Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.

Ülésnapok - 1881-89

14 Sü. országos ülés márczins 29. 1882. felolvastassák, vagy méltóztatnak azt felolvasottnak tekinteni? (Felkiáltások: Felolvasottnak tekintjük!) Akkor az általános vitatkozást megnyitom. Az első szó illeti a bizottság előadóját. Baross Gábor, a közgazdasági bizottság előadója: T. ház! Azon jelentés alapján, melyet volt szerencsém a közgazdasági bizottság nevében beadni, csak ismételve kérem a t. házat, miszerint ezen törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni méltóztassék. (Helyeslés a jobboldalon.) B. Prónay Gábor: T. ház! A szőnyegen levő törvényjavaslat az 1876. évi VI. t.-cz. némely szakaszait akarja módosítani. (Halljuk .') Eltekintve attól, hogy az 1876. évi VI. t.-ezikket e párt, melyhez szerencsém van tartozhatni, akkor, midőn tárgyaltatott, nem helyeselte és azóta a törvényjavaslattal szemben mindig ellentétes állást foglalt el, mondom eltekintve attól, más körülmények is fenforognak itten, melyek engemet arra késztettek, hogy ezen törvényjavaslatot el ne fogadjam. (Halljuk!) T. ház! Ha a legszebb képet rósz keretbe foglaljuk, azon Bzép kép ez által nagyon sokat veszít. Ilyen rósz keret a közigazgatási bizottság és ha ezen keretet aranyozni is kívánjuk, a régi szép kép az által szépségét visszanyerni még sem fogja. (Ugy van! a szélsőbalon.) A t. bizottsági előadó ur, a bizottság jelentésében azt mondja, hogy e törvényjavaslat csak kisérletképen hozatott be. Engedelmet kérek t. ház, nem hihetem, hogy Magyarországban csak kisérletképen hozassanak be törvényjavaslatok. Ez oly frivol feltevés lenne, melyet helyeselni nem lehetne. Én ugyanis azt hiszem, hogy az illető ministernek öntudatos, következetes közigazgatási és közgazdasági politikával kell birnia és ebből kifolyólag nyújtsa be javaslatát. (Helyeslés a baloldalon.) Tisztán kisérletképen, csak azért, hogy megpróbáljuk, miszerint később a gyakorlatban jónak vagy rosznak fog-e bizonyulni e

gy javaslat, nézetem szerint nem lehet. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Most, midőn a köztisztviselők qualificátiója van szóban, különösnek találom, hogy a törvényjavaslatban nincs említve, hogy minő qualificáíióval bírjanak ezen közgazdasági előadók. Igaz, hogy a t. minister ur többször említette, hogy ezek nem tisztviselők, nem hivatalnokok. Tehát olyas valami amphibiumfélék lennének, sem hivatalnokok, sem tisztviselők. Lehetséges, hogy a t. minister ur épen azért nem akart valami qualificátiót felállítani. De szakembert oly díjazással, 2—300 forinttal vagy esetleg többel — hiszen nem tudjuk, mennyivel fogja a t. minister ur díjazni — alig lehet kapni. Ezen egyének összes működése tehát nem volna más, mint talán statistikai adatokat gyűjteni és egyes felterjesztéseket tenni a kormányhoz, melyek aztán lehet, hogy ad acta tétetnek, lehet, hogy tekintetbe vétetnek. Nagyobb javulását a közgazdasági állapotoknak ezen előadók kinevezése által én nem várom. 1876-ban, midőn a közigazgatási bizottság behozatott, azt hitték, hogy egész közigazgatásunk egyszerre megjavul. Fájdalom, csalatkoztunk ; a közigazgatás állapota most is ott áll, a hol azelőtt volt. Azt hiszem, közgazdasági állapotaink sem fognak ezen törvényjavaslat által lényegesen javulni és az egész javaslat tulajdonképen nem is bir nagy fontossággal, attól sok jó nem várható. A közgazdasági előadók teendője e javaslatban egyátalában nincsen körvonalozva. Azt mondják azért, mert tulajdonképen nem is lehet felsorolni ezeknek a teendőit, majd csak a későbbi gyakorlat fogja megmutatni, hogy mi legyen a teendőjök. Különösnek találom, hogy midőn a t. minister ur egy törvényjavaslatot nyújt be e tárgyban, nem tudja, mi lesz ezen közgazdasági előadók teendője. (Helyeslés a szélsőbalon.) A közigazgatási bizottságnak, mint tudjuk, 10 tagja választott tag, a megyékben ezek nagyrészt oly egyénekből állanak, kik mezei gazdasággal foglalkoznak, a városokban pedig olyanokból, kik a kereskedéshez, iparhoz értenek. Azt gondolom, hogy ezek képesek volnának oly teendők elvállalására, minőket a t. minister ur a közgazdasági előadókra akar bizni. Kár tehát évi budgetünket ismét oly tétellel megterhelni, melynek nagyságát még most nem tudjuk, mert hisz e tekintetben határozott előterjesztés még nem történt. Lehetséges, hogy évi budgetünk talán csak 15—20 ezer frttal, de lehetséges, hogy még sokkal többel fog terheltetni, a szerint, a mint a í. minister ur ezen közgazdasági előadókat kisebb vágy nagyobb hatáskörrel fogja felruházni. Ha quasi kormánybiztosokat nevez ki, természetes, sokkal nagyobb összeggel terheltetik a budget. Mindezen szempontból én a javaslatot, mint a mely az 1876-iki törvény módosítását képezi, a melylyel szemben pártunk mindig ellenző állást foglalt el és azért is, mivel hazánk közgazdasági viszonyainak fejlesztését e javaslattól nem várom, el nem fogadom és kérem a t. házat, hogy azt visszautasítani méltóztassék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Grünwald Béla: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Nem akarom azt állítani, (Halljuk!) hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatnak elfogadása vagy el nem fogadása valami rendkívül súlyos következményeket vonna maga után. Itt egyszerűen arról van szó, hogy a közigazgatási bizottságnak legkomikusabb alakja, t. i. a posta- és a távirda-igazgató, vagy annak he-