Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.

Ülésnapok - 1881-105

276 105. országos ülés májas 17. 18S2. önök a legmélyebb béke közepette megszavaztak összegeket, hadi-actiót folytattak? Midőn Komárom várában kaszárnya-építésre vagy kijavításra, erődítésre összegeket megszavaztak, háborút folytattak önök? Hogy lehet tehát mondani, hogy erődítmények építése, utak építése, milliókba kerülő kaszárnyák helyreállítása, hadügyi actió költsége? [Élénk tetszés a baloldalon.) Azután tovább megy az előadó ur és azt mondja, hogy nagy tévedésben van az ellenzék — és tudom, hogy t. barátom bizonyára elsősorban minket értett — midőn azt mondja, hogy azt, hogy melyik testület hivatott ezen költségek megszavazására, az 1880. évi VI. t.-cz. és nem az 1867. évi XII. t.-cz. szerint kell megbírálni. Én csak mellesleg említem itt, hogy téved a t. előadó ur, mikor azt mondja, hogy az ellenzék hibázott, állítván az 1880. évi VI. t.-czikk meghozatalakor, hogy a delegátió hatásköre kiterjesztetik és most megfoghatatlan ellenmondásba esik, mikor meg azt állítja, hogy szűkebb a delegátió hatásköre, mint az 1867: XII. t.-cz. rendeli. Ha ő egy kissé nagyobb figyelemmel olvasta volna azt, a mit az ellenzék mondott : akkor tudhatná, hogy a t. előadó urat kivéve, most, ebben a házban, kezdve a ministerelnök úron, senki sem tagadta, hogy a delegátiók hatásköre kiterjesztetett s ma sem hiszi senki, hogy nem lett kiterjesztve, csak az előadó ur hiszi, ha ugyan még most is ragaszkodik hozzá. Hanem azt állították akkor a kormány részéről, ha ezzel a kiterjesztéssel nincs megrontva a delegátiók hatásköre, azt állították, hogy ez a kiterjesztés nincs ellentétben azou alapelvekkel, melyeken az 1867 : XII. t.-czikk nyugszik. Hát a mit az ellenzék akkor állított, az ennek az ellenkezője volt; megrontását állította annak az intézménynek ; és t. uraim, a mai nap folyamában, azt hiszem, a ház tetemes részének megelégedésére ki fogom mutatni, hogy az ellenzéknek ez a vélekedése alapos volt. Egyébiránt, hogy felvilágosítsam, milyen nagy hibát követett el, midőn ott keresett ellenmondást, a hol nem volt: az, a mit most állítunk, egyszerűen azt jelenti, hogy bár tágítva lön, annyira még sem lett kiterjesztve a delegátiók hatásköre, a mennyire most a VI. t.-ezikkbe bele szeretnék magyarázni. Egyébiránt helyesebb lett volna, ha nem az ellenzék beszédeiben kereste volna az ellenmondást, a hol nincs, hanem figyelmét saját nyilatkozatára fordítja, a melyben kétségtelenül benne foglaltatik. Mit mond a t. képviselő ur? Azt mondja, hogy az 1867-iki törvények nem intézkedhettek az occupátió körébe eső dolgokról, mert azon ügyek akkor még nem léteztek. Tökéletesen helyes. Azt mondja azután: az 1880: VI. törvényezikk intézkedett az occupátió körébe eső dolgokról; ez is való és mégis ez az 1880: VI. törvényezikk, a mely azokról intézkedett, mégis ez a magyarázatja a 67: XII. t.-czikknek. {Derültség a bal- és a szélső baloldalon.) Hát mi a törvénymagyarázatot eddig ugy tartottuk és talán a t. előadó ur is ugy tartja, hogy a törvényt magyarázó törvény ugyanazt mondja, a mit a megmagyarázott törvény, csakhogy annak többféle értelme közül egyet állapít meg, mint hiteleset. A t. képviselő ur azt mondja, hogy az 1867 : XII. t.-czikk nem intézkedett az occupátió körébe eső dolgokról, az 1880: VI. t.-cz. intézkedett és mégis ez magyarázata amannak. No ez az igazi ellenmondás, ez a kibékíthetetlen ellenmondás. (Ugy van! a baloldalon. Halljuk!) De hát mellőzve ezt, térjünk át azokra, a miket a t. mimsterelnök ur felhozott az országos bizottságokban. (.Halljuk!) A t. ministerelnök ur azt mondja, hogy ő nem akarja vitatni és tagadni azt, hogy e művek középítkezések, de — úgymond — „Azt tartom, hogy valamely ország belrendjének fentartására szükséges katonaság elhelyezése iránt intézkedni, elutasíthatatlan administrativ teendő és igy ha még hadügyi természetét megtagadnék is ennek a beruházásnak, a törvény határozott rendelkezése szerint a delegátiók elé tartoznék az intézkedés." Hát kérem, azt mondja ez a törvény, hogy mindazon költségek megszavazása a delegátió körébe tartozik, a mi felett intézkedni elutasíthatlan administrativ teendő ? Erről egy szót sem szól. Hiszen középítések és beruházások szintén lehetnek elutasíthatatlan administrativ teendők. Gyakran kell a kormányzatnak középítéseket létesíteni sürgősség alapján és meri a középítések administrativ teendők, azok ha gyak ran sürgősek is, azért mégis beruházások, azért azok mégis a rendkívüli kiadás természetével bírnak. Hát mire hozta fel a t. ministerelnök ur azt az okoskodást, midőn ebből a feuforgó ügyre semmi sem következik? A második okoskodása a t, mimsterelnök urnak abban áll — szó szerint olvasom fel — : „Én arra, hogy középítkezésnek tekintetik-e vagy sem, nem helyezek semmi súlyt. Megengedem, hogy középítkezés. Hauem igenis súlyt fektetek arra, hogy a katonai és hadügyi megszállásra szükséges költségek iránt a törvény kivételt nem tesz, mert abból a tekintetből kellett kiindulni, hogy a mi hadászati tekintetben és az occupátió fentartása ezéljából okvetlenül szükséges, az 1880 : VI. t.-cz. megalkotása előtt és azóta is mindenki által oly valaminek tekintetett, hogy az csakugyan közös kiadásnak tekintetett és igy a delegátió elé tartozik." Gondolom, itt van a lényege a ministerelnök ur okoskodásának. T. ház! Mi rejlik ezen okoskodás alatt? Ezen okoskodás alatt az rejlik, hogy mindaz,