Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.

Ülésnapok - 1881-72

72. eraaágos ülés márezius 6. 1882. 6í javaslatok ellen szólókat Duka Ferencz jegyző urak fogják jegyezni. A múlt ülés jegyzökönyve fog hitelesítés végett felolvastatni. Baross Gábor jegyző {olvassa a márezius 4-iki illés jegyzökönyvét). Elnök: Ha nincs észrevétel, a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentem ki. Bemutatom a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministerium átiratát, melynek kapcsán megküldi a ministerium kebelében működő borászati kormánybiztosnak 1881. évi május hó 1-től deczember hó 31-éig kifejtett tevékenységéről szóló jelentésnek 476 példányát. A jelentések ki fognak osztatni a t. képviselőház tagjai közt. Bemutatom Szolnok-Doboka megye közönségének fölterjesztését, melyben a megyék háztartásáról szóló törvényjavaslat reá vonatkozó részének megváltoztatását kéri. Kiadatik a közigazgatási bizottságnak. Bemutatom Pozsonymegye közönségének kérvényét, melyben a hadmeatességi díjról szóló 1880. évi XXVII. törvényczikk módosítását kérik. A magyarországi helvét- és ágostai hitvallású evangélikus egyházak báró Radvánszky Béla képviselő ur által beadott kérvényét, melyben az 1868: évi LIII. és az 1879. évi XL. törvényczikkeknek szükségessé vált kiegészítése végett pótló törvényezikk hozatalát kérik. A magyarországi helvét és ágostai hitvallású evangélikus egyházak báró Radvánszky Béla képviselő ur által beadott kérvényét, melyben a tanítók, tanítóképezdei növendékek és papjelöltek védkötelezettségének könnyítését kérik. Mindezen kérvények és feliratok tárgyalás és véleményes jelentéstétel végett kiadatnak a kérvényi bizottságnak. Az elnökségnek több előterjesztése nincs. Minthogy más előterjesztés sincs, következik a napirend, az 1882. évi költségvetés részletes tárgyalása, még pedig a földmívelés-, ipar- és kereskedelmi ministerium költségvetésének tárgyalása. Herman Ottó: T. ház! Midőn a szőnyegen forgó költségvetéshez hozzászólnék, mindenek előtt üdvözlöm Göndöcs Benedek t. képviselőtársamat, a kinek beszédéből megértettem azt, hogy ő a magyar népet valósággal ismeri, annak ügyeivel-bajaival komolyan és behatóan foglalkozott és csakugyan megtalálta azt az utat, hol nekünk a segítséget keresnünk kell s a hol azt egyszersmind meg is találjuk. Én hibáztatom a földmívelés-, ipar- és kereskedelmi minister ur előadásában azt, hogy ö mindazokat, a miket Göndöcs Benedek t. képviselő ur a mezőgazdasági oktatásra nézve elmondott, mintegy czáfolólag érintette. Mert t. képviselőtársam nem a sorrendet akarta kitüntetni akkor, mikor egy az alföldön felállítandó magasabb gazdasági tanintézetet óhajtandóaak mondta ki; hanem ő egyáltalában az e téren teendőkre nézve megérintett annyit, a mennyit megérinteni kell. Én részemről elismerem annak helyességét, a mit a t. minister ur felállított, hogy t. i. mindenekelőtt az alsóbb gazdasági oktatásra kell a fősúlyt fektetni már azért is, mert onnan várhatjuk azt, hogy oly gazdasági culturalis rétegek fognak képződni, a melyekből azután a magasabb és esetleg a legmagasabb gazdasági oktatásnak a maga egészséges talaja fejlődik, szóval itt is áll az, a mi a közoktatás terén általában áll, hogy a legalsóbb réteg, a földmívelési osztály az, melyet meg kell közelítenünk hasznos és a gyakorlatban is alkalmazható ismeretekkel, hogy az emelkedjék ki jelen primitív állapotából és igy tovább építve odáig jussunk, hol a gazdasági oktatás mintegy egyetem szerűen tanittatik. Én t. ház, magam is iparkodtam magamnak arra nézve a nép körében tiszta nézeteket szerezni és megalkotni, hogy mi kiválóan a magyar alföld népének óhajtása. Nem azon rétegeket értem én, a melyek a gazdasággal csak mellékesen foglalkoznak, hanem a valóságos földmíves osztályt, az úgynevezett kékbeli elemet és mondhatom, hogy ezeknek, — számos kerületből tudom — egy nagy vágyuk van, t. i. hogy földmíves - iskolát kapjanak. Iskolát, nem akadémiát, nem egyetemet. Ez a nép annyira van, hogy valósággal érzi szükségét annak, hogy az uj nemzedék valamivel magasabb míveltséget sajátítson el, mert érzi azt, hogy nyomva vannak a közlekedési eszközök fejlődése következtében, hogy nekik tehát javítaniuk kell gazdaságukon, sőt annyira vannak, hogy az extensiv irány káros voltát belátják és belátják azt, hogy lassanként az intensiv irányra kell gazdaságukat átfordítaniok. A mi a magasabb gazdasági tanintézeteket illeti, egészen megállapodott nézettel birok. Nagyon egészségtelen dolognak tartom azt, hogy legmagasabb gazdasági tanintézetünk először akképen van elhelyezve, hogy ott maga a gazdaság az illető tanári karra nem gyakorolhatja azon befolyást s fejlesztő erőt, melyre szükség van, hogyha azon intézet ugy akar tanítani s functionálni, a mint közgazdasági viszonyaink javítása, a mint az ország climaticus, talaji s fekvési viszonyai megkövetelik. Második kifogásom az, hogy midőn azon vidék, melyen a magyar termelésnek súlypontja fekszik, teljesen nélkülözi a magasabb gazdasági tanintézetet, sőt nagy részben még a primitív elemnek szánt gazdasági iskolákat is: akkor a legmagasabb gazdasági intézet csak részben fekteti a súlyt a magyar gazdák tanítására, mert hiszen az még több, mint felében német, értem a magyaróvári gazda-