Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.

Ülésnapok - 1881-89

89. országos ülés márczius 29- 1882. 15 lyeítese megszűnjék ott szerepelni és egy más alak tétessék helyére, kinek neve: közgazdasági előadó. A törvényjavaslat tehát, mint mondám, nem valami nagyon fontos, de azért rendkívül érdekes. {Halljuk ! balfelöl.) Cuvier, a nagy tudós azt mondta, hogy neki egy ismeretlen állatnak csak kis csontoeskájára van szüksége, hogy az egész állatot eonstruálja belőle. Ez a kis törvényjavaslat is olyan, a mely teljesen alkalmas arra, hogy belőle, ha nem is ismerjük egyébként, a jelenlegi kormányzat hü képét construálhassuk, (Helyeslés a baloldalon) melynek jellemző vonása a kisszerűség, a tájékozatlanság a szervezés elemeiben és a képesség hiánya az életrevaló alkotásokra az államélet minden ágában. (Mozgás.) A hol eddig szerveztek a világon, mindenütt egy határozott és tisztán felismert czélból indultak ki és ennek a határozott és tisztán felismert czélnak megvalósítására állították fel a megfelelő hivatalos orgánumokat. Ez nagyon természetes és egyszerű eljárás. Czél és hatáskör nélkül nincs orgánum. A czél és a hatáskör az orgánumnak tartalma, élete és létjoga. A ezélnak és a hatáskörnek tiszta felismerése és szabatos megállapítása nélkül helyes és czélszerŰ szervezés nem lehetséges. Azonban t. ház, az előttünk fekvő törvényjavaslat egyenes ellentétben áll ezzel az egyszerű és világos törvénynyel. A közgazdasági előadókban olyan orgánumot állít fel, melynek feladatát tisztán nem tűzte ki, melynek hatáskörét szabatosan meg nem állapította. S a törvényjavaslat épen ellenkezőjét teszi annak, a mi az organisatió törvénye. Nem egy határozott czélból indul ki, nem állapítja meg a hatáskört és ahhoz képest az orgánumot, hanem megfordítva, felállítja előbb az orgánumot és az orgánum számára most kezdi keresni a hatáskört. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És t. ház, ugy látszik, hogy a hatáskör megtalálása igen nagy nehézségekbe ütközik, hogy az a mai napig sem sikerült azoknak, kik a törvényjavaslatot benyújtották, feltalálni. A legilletékesebb forrásokhoz fordulunk. Itt van a közgazdasági bizottság jelentése. Figyelemmel és gondosan elolvassuk, de azon kérdésre, hogy a közgazdasági előadónak mi a feladata, mi a hatásköre, szabatos és részletes feleletet nem kapunk. Elolvassuk azon nyilatkozatot, melyet a szakminister ur a közgazdasági bizottságban tett. De ebből sem nyerünk felvilágosítást. Az igen t. előadó ur ma elmondott rövid beszédében (Derültség a baloldalon) arra szorítkozott, hogy tisztán utalt magára a jelentésre és igy tehát az ő beszédje sem volt alkalmas arra, hogy eloszlassa azt a sötétséget és homályt, a mely a közgazdasági előadó hatáskörét szemeink elől elfedi. Ez t. ház, mindenesetre egyike a legnevezetesebb jelenségeknek. A kormány e törvényjavaslatban egy eszköz megszavazását kívánja, melynek ezélja iránt maga sincs tisztában; felszólítja a törvényhozást arra, hogy szavazzon meg neki egy közeget, a melynek hatáskörét ma még ő maga sem ismeri és igy az organisatornak plasticus alkotása helyett egy ködös és homályos képzetet akar a törvényhozás által megszavaztatni. T. képviselőház! A magyar törvényhozás tárgyalt már igen kevés jó törvényjavaslatot és sokkal több rósz törvényjavaslatot; tárgyalt oly törvényjavaslatokat, a melyeknek czéljaira nézve a ház egy része nem értett egyet és tárgyalt oly törvényjavaslatokat, melyeknek czélját helyeselte ugyan, de a megválasztott eszközökben nem értett egyet a kormánynyal, de oly törvényjavaslatot, melyben egy oly intézmény van lefektetve és proponálva, melynek hatáskörét megmondani senki, de senki nem képes s a melynek hatáskörét sem a kormány, sem a törvényhozás nem ismeri: ilyen törvényjavaslatot ma tárgyal először a magyar törvényhozás. (Ugy van! a szélső baloldalon.) És azt hiszem t. ház, hogy nemcsak a magyar képviselőház praxisában egyedül álló eset ez. Az újabb törvényhozásokban nem lehet példát felmutatni, hogy egy kormány egy intézményt akart volna életbe léptetni és a törvényhozás által megszavaztatni, a nélkül, hogy annak hatáskörét is a törvényben egyidejűleg állapította volna meg, mert a mint mondani szerencsém volt, az orgánum és annak hatásköre együtt jár: az külön nem élhet; ez két szorosan összefüggő momentuma egy és ugyanazon dolognak. A hatáskört tisztán, elvontan képzelni orgánum nélkül, az annyi, mintha nem léteznék, ha pedig orgánumot képzelünk hatáskör nélkül, ez is annyi mintha nem léteznék. Itt a jelen esetben azonban egy nagy közjogi aggály is forog fenn, a mennyiben nem lehet előre látni, hogy hova vezet az, ha ily praecedenst állít fel egy törvényhozás, hogy egy intézménynek tisztán nevét iktatja törvénybe, a nélkül, hogy annak hatáskörét szabályozta volna és azután a kormányra bizza és annak ad felhatalmazást arra, hogy azt az ürt kitöltse azzal, a mivel neki tetszik és az eddigi tapasztalatok szerint azt mondhatjuk, hogy az, a mivel ezt a mi kormányunk kitölteni fogja, bizonyára nem fog szolgálni sem a közügynek, sem a szabadságnak. (Ugy van! a baloldalon.) Azt mondhatná azonban valaki t. ház, hogy az a szemrehányás, hogy e törvényjavaslat nem állapítja meg a közgazdasági előadó hatáskörét, alaptalan, mert hisz ott van a törvényjavaslat 2, §-a, a mely szóról szóra ezeket mondja: „A