Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.
Ülésnapok - 1881-104
250 '^* orsz &SO s ülés május 16. 1882. gyanún, hogy más emberben kételkedjék vagy más embert ne higyjen oly becsületesnek, mint ő maga, habár az egész világ torka szakadtából kiáltja. A t. ministerelnök urnak második természetévé vált, párthiveit indemnisálni, párthiveit kártalanítani, hivatalokkal, nagy fizetésekkel, jövedelmező ellátásban részesíteni, azért, hogy ha a politikai küzdelmekben financialiter megromlottak. (Derültség a szélső baloldalon.) Ez, t. ház, szomorú dolog egy ministerelnöktői, kit már — mint mondom — annyira behálóztak részint az uralgás rögeszméje, részint annak korlátlanná vált vágyai, részint saját becsületességének érzete. Én a t. ministerelnök ur elébe lépek néhány conerét váddal, (Halljuk! a szélső baloldalon.) a melyekkel igazolom a hivatalos mulasztásokat, melyeket a ministerelnök ur pártszellemből elkövet egyrészt, másrészt igazolni fogom azon javadalmazásokat, melyeket az ország közvagyonából juttat azoknak, a kik az ő kormányának támogatásában elpusztulnak. (Etalljuk! a szélső baloldalon.) A hivatalos mulasztásoknál kezdem, a visszaéléseknél fogom végezni. Hivatalos mulasztásnak tekintem én, t. képviselőház, a következő esetet. Az 1875-ik évben, — csakhamar kormányra lépte után — egy küldöttséget vezettem a t. ministerelnök ur, mint beriigymimster elé és Hód-Mező-Vásárhely városának azon sérelmét adtam elő, mely szerint Csongrád vármegye 40 és néhány ezer hold földből álló pusztákat magához csatolt — akkor t. i., midőn Vásárhely királyi várossá emeltetett, És akkor a ministerelnök urnak átadtam egy zöld conceptpapirra leírva mindazon jogos igényeket, mindazon törvényes okokat, a melyek szerint e puszták Vásárhelytől el nem csatolhatok. Nem kellett volna semmi egyéb, mint az, hogy — az előbbi kormány alatt kihallgattatván már mind a két fél — Csongrád vármegyének önkényes factumát megsemmisítve, az ügyet a törvényes mederbe egy egyszerű rendelettel visszaterelni. A ministerelnök ur nem cselekedte, hanem azt monda nekünk, hogy majd jön idő. Mert achillesi sarka a dolognak abban rejlik, hogy ott a gróf Károlyi családnak nagy birtokai lévén, azok nagyobb pótadót fizettek volna Vásárhelynek, mint ha Csongrád vármegyéhez csatoltatnak. Szorgalmaztuk azt t. ház, évről-évre; nem történt semmi. A jobboldali képviselőjelöltek mindig ígérték, hogy mihelyest ok megválasztatnak, azonnal visszacsatoltatnak e puszták. Nem lettek megválasztva, nem csatoltattak vissza a puszták. De igenis meg lett választva a kormánypárti képviselő most a múlt év nyarán és azon puszták a visszacsatolt puszták közt szerepelnek (Derültség a szélső balon) azon különbséggel, hogy a törvényjavaslat beadatván október 22-én és gondolom 17 ilynemű visszacsatolás történvén, e puszták visszacsatolása a legutóbbi helyre, a 17. szám alá tétetett, holott a legelső helyen kellet volna lennie, mint legrégibb panasznak először ; másodszor pedig azért, mert el lett volna intézhető egy rendelettel, csupán egyszerű rendelkezéssel. A többi tizenhat szakaszban felsorolt pusztáknak semmi köze a kérdéses város sérelméhez, mert a többieket egyik törvényhatóság sem fosztotta meg azon corpustól, melyhez tartoztak, hanem ab incunabulis oda tartoztak, a hová ezen törvényjavaslat behozatala előtt tartózniok kellett és czélszerűség szempontjából a minister ur kikerekítette. Nem is volt ellene szó e házban. De midőn az általam említett pusztákat a 17. §. alatt utolsó helyre illesztette, maga beismerte azt, hogy ezen megérett legrégibb jogsérelem orvosláäát csakúgy utólagosan csúsztatta oda, akkor, midőn a jobboldali képviselő megválasztatván, az itt szorgalmazta az ügyet. (Mozgás.) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy ez nem igen vau összeköttetésben a boszniai ügygyei. Én legalább nem látom az összeköttetést. (Helyeslés a jobboldalon. Nyugtalanság és ellenmondás a baloldalon.) Én, mint a ház elnöke, a házszabályok 150. §-a értelmében köteles vagyok, ha a képviselő eltér a tárgytól, megtenni észrevételemet. Tudom, hogy a t. háznak megvan e tekintetben a maga joga, de nekem kötelességem ezt tenni. Ezért tettem meg. (Mozgás.) Németh Albert: Láng képviselő ur (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon) felvetette a bizalmi kérdést és óhajtja, hogy a párt azon traditiókhoz való hűséggel és büszkeséggel pártolja a ministerelnök urat ezen milliók megszavazása alkalmával; én tehát ennek ellenkezőjét motiválom. (Derültség a szélső baloldalon.) Beadok t. ház, egy határozati javaslatot és azon határozati javaslat igenis ide a tárgyhoz tartozván, az indokolás megengedését kérem. (Halljuk! a szélső baloldalon.) Június 19-én Esztergom városában lévén, a hol a függetlenségi párt impozáns erővel állott fenn, azt monda nekünk Esztergom tőszomszédságához csatolt és vele contiguitásban levő SzentGyörgymező lakossága: „Mi uraim, a függetlenségi párt hivei vagyunk, két évvel ezelőtt kenyérkeresetünknek legbecsesebb, legdrágább részét elvették tőlünk, egy kőbányát, azon ürügy alatt, hogy a kőbánya omlással fenyeget." Lehet, hogy igaz. Két évig a bánya omlással fenyegetett. De mivel Poór Antal megígérte nekik, hogy a választás előtt egy héttel meghozza nekik a fermánt, mely a bányát megnyitni engedi, nem
