Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.

Ülésnapok - 1881-102

102. országos ülés májas 13. 1882. 213 gyűlések ötödik napján valamit előadni, elő­terjeszteni. De nem azért szólaltam fel én, hogy ezen urak miért kapják a 21,284 frtot, hanem azért szólaltam fel — és ez volt felszólalásomnak ötödik pontja — hogy t. i. adatik ezen uraknak azou összegből, a mely összeget a kormány nem arra adott, hogy az ilyen borravalókra és ilyen sensál díjakra osztassák ki, hanem hogy az egyházi és iskolai czélokra fordittassék; (Ugy van! a szélső balfel Öl) tehát az államnak és kormánynak kötelessége ellenőrizni, hogy azon összeg, melyet az államkincstár egyházi és iskolai czélokra fordít, más czélra ne legyen felhasználható s ilyen corruptionáíis czélokra ne fordittassék. Ezen állításomat igazolja a beadvány 17. pontja, midőn azt mondja, hogy az igazgató­tanács tervet nyújtott be a kerületi közgyűlés­nek, mely azt Í88l-ben 41. szám alatt elfogad ván, „határozattá emelkedett s mely szerint a véíeljogosultak a felemelt összegnek azonnal élvezerébe lépnek, meghatározott évek során eszközlendő csekély törlesztési összeg levonásá­vá;." Ezt. ház, azt jelenti, hogy 10 évfolyama alatt a eameratieumok vételére jogosult erdélyi egyházak és iskoláktól, mint például a székely­udvarhelyi egyháztói, a székelyudvarhelyi col­legiamtól, a nagyenyedi collegiumíol, 10 évi részletekben le fog vonatni a 21,284 frt, vagyis 15°/o-a azou összegnek, a melyet fognak kapni, vagyis azon ezéloktól. a melj'ekre az állam ezen összeget a kiegyezés rendjén adta, t. i. az egyházi és iskolai czéloktóí elvomitváu, egyes emberek hasznára fog fordíttatni. Ezért tartottam t. ház, köíelesséo-ernnek itt e házban felszólalni, hogy ezt megakadályozzam. Ha vau az erdélyi református egyház igazgató­tanácsának más alapja, melyből a pereket foly­tatni szokta, ám tessék abból utalványozni ezen uraknak a díjjait; de az egyház és iskolai czé­loktóí ne vonjon el, mert épen az erdélyi ref. egyház az, a mely sem az egyház, sem a ma­gyarság fentartásának azon missióját, a melyet a ref. egyház itt Magyarországon teljesít, nem tudta épen az anyagi eszközök hiánya mb-.tt teljesíteni. S kérdés : vájjon azon 21,284 írttal, a mely most az egyházi és iskolai czélokíói elvonatik, hány vegromlásnak indult, pappal, tanítóval sem biró tninyadmegyei ref. egyházban lehetne papot és tanítót tartani; hány embert lehetne az eloláhosodás veszélyétől megmenteni a mrgyar nemzet számára?! Épen, mert ezen összeg elvonása megtámadja egyfelől az állam­nak és másfelől a nemzetnek missióját, tartottam kötelességemnek felszólalni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) De itt engedje meg a t. ház, hogy egy megjegyzést tegyek Hegedüs Sándor képViselő urnak. Ő azonnal, midőn felszólaltam, egy levél­lel kezében felállott s azt bizonyítgatta, hogy először valótlan, mintha ezen urak ilyen nagy összeget kapnának, a mint én állítottam, mert az jóval kisebb, másfelől, hogy nem előlegesen kötött szerződés az, a melynek értelmében ők ezen összeget kapják. T. ház! Ezzel szemben hiteles okmányokkal volt szerencsém itt bebizo­nyítani, hogy az összegre nézve semmit sem tévedtem és teljesen nem volt igaza Hegedüs Sándor képviselő urnak, midőn azt mondotta, hogy azon összeg jóval kisebb. De nem áll állításának második pontja sem, meri a kérdéses szerződés 1879. ápril 2-án köttetett meg a per­intéző bizottság tagjaival és belybenhagyatoit Í879. évi november 3-án, az egyházkerületi gyűlésen azon terhes szerződés, a mely szerint kiköttetett, hogy azon önzetlen hazafiaknak és becsületes embereknek azon nagy összeg kifizet­tessék. (Halljuk! a szélső haloldalon.) Ezt csak azért hoztam fel, mert legyen meggyőződve Hegedüs Sándor képviselőtársára, hogy én a képviselőknek egymás iránti colle­giálitásában annyira kötelezve érzem maga­mat, hogy midőn egy képviselőtársamnak ada­tokkal támogatott határozott állítását meg aka­rom czáfolni, midőn azon képviselőtársamat állításaiban hazudtolni akarnám, összegyüjteném a szükséges adatokat, hogy tndjain. hol hát az igazság? Ennyi lelkiismeretességgel, ennyi collegiáiitással tartozunk egymásnak. (Élénk he­lyeslés a szélső baloldalon ) Ez volt röviden az, a mit Hegedüs Sándor képviselő felszólalására vonatkozólag elmondanom kellett s azzal feje­zem be felszólalásomat, hogy bármily csekély részben lett volna igazuk a kérvényezőknek, lovagias kötelességemnek ismerném s lenne ön­magam legyőzésére is erőm, hogy azt helyre­igazítsam, vagy visszavonjam, de a jelen cserben ezí az igazság érdekében nem tehetem. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon?) Elnök: T. ház! Mielőtt a tárgyalást foly­tatnók, azt hiszem, hogy mindenek előtt fel kell olvasni a kérvény tartalmát. Tibád Antal jegyző (olvassa): Dr. Jeney Viktor, dr. Kolozsváry Béla és Szász Béla, az erdélyi ev. ref. egyház-kerület állandó igazgató tanácsának tagjai az Ugron Gábor képviselő által a képviselőházban ellenök emelt vádat helyreigazittatni kérik. (Olvassa a kérvény tar­talmat.) Berzeviczy Albert előadó : T. ház! Miután ezen kérvény tárgyalása szükségképen olyan jelleggel bírna, mintha a t. ház, egyik tagjának ezen parlamenten kivül álló egyének eljárása iránt nyilvánított vélekedése felett bírás­kodnék, m'utáii az ilyen bíráskodás a parlamenti gyakorlat alapelveivel ellenkeznék: a kérrényi

Next

/
Thumbnails
Contents