Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.
Ülésnapok - 1881-104
104. országos ülés május 18. 1882. 249 lommal hajlik meg azon körök tanácsa előtt, a kik nem Magyarországnak javát akarják, hanem igenis a megrögzött osztrák absolutisticus politikát űzik. (ügy van! a szélső baloldalon). Ugyan kérem t. ministerelnök ur, (Halljuk!) midőn a moséban az igaz hitű imáját végzendő arczra borul, jajgatásai, taglejtései senkit sem lepnek meg, mert az az ájtatosságnak lithargicus kifejezése; de a renegátra minden ember szeme reá fordul, bármit csináljon, bármiként hangoztassa Allah iránti hűségét, szeretetét, ragaszkodását, mindenki vigyáz reá, vájjon komolyan érti-e (Nagy tetszés a, szélső haloldalon) és aem fog-e ismét visszatérni arra az ösvényre, a mely ösvénynek véglépcsőjén is azt hirdeti, hogyha Jerikó falait megdönteni nem lehet, igyekezni kell azt megkerülni, hogy azután bevehető legyen. (Elénk derüliség a szélső baloldalon.) Sajnálom t. ministerelnök ur, de intem és kérem: (Halljuk!) ne adja magát oly nagyon oda, ne ringassa magát oly annyira a kedveitetés örömében és hitében; mert — exempía írahuut — tudjuk, hogy Ocskay Lászlóval mint bánt el Heister generális Bécsújhelyben, midőn t. i. együtt borozgattak és Ocskay László megunva a kényelmetlen, a tolakodó, az erőszakos vendégszeretetet, fejét a márvány asztalra hajtá, Heister generális belemarkolt hajába és torzomborz bajuszába és a márvány asztalhoz vervén fejét, azt monda: „Igyál, nem vagy te részeg, te csalni akarsz engemet; ugy a mint megcsaltad nemzetedet, rokonaidat, a kurucz hadsereget, ugy fogsz te visszatérni oda minden pillanatban, a mely kedvező lesz reád, hogy bennünket elárulj". (Nagy tetszés a szélső baloldalon), Elmondám t. képviselőház a mit akartam a tárgyhoz, (Halljuk!) a tárgy léiiyegére s elmondottam a fölvetett bizalmi kérdésről. (Halljuk!) És most engedje meg, hogy bezárjam szavaimat. És mivel önök most már eldobták a collegiális tisztesség és ildom. ama ne nyuljhozzámját, melyet Deák Fereneztől fogva pár évig ezelőtt még Önök is használtak; nem mondják többé, hogy „barátaim, hiszen nekünk is ezek az óhajaink, hanem hát nem lehet, a kényszerhelyzet parancsol reánk, nyugodjatok meg benne, hiszen majd jönnek idők, midőn mindezeken segíteni fogunk"; nem, t. képviselőház, hanem most önök a helyett, hogy a felelősséget nagynehezen viselnék, most a felelősséget egészen büszkeséggel vindikálják maguknak: (Ugy van! a szélső baloldalon) nekem nem marad egyéb hátra, mint a világ legnagyobb szónokának két ezer év előtt elmondott ama szavaival zárnom be beszédemet: Ego verő Te jam nec oro, nec hortor ut domum redeas — KÉPTH. NAPLÓ 1881—84. V. KÖTET. | quia et ipse hinc evolare et aliquo pervenire j cupio, ubi nec Pelopidarum nomen, nee eorum facta audiam. Incredibíle quam turpiter mihi esse videor, qui his rebus intersim; quemadmodom etenim haee jam auditu acerba sünt, tamen audire tolerabilius — quam videre. Elmondom magyarul (Halljuk!) „Én pediglen tégedet továbbá sem nem kérlek, sem nem infclek, hogy innen hazatakarodjál, (Derültség a jobboldalon. Elénk tetszés a szélső baloldalon. Halljuk!) mert valóban magam is innen kirepülni és oly helyre eljutni óhajtanék, a hol a pelopidáknak sem neveit, sem azok tetteit ne lássam. Hihetetlen, mily utálatosnak látszassam magam előtt, mert ez üzelmek közepette foglalok helyet, a melyeket bár hallani keserves dolog, mégis inkább tűrhető' azokat csak hallani, mint közvetlenül szemlélni". Ugy-e igaz, t. ház?^ (Felkiáltás a jobboldalon: Hogyne! Derültség. Élénk éljenzés a baloldalon). A parlamentaris érzék fenekestől felforgatva a képviselői méltóság megalázva, a független lelkiismeret nyűgbe verve, egy pártos ellen bakóiban görnyedez, a mi az utczákon, a corridorokon és a házon kívül nyilatkozik. (Ugy van a szélső balon.) Van itt, t. ház, egy képviselő, a ki nekem csak egy hét előtt azt mondotta, hogy: engem ugyan nem látnak itt Budapesten a boszniai milliókat megszavazni; és ime ő már ott ül a helyén. (Hosszan tartó élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) Mondom a parlamenti méltóság békóba van verve és minden milyen alapon? Mert egy büszke, nagyravágyó, bátor férfiú markolja az ország gyeplőjét, a kinek fenmaradása rögeszméje, a ki a kormányon maradásával mindennap saját maga és családja, családjának jövendő meggazdagodása (Elénk ellenmondások a jobboldalon.) mondom, vagyoni meggazdagodása ellen. . . . (Zaj a jobboldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök és belügyminister: Csak halljuk! Német Albert: Köszönöm a t. ministerelnök urnak, hogy tudja intentiómat és előre sejti szavaimat, ámbár az, megvallom, nagyon megalázó azokra nézve, a kik már előre zajongtak. A t. ministerelnök ur pedig áldozatul hozza életerejét, élete hátra lévő napjait rövidíti, családjának, gyermekeinek meggazdagodását hátráltatja, saját viszonyainak háttérbeszorításával, mert minden pillanata, minden gondolata csak a kormány gyeplőinek megmarkolásához szorítja. És t. ház, meg akar maradni oly eszközök felhasználásával a kormányon, a mely eszközöknek valódi bűnös és megbélyegző természetét nem képes önmaga mérlegelni és megI ítélni, azért mert e rögeszméje, saját becsüíei tessége és puritán lelke felülhelyezi azon a 32
