal­és szélső baloldalon.) Ily állásponton t. ház, midőn az idén annyit követelnek önöktől, hogy a mit Magyarország az idén rákölt Boszniára, értem ez alatt még azon két hónapi hitelt, a mi még hátra van, értem a felhasznált hadi készletek pótlására szükséges összegeket, melyeket önök sohasem láttak a boszniai költségek közt, mert a közös hadsereg költségvetésében foglaltatnak, értem ez alatt azt, a mit a közös pénzügyminister mondott, hogy nem valószínű, hogy a civil adminisíratio költ­ségei kikerüljenek a tartományok jövedelméből, értem azon 1200 ujoncz tartását, melyről a közös pénzügyminister az ápril 18-ik négyes bi­zottsági ülésben azt mondotta, hogy ugy volt in tendálva, hogy azon njonczok tartási és föl­szerelési költsége a tartományok jövedelméből fedeztessék, de az már most lehetséges nem lesz: tehát előállott azon eset, mikor a ministerelnök ur ígérte, hogy ha pedig pénz kell az ujonczokra, 36

Next

/
Thumbnails
Contents