Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.

Ülésnapok - 1881-103

228 103. országos ölés májas 15. 1882. Nem tudom, mit mondott vagy mit nem mondott az ellenzék akkor; hanem azt tudom, hogy ha azt mondta, hogy ezen törvény tágítja a delegatiók hatáskörét és szaporítja a közös ügyeket, akkor igazat mondott és kötelességét teljesítette; mert ezen törvény csakugyan a delegatiók hatáskörébe utalta a bosnyák ügyeket és csakugyan a közös kormány hatáskörébe utalta Bosznia és Herczegovina közigazgatását; pedig azon törvény, a melyet a t. előadó nr alaptörvénynek mond, világosan kimondja, hogy a közös kormány semmiféle ország vagy tartomány közigazgatásával nem foglalkozhatik. Sőt a L előadó ur által alaptörvénynek nevezett törvény közös pénzügyminisíerről még csak nem is emlékszik, közös pénzügyministert nem is említ, ezen boszniai törvény szerint pedig van egy közös pénzügyminister, a ki egyúttal egy ország gubernátora, tartományok kormáuj'zója, azok közigazgatásának főnöke, gondoskodik e tartományok közigazgatásáról, igazságügyéről, rendőrségéről, útjairól, szóval mindenről, a mit pedig épen az általa alaptörvénynek nevezett törvény egyenesen kizár, megtilt. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Midőn tehát az ellenzék azt állította, hogy a bosnyák törvény még azon törvényt is rosszabbá teszi, sőt meghamisítja s a delegatiók hatáskörét tágítja: akkor az ellenzék teljesen igazat mondott s midőn oda intette arra nézve a többséget, akkor igenis alkotmányos kötelességét teljesítette. (Helyeslés a bal- és a szélső balon.) Hogy tán nem terjeszkedett ki mindenre az ellenzék figyelme, előrelátása, hogy a jövendőkbe bölcsességnek nagyobb mértékét tán nem alkalmazta ugy, a mint szükséges lett volna, midőn a bosnyák törvény tárgyalás alatt volt, azt megengedem — ha tetszik — elismerem. De nézze meg a t. előadó ur, a ház naplóit azon időből, midőn a törvény tárgyalás alatt volt, én kijelentem, hogy nem néztem meg azóta, sőt tán akkor sem, mikor történt, hanem csak ugy feltevés szerint az emberek és viszonyok általános ismerete alapján beszélek, nézze meg a t. előadó nr a naplókat és kérdem, megtalálja-e benne a ministerelnök ur tüzetes, szabatos előterjesztését minden egyes szó értelméről, mely a törvényben van? Vájjon akkor is nem az üres szavak, nem az általános tételek és a locus communisok hínárjában tévelygett a kormány. És midőn a törvényt elénk terjesztette, vájjon megmagyarázta-e annak minden tételét, vájjon felköltötte-e akár a többség, akár az ellenzék figyelmét arra, hogy mit ért például e kifejezés alatt: „a közösügyi törvények szellemében", mit ért például az alatt, hogy a két megszállott tartomány közigazgatásában minő befolyása lesz a magyar kormánynak és a magyar törvényhozásnak? Megnyugtatta-e e tekintetben akár a többséget, akár a házat? Nem. Tán nem tendentíose tette e mulasztást a kormány, (Egy hang \a szélső balon: Dehogy nemi) de ha meggondoljuk azt, a mi most történik, ha meggondoljuk, hogy a kormány és a pénzügyi bizottság előterjesztése a törvény világos szavait magyarázgatva, azokat igaz értelmükből kiforgatni törekszik; ha meggondoljuk, hogy mikor a törvény világosan középúkezésekről szól s ezeket világosan az országgyűlés hatáskörébe utalja és a t. előadó ur most mégis azt mondja, hogy a közös kormány által hatodfél millióig építendő utak, ösvények, laktanyák a törvény világos szavai ellenére nem érthetők középítkezéseknek : ha mindezt meggondoljuk, azt kell feltennünk, hogy a kormány már akkor is azon álnok gondolat által vezettetett, hogy eljöhet és eljön az idő, midőn e törvényinek minden magyar ember által könnyen és igazán felfogott értelme másként fog magyaráztatni, ugy, a miként a közösügyi kormány neki és a többségnek parancsolni fog. (Ugy van 1 Ugy van! a szélső baloldalon. Ellenmondás jobbfelől.) Megjegyzem a delegatiók hatáskörére vonatkozólag és ezzel erre nézve be is fejezem beszédemet, hogy én és barátaim, a kik azon különvéleményt szerkesztettük és hozzá ragaszkodunk, nemcsak a delegáíió hatáskörének túlhágásából eredő indokok alapján véljük inegmegtagadhatónak e költséget, hanem más indokokból is. Itt a t. előadó ur — megjegyzem ezt — megint helytelenül magyarázta az általa alaptörvénynek nevezett institutiók értelmét. Mi a delegátió által megalapított költségek megtagadását, addig, mig a delegátiónális intézmény fennáll, két okból tartjuk kötelességünknek. Az egyik, mikor a delegátió oly tárgyakra terjeszti ki hatásköréi, a melyekre tiltja a törvény és az alkotmányjog. A másik indok az, mikor a képviselőház vagy annak többsége azon politikával nem ért egyet, a melynek szolgálatába szegődik a közösügyi bizottság. Azt mondja a t, előadó ur : nem látja szükségesnek bővebben indokolni ezt a törvényjavaslatot, mert hiszen a törvény megszabja, hogy a mit a közösügyi bizottság megállapítani jónak lát, annak mi csupán csak fedezetéről gondoskodhatunk. A dolog nem ugy áll. A törvény csak a;;t mondja, hogy a mit a közösügyi bizottság megállapít, annak összegei felett itt nem dönthetünk, nem tanácskozhatunk, hanem az országgyűlés köteles azt a költségvetésbe beállítani. Igen, de az országgyűlésnek jogában van az egész költségvetést is visszavetni. (Ugy van! a szélső baloldalon.) És a mi joga van az egész költségvetésre, ugyanazon joga van a költségvetés egyes részére is. Az csak espeditivus, az