Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.

Ülésnapok - 1881-103

226 103. orsz-igo* ülés május 15. 1SS2. szélső balon) és az a bizottság nem burkolózhatik a törvény azon rendelkezése mögé — mely egyébiránt épen nem ugy szól, mint az előadó ur előterjesztette — hogy a közösügyi bizottság által megállapított költségnek e ház csak egyszerűen fedezetéről tartozik gondoskodni. Ezt abból a törvényből ugyan be nem bizonyítja az előadó ur soha. Mert — és ezt akarom csak egyszerűen kijelenteni — a közösügyi bizottság csak az országgyűlésnek bizottsága lévén, igen szűk, specialiter megszabott hatáskörrel kiküldött bizottsága, soha büntetlenül nem gyakorolhatja azt a jogot, hogy a nemzetnek a legfontosabb alkotmányjogi kérdésekben határozatokat, parancsolatokat szabjon eléje. (Ugy van! Ugy van! a szélső' baloldalon.) Mikor a pénzügyi bizottságban — és ez az, a mit elő akarok terjeszteni — ezen 21 milliós határozat először előkerült, én és elvbarátaim azon kérdést intéztük a kormányhoz, tekintet nélkül még akkor a kérdés érdemére, abban a helyzetben van-e a kormány, hogy velünk közölhesse a közös kormány 23.700,000 frtra vonatkozó előterjesztését, hogy mi megítélhessük azt és a képviselőháznak véleményt adhassunk az iránt —• mint a mi a pénzügyi bizottságnak különösen feladata — hogy vájjon ezen költségekben nincsenek-e oly tételek felvéve, melyek a delegátiók hatásköre alá nem tartoznak, hanem melyek ez országgyűlés bírálata és döntése alá tartoznak. A kormány erre a mi felszólításunkra azt felelte, hogy a deíegátió meghatározta ezen költségeket, a deíegátió meggyőződött arról, hogy ő saját hatáskörén túl nem terjeszkedett, tehát a kormány sem azon helyzetben nincs, hogy bővebb előterjesztéseket tehessen, sem nem hajlandó bővebb előterjesztéseket tenni a competentia megítélésére. Sőt a kormány tovább ment. A t. ministerelnök ur az állította, igen sajnálom, hogy nincs itt, de reményiem, sőt biztosan számítok rá, hogy nem fogja ellenkezőjét állítani annak, a mit a bizottságban állított — mondom — a t. ministerelnök ur és utána a pénzügyi bizottság többségének tagjai közül többen azt állították, hogy a pénzügyi bizottság nincs hivatva arra, hogy 8 bíráló betekintést szerezzen magának a deíegátió eljárásába és nincs hivatva arra, hogy a képviselőháznak véleményt nyújtson be az iránt, ha vájjon a deíegátió megtartotta-e törvényes hatáskörét, vagy azt megszegte-e. A ministerelnök ur még hozzátette azt is, hogy erre csak azon esetben volna a pénzügyi bizottság vagy más bizottság illetékes, ha a képviselőház által tüzetesen erre utasíttatott volna. Mi ezen nézettel nem értettünk egyet, nem is érthetünk egyet. Mert nekünk az a meggyőződésünk és ez soha ellenkező eset által meg nem zavart állandó gyakorlattal támogattatik, hogy ezen képviselőháznak minden bizottsága azon kérdésekre nézve, melyek eléje tartoznak s a péazügyi bizottság is, az összes pénzügyi kérdésekre nézve véleményező s a véleményezés terén teljesen azonos terjedelmű jogokkal bír, melyekkel bir a képviselőház a döntés, az elhatározás terén. Nekünk ez a meggyőződésünk, a mint a képviselőház házszabályai meg is mondják, hogy a bizottságok a tanácskozás tárgyait előkészítik. Tehát a tanácskozás tárgyaira vonatkozólag minden kérdést és a kérdések minden oldalát, ugy közjogi, mint közgazdasági, mint alkotmányjogi és pénzügyi oldalát kötelessége, de épen azért joga is tüzetesen megvizsgálni. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Mi ezen meggyőződésben vagyunk és nem hiszem, határozottan merem állítani, nem hiszem, hogy a kormány és a többség azon helyzetben volna, hogy ezzel ellenkező felfogást a világ bármely parlamentjéből vagy ezzel ellenkező gyakorlatot, a mi különben nyomorúságos alkotmányos életünkből is fel tudna mutatni. Ez alapon kértük a kormányt, hogy juttasson minket azon helyzetbe, hogy tüzetesen megítélhessük, vájjon a delegátiók nem lépték-e túl törvényes hatáskörüket, nem váltak-e alkotmányszegőkké? A kormány nem tette, támaszkodva a pénzügyi bizottságban lévő többségére és minket, kisebbséget ezen kérelmünktől elütött. Nem akart bennünket azon helyzetbe hozni, hogy szabatosan, alaposan a kormány által előterjesztett acták alapján vizsgáljuk meg, hogy a delegátiók competentiájuk körén belül maradtak-e vagy nem ? Pedig egyelőre nem is volt szó arról, hogy határozottan állítsuk, hogy túllépték e hatáskört. Mi csak vizsgálni akartuk ezt. Mellesleg megjegyzem , hogy igen örülök annak, hogy a bizottság jelentésében e vita nincs felemlítve és igen Örülök annak, hogy a bizottság jelentésében nincs kimutatva, kimondva a kormány azon kijelentése, melyet a pénzügyi bizottságban tett; örülök pedig azért, mert ebben még bizonyos tartózkodást, (Egy hang a szélső balról: Szeméremérzet!) bizonyos szeméremérzetet látok, hogy maga azon többség megcselekedni merte ugyan, a mit tett, de kimondani, megörökíteni még ő is restellte. (Elénk tetszés nyilatkozatok a szélső haloldalon.) De mindamellett, hogy a kormány mi elénk nem terjesztette azon adatokat, a közösügyi bizottságoknak tárgyalásaiból rájöttünk, vagy legalább alapos gyanút merítettünk arra nézve, hogy a közösügyi bizottságok csakugyan nem maradtak meg törvényes hatáskörükön belül; de ha onnan nem merítettünk volna is, azt hiszem, a t. előadó urnak itt előbb elhangzott érvelése minket igazán meggyőzhetett arról, hogy csakugyan hiba van