Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.
Ülésnapok - 1881-103
103. crszágos ülés má-jns 15. 1SS2. 227 ott és hogy a közösügyi bizottságok csakugyan nem maradtak meg törvényes hatáskörükön belől. S itt engedje meg a t. ház, hogy én mindenekelőtt az előadó urnak néhány állítására reflectáljak, a melyeket én teljesen alaptalanoknak és igen nagy mérvben komolyan veszedelmeseknek is tartok. A t. előadó ur be akarja előttünk bizonyítani, hogy még azon hatodfél milliónyi Összeg is, a mely laktanyákra, erődítési és védelmi építkezésekre, hadi utak és ösvények készítésére — a mint mondja a közös kormány előterjesztésében foglaltatik — mint hadügyi költség közös és mint olyan, a közösügyi bizottságok elé tartozik. Bocsásson meg a t. előadó ur, de egyúttal jegyezze azt meg magának, hogy minden hadügyi kiadás nem közös kiadás és a törvénynek az az értelmezése, akként való idézése, mint ő tette, — nem akarok erős szóval élni — igen könynyü felfogásról tanúskodik. (Felkiáltások a szélső balon: Könnyelmű!) Azért említem ezt fel, mert a t. többség soraiban, sajtójában, nyilatkozataiban ugy itt, mint a közösügyi bizottságban azon szavaknak és kifejezéseknek kellő megfontolását, a melyek ezen és ezzel kapcsolatos törvényekben előfordulnak, egyátalában nem látom és azon szomorú tüneményeket vagyok és vagyunk kénytelenek constatálni, melyek közt egyik legszomorúbb, az előadó ur mai beszéde, hogy mihelyt megtalálja a törvénynek csak egy §-ában is e kifejezést: „hadügyi kiadás" s mihelyt a közös kormánynak tetszik bármiről azt mondani, hogy az katonai czélokra is szükséges, mindjárt kivonja a következtetést, hogy az is hadügyi kiadás, az is közösügy. Bocsánatot kérek, a dolog nem igy áll. A hadügyi kiadások közül csakis azok közösek, melyek béke idején a katonaság ellátására s felszerelésére vonatkoznak, háború idején pedig a hadviselésre szükségesek; de mindazon hadügyi kiadások, melyek a magyar hadsereg időnkinti kiegészítését, az ujoncz-megajánlás feltételeinek és a szolgálati időnek meghatározását, úgyszintén a katonaság elhelyezését és élelmezését illetik, ámbár hadügyi kiadások, de mindamellett nem közösek, (Zajos helyeslés baljelől) azok mind a kormányzat, mind a törvényhozás körében az ^országnak kizárólagos jogkörébe tartoznak. (Élénk helyeslés balfelöl.) És itt akarok oda térni, hogy igenis, a katonaság elhelyezésének joga felett nem a delegatió határoz, nem a közös kormány dönt, hanem ezen kormány előterjesztései alapján, vagy e ház kezdeményezéséből világos törvények szerint ez országgyűlés és minden útnak, minden laktanyának építése, akár erődített, akár nem, országos, sőt municipális hatáskör. Jegyezze ezt meg a t. előadó ur. Ha az állna, a mit ő mond, hogy még a katonaság által használható utak és ösvények előállítási költsége is hadügyi, tehát közös költség, ezen alapon ez országnak annyi ezer mértföldnyi országútja és ösvénye és az egész közlekedési mmisterium minden tárgya azon meggondolatlan okoskodás folytán egyszerre közös ügygyé degradáltatnék. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon^) Bocsánatot kérek ez igy lehetetlen. A törvényeket igy felfogni, igy magyarázni és igy alkalmazni nem egyéb, mint azoknak meghamisítása, (Helyeslés. Ugy van! a szélső baloldalon) nem egyéb, mint azoknak szándékos vagy könynyelmíí félremagyarázása. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Vegye az előadó tudomásul, ba egykor valamikor a közös hadügyi kormány szükségét látja annak, hogy egy vagy más indokból, valamely stratégiai czélra szükséges ut építtessék, vagy új vonal nyittassék, akár kőút, akár kevésbé qualificált út, akár vasút, akár más; vagy szükségesnek látja, hogy valamely folyónak kanyarulata például hadi czélból kieorrigáltassék, vagy valamely vasúti állomás hadi czélokra szükséges módon átalakíttassák, ágyúk felszállítására — leszállítására etb. alkalmassá tétessék, a közös hadügyi kormányzat nem mondja azt, hogy miután ez hadi és stratégiai czélokból szükséges, tehát azon költség, mely erre kell, hadügyi költség és mindez a delegatiók elé tartozik, nem ezt mondja, hanem elkészíti a maga tervezetét, javaslatát a hadmérnöki kar utján, átír az ország kormányához és megkéri, hogy például miután Németország vagy Oroszország vagy Olaszország ellen viselendő háború miatt katonai czélból erre vagy arra szükségem van, megkérem a kormányt, hogy a nemzet képviselete és törvényhozása utján ezt az utat kiépittetni kegyeskedjék. Ez a gyakorlat, ez a törvény s ez ennek a módja. És mikor a t. előadó ur és a t. többség Bosznia végett még ezen régi gyakorlatot és valódi törvényt is lábbal akarja tapodni, akkor nekünk kétszeres, sőt százszoros kötelességünk megmondani eljárásuk igazi nevét: megmondani, hogy ezen eljárás nem a régi traditióknak alkalmazása, hanem minden becsületes tradíciónak kijátszása. (Helyeslés. Ugy van! a szélső baloldalon.) Azt mondja a t. előadó ur és szemrehányást tesz itt az ellenzéknek, súlyos szemrehányást, hogy mikor a bosnyák törvény, az 1880: VI. törvénynek nem is 6. §-a, mint ő mondja, hanem 3. §-a hozatott, akkor az ellenzék azzal állott elő, hogy hiszen az a törvény kiterjeszti a delegatiók hatáskörét, szaporítja a közös ügyeket és egyátalában nem jutott az ellenzéknek eszébe azt mondani, hogy ime ezen törvény korlátok közé szorítja a delegatiók hatáskörét. 29*
