Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.

Ülésnapok - 1881-89

89 ©magos ülés márczins 29. 1882. 25. a posta és távírda a közlekedési ministeriumba van beosztva, az államépítészeti hivatal főnöke odakünn mivel fog többet tudni a postáról vagy a távirdáról és a posta és távirdaügy kezeléséről, mint eddig ? Akkor egyátalán provideálni kellene előbb, hogyan érintkezzék az állam építészeti hivatal főnöke a posta és távírda főnökével. Mert jelenleg és ezentúl a törvény szerint egyátalán nem érintkezik. Ez első észrevételem. De másodszor a t. minister ur egész előadásából kitűnt, hogy tökéletesen igaza volt Grünwald t. barátomnak, midőn azt mondta, hogy a közgazdasági előadó ezúttal csakis a syrametria szempontjából javasoltatik. Mert megtörténvén a ministeriumok beosztásában a változás, ezentúl az történnék, hogy egy ministernek két közege volna, egy másik ministernek pedig egy közege sem. Igaz, hogy a teendők tekintetében semmi változás nem történt. Ha a postaés távirdaügy eddig fontos volt, ezentúl is az marad; ha eddig oda tartozott, ezentúl is oda tartozik. Ezen dilemma előtt állt tehát a ministerelnök ur a maga felszólalásával. Vagy eddig nem volt helyes, hogy ezen egyének a közigazgatási bizottságban ültek, akkor fölösleges volt és mit keresett ott a posta- és a távirdaügy főnöke, kiket az imént oly magasra helyezett a ministerelnök ur. Vagy pedig helyes volt, de akkor hogyan igazolja a minister ur azt, hogy ezentúl nem lesznek ott és hogyan igazolja a continuitást, mely a két állításnak egymás mellé helyezésében mutatkozik? Nemcsak ez volt lényege t. barátom felszólalásának, hanem az, hogyha tényleg beismerjük, hogy eddig nem jól volt szervezve a közigazgatási bizottság, akkor mi czélból voltak azon közegek eddig ott. Ha pedig helyesen voltak ott, akkor miért távolítjuk el azokat, ha odavalók ? Az sem helyes, hogy akkor teszik ezt, mikor ezek teendője a közigazgatási bizottság hatáskörén belül nincs megállapítva. Igen helyesen emelte ki felszólalása végén t. barátom, hogy ezen törvény legnagyobb baja az, hogy nem kész törvény. Már pedig azon körülmény, hogy egy hónappal, vagy mondjuk hat hónappal előbb vagy később hozatik be ez az intézmény, nem oly fontos, mint azon elv: hogy a törvényhozás nem kész törvényeket ne alkosson, hanem egy törvény megalkotásánál várja meg az időt, a mikor a körülmények, melyek a törvény által rendezendők, tisztába vannak hozva. Én valóban nem ismerek különösebb indokolást, m'nt azt, melylyel ezen törvényjavaslat ajánltatik. Kimondja a bizottság jelentése, hogy kísérletnek tekintendő a közgazdasági előadó behozatala, m

ely kisérletet, tekintve a czél fontosságát, végre is meg kellett tenni. Ha beválik, csak hasznos lesz, ha be nem válnék, törvénynyel lehet majd módosítani, a mi törvény által lett megalkotva. És azt mondja a jelentés, hogy épen azért, mert ez kísérlet és mert a gyakorlati életnek óhajtja a bizottság a fejlesztést átadni, nem lehetne okszerű oly határozott törvényes részletezéssel vonni meg a közgazdasági előadók teendőit, mely részletezés ugy sem lehetne teljes és melyen a gyakorlat már azért is nagyon hamar kifogna. Ezen indokolás szerint bizonyára a legegyszerűbb minden teendőre nézve azt mondani, hogy a minister rendeletileg intézkedjék, a mi oly eljárás, melyre különben is ezen ministerium nagyon hajlandó és melynek következménye az volna, hogy ha kifogás tétetik, a válasz az: minek kifogásoljátok, hiszen ti ruháztátok a ministeriumra a hatáskört. Egy előadónak tehát, kinek még nincs hatásköre, kinevezése egy bizottságba, melynek szintén nincs hatásköre, teljesen helytelen. Ez nem kísérlet, hanem ugrás a sötétbe oly téren, a hol az ugrást nyugodt előrelépéssel lehetne felcserélni minden veszélyeztetés nélkül. Ezzel befejezem felszólalásomat, csak egyre kívánok még reflectálni, azon csodálatos példára t. L, a melyet a t. ministerelnök ur a hatáskör meg nem állapítása tekintetében az 1848:111. törv.-czikkből idézni jónak látott. Valóban, ha a t. ministerelnök ur azt hiszi, hogy ha kimondatik az, hogy egy kereskedelmi ministerium állíttatik fel az ipar- és kereskedelmi ügyekre vonatkozólag, tehát kimondatik az, hogy az ország összes ipar- és kereskedelmi ügyeinek kezelése és gondozása egy ministerre bizatik, hogy ez ugyanaz, mint kimondani azt, hogy a közigazgatási bizottság kebelében kineveztetik egy előadó, a kinek hatáskörét nem ismerjük, akkor azt hiszem, ha valaki ezen érvre támaszkodik e törvényjavaslat védelmére, ez a védelem valóban maga magát elitéli. Egyébiránt benne van a 48-iki törvényben az, hogy minő teendő és hatáskör az, a mely a ministerium okra átszáll, mert azok nem voltak Magyarországon az előtt is kellő szervezet nélkül, minthogy ott volt a helytartó tanács, kancellária és a kamara, a melyeknek összes teendői átmentek a ministeriumra s a törvény a teendőket csak felosztotta az egyes ministeriumok közt. Itt a közigazgatási bizottság teendője egyátalában nincs felvéve és ha vannak egyes törvények, a melyekben a közigazgatási bizottsági tagnak hatásköre meg van állapítva, ugy ép azokra nem fog e közgazdasági előadó hatásköre kiterjedni, még pedig egy igen sajátságos oknál fogva, mivel ép ezen közegek teendői ismét nem a közgazdasági ministerium, hanem a pénzügyministerium hatáskörébe tartoznak, értem az erdészeti előadókat. Az erdészeti ügyben van