Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.

Ülésnapok - 1881-72

62 72. országos ülés inárczius 6. 1882. sági akadémiát, hol parallel német tanfolyam létezik. Magában véve azon rendszer, mely szerint az akadémiai oktatás Magyarországon ma folytat­tatik, Magyarországra nézve semmikép sem irány­adó, mert azt minden nagyobb birtokos tudhatja, hogy mindazon ifjaknak, kik a magasabb gaz­dasági tanfolyamot elvégezték és kilépnek az életbe, a gyakorlatban egész átalakulási proces­suson kell keresztülmenni, hogy ezek ugyan a theoriába be vannak vezetve sokszor oly dolgo­kig, hová őket bevezetni valósággal szükségtelen, mert ott egészen a hypothesisig menő oktatás gyakoroltatik, holott azokra a dolgokra nézve, melyek legelső sorban szükségesek, hogy t. i. az iránt legyenek tájékozva, mi a valóságos rationális magyar foldmívelés és magyar gazdálkodás, mely minden tekintetben speciális, mint a magyar föidalakulása maga is speciális, mentül kevesebb oktatást nyernek, ugy, hogy nekik valósággal a theoriából át kell menni az empirismusba s azután az empirísmusban az, a melyik el nem kallódik s a melyiknek van annyi lelki ereje, hogy magát a gyakorlatban tovább képezze, az érvényesül. Én, t. ház, nem bírtam volna azzal a bátor­sággal, hogy egy esetleg felállítandó magyar alföldi mezőgazdasági magasabb tanintézetre nézve kijelöljem a helyet. Meglehet, ha így tettem volna, ugy tetszett volna, hogy én a magam érdekében azt a kerületet tolom előtérbe, melynek képviselője va­gyok. Én Szegedre nézve óLajtom, hogy az jövőben a harmadik egyetem székhelye legyen, de nem hiszem, hogy most itt volna az idő és alkalom arra, hogy ezt bővebben indokoljam. Én egy magasabb gazdasági tanintézet felállítását okvet­len szükségesnek tartom, de azt semmiféle város­hoz nem kötöm. Ez sem czélszerüségi álláspont, mert ha én ki akarnám fejteid azt, hogy mit óhaj­tok én a gyakorlati kivitel tekintetében, csak azt mondanám: mindenesetre ott kell felállítani a magasabb tanintézetet, hol annak minden előfel­tétele, t. i. a kitűnően kezeit gazdaság megvan. Én részemről olyan ponton és olyan helyen szeretném ezt, mint gyakorlati ember, ki a ma­gasabb oktatást sohasem kívánnám a fővárosba hozni, mint a minő pl. Mezőhegyes, hol egy ki­váló álattenyésztési telep és egy kiválóan beren­dezett gazdasági telep van olyan, mely kevésbbé experimentál és kevésbbé olyan, mint az Albrecht főherczeg jószágai, hol u. n. uri passiók űzetnek, hanem a hol egyenesen a haszon tekintetében gazdálkodnak, mely tehát inkább van arra hivatva, hogy az ifjúságot a dolog gyakorlati oldalába vezesse be. En tehát Göndöcs í. képviselőtársammal egyetértek abban, hogy a magyar alföldön való­sággal égető teendők vannak a mezőgazdasági oktatás terén. Kívánom, hogy első sorban ki­válóan a földmívelési iskolák létesíttessenek, mert az egyszer kétségbevonhatatlan tény, hogy nincs magyar alföldi város, mely ilyen iskolák felállításához a tőle telhető legnagyobb áldozat­készséggel hozzá ne járulna. Megérintette Göndöcs t. képviselőtársam a gyümölesészetet, a méhészetet és több ilyen valósággal hasznos és gyámolításra valósággal érdemes ügyet. Felhozta azt, hogy óhajtaná, hogy azon díjakat, melyeket eddig lóversenyek díjazására fordítottunk, inkább fordítsuk ezen hasznos dolgok előmozdítására és azzal a kisebb összeggel, mely jelenleg e czélokra a budgetbe föl van véve, inkább érje be a lóversenyt kulti­váló sport-világ. Nekem erre volna egy meg­jegyezni valóm. Én a lótenyésztést Magyar­országra nézve igen fontosnak és szükségesnek tartom; az anyag nemesítését óhajtom, miként minden gondolkozó ember. Azonban a lóverse­nyeket véve, be kell vallani mindenkinek, a ki közelebbről tanulmányozta azokat, hogy ezek egyik neme, a közönségesen rendezett hajsza­lóverseny, elfajult, a mint hogy ezzel szemben már keletkezett is egy kis reaetió, mert tapasz­taljuk, hogy évről évre mindinkább az ügeíö­versenyre lesz fektetve a fősúiy és nem arra a hazárdjátékra, a melynek egyik oldala a meg­bocsáthatatlan állatkínzás, másik oldala pedig a totalisateur képében épen oly erkölcsrontó, mint akár a lutri, vagy a bazardkártyajáték. Akár­mi ;ép fogja is fel valaki a dolgot, mióta ol­vassuk a legelőbbkelő sportlapokban folytonosan a felhívást és a biztatást a közönséghez, hogy mily kellemesen lehet nyerni a totalisateurnél; mióta ez a hazárdjáték épen oly géprendszerbe hozatott, mint Monaco roulette-je: tapasztaljuk, hogy a szegény középsorsú polgár kimegy a lóversenytérre s a nélkül, hogy fogalma lenne a ló alkatáról vagy képességéről, a vak szeren­csére bízza magát és ott hagyja keservesen szer­zett forintjait. Én a lóversenyek támogatását óhajtom, de csak észszerű alapon, ugy, hogy a lóverseny ne legyen hazárdjáték, hanem legyen az, a minek Széchenyi tenni akarta: a lónevelés előrehaladásának próbatétele, az anyag folytonos javítása és nemesítése. (Helyeslés szélső bal­oldalon.) Felemlítette t. képviselőtársam az ipar­törvény revíziójának szükségességét. Engedje meg a t. ház, hogy erről igénytelen nézeteimet egy pár rövid szóban elmondhassam. (Halljuk!) Mindnyájan, a kik tagjai vagyunk a jelen ország­gyűlésnek és a kik tagjai voltunk a múltnak, tudjuk, hogy özönével érkeznek a képviselő­házhoz az iparosok részéről az ország minden vidékéből kérvények, melyekben az ipartörvény revisióját sürgetik. Bennök a fősúiy arra van

Next

/
Thumbnails
Contents