Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.

Ülésnapok - 1881-104

252 104. országos ülés május 16. 1882. Debreczen város polgármesterének — nem a legjobb helyen, mint látszik — két ezer egy néhány száz frtja, Holicser Bachruchnak 19 ezer frtja, a Schossberger czég pedig 12 ezer írtjával a 60 ezer frtot érő birtoknak farkára, végére jutott. A Schossberger czég, mert senki nem volt, a ki vevőnek jelentkezett volna, megvette a birtokot 19,000 írtért. 19,000 frt meg í 2,000 frt az 31,000 frt. 31,000 írtért 700 hold. így tehát neki nem volna benne kára; de a per most itt van a euria előtt, a hová semmiségi panaszt intézett a perügyeíő és tömeggondnok és nem tudjuk, mi lesz a lefolyása a semmiség! panasznak, mely a kir. tábla előtt van tárgyalásban. De mindegy, akármi lesz, ha a semmiségi panasz visszavettetik, akkor új árverés rendeltetvén el, a Schossberger czég, mint a ki a legrosszabb helyen van betáblázva, azonkívül, hogy nem juthatott hozzá a dohányhoz, mely őt mint kereskedőt szent tulajdonképen megilleti: megfosztatik pénzétől és megkárosittatik még pénzében és okozott költségeiben; ha pedig, t. ház, akkor már megnyílik a szeme az osztrák földhitelintézet képviselőjének, akkor ismét előáll a második szomorú eventualitás; az előbb bejegyzettek elhorgolják előle a birtokot és ő a 12,000 frt veszteséggel marad. Ezt én egyenesen a ministerelnök ur bűnének rovom fel, (Mozgás) a melyet redueálni akarok enuntiátióm azon alapjára, a melyet beszédem közepén említeni szerencsém volt, hol mondtam, hogy annyira elvakítja egyrészt a hatalomvágy, másrészt a megrögzött csökönösség, a kormány gyeplőjét kezében tartani, harmadszor puritán becsületessége, hogy áz ily dolgokat, mint afféle csekély pártügyet, nyugodt lelkiismerettel végrehajtja. Befejezésül jövök egy másik hasonló szomorú esetre. (Halljuk! Halljuk! a szélső balon.) Múlt év május 9-én Debreczen városában Szatmármegyéből, Nagy-Károly városából jővén, megállapodtam és ott találkoztam volt képviselőtársammal Nagy György úrral, ki most egy állami nagy uradalomnak kormányzója. Kérdést intéztem Nagy György úrhoz, hogy tulaj donképen mi járatban van; ő azt felelte, hogy magán viszonyai vezették ide. Hát őt magán viszonyai is vezették oda, mert hiszen azon nagy hatalmi pressió alatt az episcopális gyűlésnek egy bizottsága elhatározta, hogy az ő birtokát 68,000 forinton megveszi. Igen, de Kiss Albert képviselőtársam és egy másik esperes résen állottak és jegyzőkönyvi tiltakozást adtak be és igy a vétel meghiúsult. Hanem én megtudtam aztán, hogy ő voltaképen mi járatban van. (Halljuk!) Debreczen városa harmadik választókerületében az úgynevezett „Európa" szállodában beiratkozott 44 hivatalnok és mint oda való kerületi lakosok beiratkoztak a harmadik kerület V£Üasztói közé. Igen természetes volt számításuk : az első kerületre különben sem reflectáltak, biztosnak hitték a másodikat, tehát a harmadikat abruálták, választói jogukat azon állításban gyökereztették, hogy ők az Európa szálloda lakosai. A párt a központi választmányhoz folyamodott és a központi választmány a gyönyörű szavazati joggal ellátott rendszer szerint az ő szavazati jogaikat biztosította és a reclamálókat elutasította. Nem tudom, Nagy György képviselőnek személyes befolyása, vagy a véletlen szerencse közbejátszása folytán történt-e, de az igaz, hogy a reclamálók nem appelláltak, s igy a kerület biztos volt, Nagy György képviselő még fel sem léphetett sehol és már is nagy csodálkozásomra a lapokban azt olvastam, hogy ő Felségének Nagy György képviselő urat egy nagy korona-uradalom kormányzójának kinevezni méltóztatott. Nekem t. ház, semmi kifogásom Nagy György személye ellen. Nekem nincs közöm egyesek privát tetteinek mérlegeléséhez vagy fürkészéséhez, de mint Magyarország egyik képviselőjének jogom van fürkészni, márlegelni qualilását minden nyilvános hivatalnoknak (Ugy van! balfelöl) és ha anaak qualitásában foltokat találok, a ministeri felelősség elvénél fogva feleletre vonni kötelességem azt, a ki őt kinevezi. (Ugy van! a szélső' balon.) Nagy György képviselő ur a mióta csak ismerjük, zilált anyagi viszonyok közt élt. (Mozgás jobbfelol) Ha valaki rólam fogja ezt mondani, elismerem, ha igaz ; ha pedig nem való, vállat fogok húzni, de ezért nem fogok boszankodni. (Halljuk! Halljuk!) Megtekintettem a képviselőház pénztárában azon tetemes összegig menő lefoglalásokat, a melyek diurnumaira lettek vezetve. Nincs qualifikálva tehát ily egyén, a ki szerencsétlen pénzügyi viszonyok közé jutott, arra, hogy egy állami nagybirtokot kormányozzon. (Ugy van! szélső balfelöl.) De még ez csak hagyján. Nagy György képviselő ur ellen itt a pesti törvényszék előtt egy per van folyamatban 25000 frt substratummal, mely deriválódik azon időtől, midőn ő a bomlásnak indult kisbirtokosok földhitelintézetének felügyelő tanácsosa volt. A részletek nem tartoznak ide, de kénytelen vagyok azért előhozni ezt, hogy vázlatát nyújtsam a kérdésnek, a melynek megvédelmezésére vállalkoztam. 1879 végén a felszámoló bizottság elküldi Nagy György akkori képviselőnek nyilt számláját. Eltekintve attól, hogy nem tartom correctnek és moraliter megengedhetőnek azt, hogy valaki, a ki felügyelő bizottsági tag egy intézetnél és képviselői caracterrel bir, ezen országgyűlési képviselői minőségénél és azon constellatióknál fogva, a melyek őt a tűzhöz közel juttatták,