Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.
Ülésnapok - 1881-82
82. országos illés mározins 21. 188S. 269 j,phrasis", addig, mig szemeimmel nem látom, még kezeimmel nem tapogatom — nem hiszem. No hát tisztelt ház, azon szerencsés helyzetben érzem magamat, hogy tapasztalásból az ő hivatalos adataikból mutathatom ki, mily nagy megtakarítással, mily nagy nemzetgazdászati haszonnal járna az önálló magyar hadsereg felállítása a közös hadsereg megszüntetésével. (Halljuk !) Tagadhatatlan, mert a legfőbb auctoritás kimoudotta, hogy a honvédség méltón megállta helyét a nagy hadgyakorlatokon a közös hadsereg mellett, daczára, hogy a honvédelmi tisztelt miníster ur kimondása szerint, honvédtisztek dolgában nagy a hiány. Mennyire fokoztatnék ezen derekasság, tehát ha elegendő tisztikar állana rendelkezésre. [Helyeslés a szélső haloldalon.) A honvéd 267,000 ember 6.500,000 frtba, mig a sorhadi 325,000 ember 32.000,000 frtba kerül, vagy ha ennél is levonom a tüzérséget és utász, szekerész stb csapatok költségeit, 27.000,000 frtba kerül, tehát mig ott egy ember átlag 90 frtba, addig a honvédségnél 27 frtba kerül. Tehát, ha a mostani tagadhatatlanul még fejletlen honvédrendszert alkalmaznánk a hadseregre, felosztván a tüzér- s egyéb genie-csapaíokat 5% aránya szerint, akkor is 500,000 ember fentartása csak 13.000,000 frtba s a genie-csapatok a régi rendszer szerint számítva, 50%-tel 8.000,000 frtba, együtt 21.5 millióba kerülnének, tehát 17.000.000 frttal kevesebbe kerülne hadügyünk, mint most. Azonban ezen még mindig lehetne talán valamit megtakarítni. Tagadhatatlan, hogy a honvédségnél a besorozott legénység gyorsabban tanulja meg a katonai fegyverforgatást és fejlődéseket, mint a közös hadseregnél. Én ennek okát abban találom, hogy az ujonczot anyanyelvén vagy legalább azon nyelven gyakorolják be, melyet már az elemi iskolából ismernie kell, tehát a vezénylő szavait már kezdetben érti, mig a közös hadseregnél előbb egy egészen idegen érthetlen szóhoz fogalmat kell fűznie; tudjuk, hogy az eszes embert érthető rövid szóval lehet utasítani a nélkül, hogy erre hetek kellenének, ellenbtn az érthetetlen hangokkal u gy vagyunk, mint az oktalan állat, melybe csak hosszú gyakorlat utján lehet bizonyos hangok vonatkozásait beleverni. A honvédségnél az illető tiszt és altisztet teljesen megértik az ujonczok, a rendes hadseregnél a tisztek legnagyobb része idegen s legfeljebb káromkodni tanul meg magyarul. — Hogyan lehessen itt a begyakorlás oly eredményes és oly rövid idő alatt eredményes, mint amott, hol minden lépésnek, minden fogásnak okát is tudják adni s annak helyességéről a recrutát meggyőzni. Igaz, hogy mind Csiky, mind Baross, Jókai s a ministerek unisono azt variálják, hogy a magyar gentri a hibás, miért nem adja fiait a katonasághoz, mert ha ezek ott maradnának, lassanként majd máskép lenne a közös hadseregnél is. Tisztelt ház! én ezen vádat ugy, a mint annyiszor elmondatott, mielőtt felette Ítélnék, kissé vizsgálni akarom. Tagadhatlan, hogy hazánk közép- és kisbirtokossága hanyatlik, szegényül s fiaira innenonnan már a mesebeli 7 szilvafát se hagyhatja. (Igaz! Igaz! a szélső baloldalon.) Tagadhatatlan az is, hogy egy fiatal ember, ha a jogi, vagy orvosi, vagy hivatalnoki pályára lép, 27—30 éves kora előtt csak protectió utján juthat 800—1000 f'rtos évi jövedelemhez, de legtöbbnyire a szülők segélyére szorul. Tagadhatatlan végre az is, hogy a tiszti '• vizsgát letett egy évi önkénytes rövid idő alatt tisztté neveztetvén, ha a tettleges szolgálatállományban marad, igen kitüntetett s mellette fiatal korára tekintettel, elég tisztességes fizetéssel s az adó-executoroktól is ment állásba kerül. És hogy mindennek daczára a hivatal után futkosó, protectiót kereső gentri még sem foglalja el ezen pályát rohamlépésben, annak okvetlen más lesz az oka, minthogy tanulni nem akar, vagy hogy nem szereti a puskapor szagot. Mert bizonyára nehezebb az ügyvéd vagy orvosdoctorságra elkészülni, mint a tiszti vizsgára, tehát ezeknél még többet kell tanulni s mégis oda tódulnak. (Igaz! a szélső baloldalon.) A magyarnak bátorságát pedig eddig senki se vonta kétségbe s ha mint közlegény vagy altiszt oda áll az ellenség golyója elé s kiállja a közlegény s altiszt nagyobb veszélyét, terhesebb fáradalmait, csak kiállaná a tisztnek kényelmesebb táborozását is. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Tehát sem a tanulástól, sem a puskaportól való irtózás nem tartja, nem tarthatja vissza észszerüleg a míveltebb fiatalságot a professionatus katonaságtól. Okvetetlen más oknak kell ebben rejleni és ha azon urak, kik oly nagyon hibáztatják azt a szegény ágrólszakadt becsületes, de adóval tönkrevert középbirtokosságot, ha ezen okot keresni akarnák, bizonnyal megtalálnák azon szellemben, mi ma még hivatalos nyilatkozatok szerint is átlengi a katonaságot. Ez mindenekelőtt azon leverő eredményben nyilatkozik, hogy az önkényteseknek elenyésző csekély része — a törvényjavaslat indokolása szerint — csak 16 0 /°-a, tudtommal sok helyen még kisebb része teszi le a tiszti vizsgát kielégítőn. Tisztelt ház! Habár méltányolni is tudom Baross képviselőtársam önvádolását, hogy biz ő nem tanult s azért bukott meg a tiszti vizsgán,
