Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.

Ülésnapok - 1881-72

80 72. országos ülés márczius 6. 1882. Elnök: Megszavaztatik. Tibád Antal jegyző (olvassa): A gazdaság különböző ágainak emelésére. Rendes kiadások: XVIII. fejezet, 3. ezím. Kiadás. Összesen : 364,126 frt. Törs Kálmán: T. ház! Egy oly tárgyra kívánom néhány perezre felhívni a t. ház figyelmét, a mely ugyan már az általános vitánál is fel volt említve s melyre a t, minister ur refleetálni is méltóztatott, mégis a speciális vita körébe s nevezetesen e czícn alá tartozik. Földmívelésünknek egy eddig legalább a kormány és a törvényhozás részéről kellő figyelemben nem részesített, pedig tagadhatlan, azt nagy mértékben megérdemlő ágáról, a gyümölcsészetről kívánnék szólni. (Halljuk!) Sokkal fontosabb tényezője ea a mi gazdasági életünknek, mint azt sokan elképzelni hajlandók s engem bizonyos fájdalmas hangulat fog el, hogy még a minister úrral szemben is, a kit pedig a gyüm öl csészét iránt különös előszeretettel hallottam vádoltatni, szükségesnek látszik az ezen ág fontosságára való utalás. Az, a ki a, t. minister ur jelen költségvetését kezébe veszi, jó lélekkel és nyugodt lelkiismerettel felmenti őt azon vád alól, mintha a a gyümölcsészet iránt különös előszeretettel viseltetnék. Göndöes Benedek t. képviselőtársam tegnapelőtt elmondott bestédében már felhozta e tárgyat és felemlítette, hogy termelésünknek e fontos ágára összesen 2700 frt irányoztatik elé. A minister urnak ezen állítással szemben nem volt semmi más érve, mint az, hogy azonkívül még két fatenyésztési vándortanító is díjaztatik. Ha ezt 2000 frttäl vesszük, ugy 4700 frt azon összeg, a melyben földmíve!esünk ezen fontos ájrát az állam részesíti. T. ház! Kem tudom, mennyiben hitelesek és alaposak a „Földmívelési Érdekeink" czíroű szaklap adatai, de abban azt találom kimutatva, hogy Magyarország évi gyümölcstermelése — a dinnyét is beleszámítva — 8 millió métermázsát tesz, a mi értékben kifejezve 49 millió forintot tesz. Ha ez áll, akkor az 7 millióval több, mint a mi bortermelésünk. Én örömmel látom, hogy a borászat tekintetében a kormány mindent megtesz, a mi ezen szintén nevezetes ágnak emelésére kívánatos és szükséges, de ebből nem látom egyátalában a helyes logikát, hogy mi, kik a szőlőszetnél előforduló haszon emelésére, biztosítására, állandósítására, sőt fokozására, a mi tehetségünktől telik, mindent elkövetni készek vagyunk, mi nem lehetünk egészen közöuyesek egy másik termelési ágra, a mely kisebb beruházással, kevesebb gonddal, kevesebb fentartási és ápolási költséggel ugyanannyi, vagy talán még nagyobb hasznot is tudna felmutatni. Tiz millió frtra teszik azon összeget, mely külföldi gyümölcsért Magyarország részéről fizettetik. Igaza van Gröndöcs t. képviselő uruak, midőn azt mondta, hogy a gyümölcs-termesztésre oly kedvező feltételekkel rendelkező ország alig van, mint Magyarország és nagyon könnyű volna egy kis gonddal, lelkiismeretes fáradsággal megfordítani a viszonyt, hogy a behozatal helyett kivitelünk tenne tíz milliót. Ez nem is volna olyan vérmes remény. Elismerem, hogy a gyümölcstermesztés utján előállított árúczikk kereskedelmi czikknek nem oly alkalmas a kivitelre, mint a bor; azonban aem mindig azon pénz adja meg értékét ennek, a melyet idegen kézből kapunk, mert a nemzetgazdasági vagyon álladékának tényezője is figyelembe jöhet. Vannak hazánknak egyes vidékei, a hol a gyümölcstermesztés a nép megélhetésének egyik feltétele, a hol, ha az évi gyümölcstermés elmarad, ez nem kisebb kalamitás, mint például a rósz burgonya-szüret és vannak oly kedvező talajú, éghajlatú helyek, a hol egy gyümölcsfákkal beültetett hold értéke két-három hold más földnek értékével egyenlő. Tagosítás! mérnököktől akárhányszor hallottam említeni azt, hogy mily zavarban voltak, midőn ily gyümölcsfával ellátott földet másnak a kezébe kellett adni és a tulajdonos nem akart attól megválni máskép, mint ha érte 3 hold más földet kap és rendesen meg is kapta, az új tulajdonos pedig egyáltalában nem találta magára nézve károsnak a cserét. De a gyümölcstermelés, mely kellőleg gondozva, könnyű szerrel volna fokozható mai értékének kétszeresére, nem csak önmagában fontos,hanem fontos még egyéb közgazdasági ésethieai érdekekből is, a melyeknek épen a gyümölcsfatenyésztés képezi fő feltételét. Itt van egyátalában horíikultura, itt vaunak azon iparágak, melyeknek anyagát a gyümölcsfa adja, a szeszfőzésre, aszalásra, kandirozásra és befőzésre való anyagot, továbbá itt vannak azon dobozok, kosarak, a melyek a gyümölcs elszállítására szükségesek és a melyek száz meg ezer kéznek adnak foglalkozást. Eihicai érdeket is említettem. Épen a túloldalról említette egy képviselő ur

s hogy a mai nemzedéknek egyik nagy hiánya a valláserkölcsi nevelés. Hát mi ismerünk a fák között egyet, a mely hajdan hathatós nevelési eszköznek volt elismerve, a mogyorófát. Ez is azok közé tartozik, természetesen más alkalma zásban, mint a többi gyümölcsfa és a vallásethicai nevelésnek igen hathatós eszköze lehet. A külföldön több helyütt látjuk, hogy az iskolás gyermek életének valamelyik fontos napján, például mikor a vizsgát sikeresen kiállotta, mikor bérmáltatik, vagy a confessiót leteszi, gyümölcs-