Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.

Ülésnapok - 1881-103

103. országos ülés május 15. 18S2. 229 csak formai munka, a mi itt történik most, a közösügyi költségeknek a költségvetésbe való beállításánál. Az igazi merituma a dolognak az, a mikor a ház megbírálja azon politikát, a melyet a delegátiók előtt a közös kormány és ezzel egyetértésben a magyar kormány visz. (Ugy van! a szélső balfelöl.) És a mikor megbiráija azt és rosznak, károsnak, helytelennek és a nemzet érdekébe ütközőnek találja, akár állítja, akár nem állítja be a közösügyi költséget a költségvetésbe, joga van azt külön is, de az egész' költségvetéssel együtt is megtagadni. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ezen alkotmányos jog, legalább igazi alkotmányos viszonyok közt, a nemzet kezében tán az egyedüli hatalmas fegyver a kormány és a kormány által félrevezetett korona túlkapásai ellen. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És e jogot bizony a magyar törvény egyetlen betűje sem vette ki a magyar nemzet kezéből. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Mi pedig nem értünk egyet azon politikával, a melynek symptomája, sőt segítő eszköze a törvényjavaslat és a javasolt 22 millió. Mi nem értünk egyet az előadó úrral abban, a mit mond, hogy a többség valamikor helyeselte e politikát. Nem fogja ezt kimutathatni az igen t. előadó ur. Azt igenis ki fogja mutathatni, hogy aetáibau, irataiban és beszédeiben kárhoztatta, szavazatával pedig megszavazta. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ezt bebizonyíthatja, de hogy valaha ezeu többség nyíltan, őszintén megmondotta volna, akár előzőleg, akár utólag, hogy a bosnyák politikát, ugy a hogy az concipiálva volt, a hogy az vezettetik, helyeselte, ezt az előadó ur, sőt még a többség is, mely sok mindenre iehet képes, be nem bizonyíthatja. (Ugy van! a szélső baloldalon.) A multat megváltoztatni még a majoritás sem tudja, pedig az a majoritás, különösen a jelenlegi mi nisterelnök kezében nagyon sokra képes. (Igaz! a szélső baloldalon!) Azt mondja a t. előadó ur, hogy elismeri, hogy ezen bosnyák politika kezdetekor az ország nagy része nem helyeselte azt. Biztosítom az előadó urat, hogy egyetlen vidéket, egyetlen részt sem fog még saját választó kerületéből, de senkiéből sem kimutatni ez országban, de egyetlen embert sem, ki ezen politika kezdetekor ezen politikát helyeselte és ennek inaugurálása iránti óhajtását kifejezte volna. Többet mondok: azok közt, kik eltagadták még ezen politika létezését, még conceptióban létezését is, az első helyen találja a ministerelnököt. (ügy van! balfelől.) És midőn a t. előadó ur azt állítja, hogy később a bevégzett tények súlja alatt — gondolom ugy véli ő — a többség belenyugodott már igy vagy amúgy azon politika helyeslésébe, még akkor se feledje a t. előadó ur, hogy ezen politikának olyan vezetésében, hogy ez a foglalás negyedik évében megint annyi költségbe, annyi pénz- és véráldozatába kerüljöa a nemzetnek, a mennyibe a foglalás első évében került és hogy minden népfajjal ott külön-külön meg kelljen küzdeni csapatainknak, egyszer a mohamedánokkal, másszor a keresztényekkel, csakhogy nem egyszerre, hanem mindig felváltva: hogy ezen politika ugy folytattassék, arra ebben a házban, de azon kivül is többséget a t. előadó ur sohasem fog kimutatni a múltban; sőt a kik a bosnyák megszállási politikának ily folytatását egyenesen ellenezték és elitélték, azok közt legelső sorban az 1878. országgyűlés trónbeszédének szerkesztőjét találjuk, a mely trónbeszédben világosan meg van mondva, hogy „gondoskodni fogok arról, hogy ezen megszállási politika a nemzet áldozatkészségének lehető igénybevétele nélkül folytattassék." (Ugy van! balfelől.) Vájjon igy foíytattatik-e? Feleljen erre a t. előadó ur. Igenis, a közösiigyi bizottságban volt szó arról, hogy a közös kormány eljárásában holmi magasabb befolyások, isten tudja, minő titkon, homályban tenyésző befolyások játszanak bele és a közösügyi bizottságban hangsúlyoztatott, hogy a hadügyi kormányzatnak szándékában van egy új soldateska-uralmat inaugurálni az elfoglalt tartományokban, vájjon tegye kezét szivére, t. barátom, mint szokta előadás közben, (Derültség balf elől) tegye kezét szivére és mondja meg azzal a nyíltsággal és őszinteséggel, melylyel mint a nemzet képviselői tartozunk mindnyájan — mondja meg azt, hiszi-e, hogy e nemzetnek ily auspiciumok mellett, ily titkolódzás mellett és a katonai uralom ily túltengése mellett, irtózatos áldozataiba nem fog-e kerülni jövőre is még ezen megszállási politika? (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Mi pedig ezen áldozatokat viselni nem akarjuk, mi nem látjuk, hogy a nemzetnek ezen megszállott tartományokra szüksége van; mi nem akarjuk idegen nemzetek jogait, szabadságát, önrendelkezési képességét megsemmisítem, mi a szomszéd népeket nem szolgáivá akarjuk tenni oly politikának, melyet magunk sem helyesíünk. mi a szomszéd népekben szabad népeket, békés szomszédokat akarunk nyerni. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Mi nem látjuk azt, hogy azon monarchiában, mely habsburginak neveztetik és melyben két, egymással szövetkezett, de nézetünk szerint egymástól független állam van, hogy e két államnak egyetlen egy igaz, komoly és számbavehető nagy népfaja is óhajtotta volna, vagy óhajtaná azt a veszett politikát ott tovább folytatni. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Kit miért történik az? Történik — ámbár nincsen bevallva — úgynevezett, de hamisan ugy-