Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.
Ülésnapok - 1881-82
270 8 ^ oniágoi ilés márczins 21. 1SSS, de azért még sem vagyok hajlandó az ő saját személyére vonatkozó vallomása alapján mást is elitélni. En azt tartom, ha egy iskola oly nyomorult eredményt tud felmutatni, mint az egyéves önkénytesek iskolája, ott nem a tanulókat, hanem a professorokat, a tanrendszert kell elcsapni. [Helyeslés a szélső baloldalon.) Mert vagy a professorok oly ignoraasok, hogy a tárgyakat érthetőn előadni nem tudják, vagy oly ügyetlenek, pedáns, száraz, sértő eljárásukban, hogy a tanulók figyelmét felkelteni, lebilincselni nem birják; vagy a tanrendszer oly rósz, hogy e rendszer szerint tanítani vagy tanulni majdnem legyőzhetlen akadályokkal jár. Az én következtetésem szerint mind a négy eset létezik az egyéves önkénytesek tanításánál s ez az oka, hogy még oly kitűnő képességű fiatal emberek is. mint Baross és Ugron képviselőtársaim a tiszti vizsgán megbuktak; hogy Baross még csak tanulni is restelte a könnyebbet, a midőn a nehezebbel könnyen elbánt. De t. ház, végre mégis szerencsésen leteszi 16 százalék a tiszti vizsgát s még ezek nagyobb része is ott hagyja a csillogó életet, a mint szerit teheti, arról nem is szólva, a mikor azt ott hagyni kénytelen. Vizsgáljuk, mi lehet ennek az oka. A tiszt ha behívják, csak jobban van situálva, mint az altiszt, tehát lehetetlen, hogy a ki már elnyerte a tiszti bojtot, csupa passióból őrmesterségre vágyakozzék. A hadsereg kötelékéből ki nem léphet, 12 év alatt pedig századosságig felvihetné, mi már egy alispányi álláshoz közelít fizetésben. Mindemellett megszökik a legtöbb a biztosított állástól, lehet-e ezt más okkal megmagyarázni, mint hogy állásában maradása nincs, hogy erkölcsileg kényszerítve van ott hagyni biztos kenyerét bizonytalan jövőért s beállani a művelt proletariusok csapata közé? — (Igaz! a szélsőbalon.) T. ház! Az előttem szólottak közül többen reá mutattak már a hadseregben uralkodó magyarellenes, alkotmányellenes szellemre, hivatkozván egyes esetekre, midőn ezen ellenszenv nyilvános botrányokban nyilatkozott. Én a rósz, alkotmányellenes szellem létezésének igazolására a t. ministerelnök urnak szavaira hivatkozom. A ministerelnök ur a Götzl-Lendl-féle bormelletti politizálás végeredményeiről szólván, azt constatálta, hogy azon becsület-biróság, mely Götzlnek a haza alkotmányára!, törvényeivel egyező nyilatkozatát „kötelességfeledt becstelen nyilatkozatnak" s az abban vétkezőt tiszti rangjának elvesztésére ítélte a fennálló szabályok szerint járt el. Ha tehát a legilletékesebb helyről azon felvilágosítást kaptuk, hogy a közös hadseregnél a törvény e's alkotmány védelmére kelő nyilatkozat, vagy a mi ezzel egyértelmű, a hazaés törvénytisztelet kötelességfeledésnek, becstelenségnek tekintetik a fennálló szabályok szerint, akkor ne csodáljuk, hogy a hazáját, alkotmányát lángolón szerető és évezred óta ä politikával foglalkozó geutry fiai ily szabályok alatt nem szolgálhatnak. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Igaz, hogy a t. ministerelnök ur azt is hozzá tette, hogy bizonynyal senki sem akarja e házban a politizáló legionáriusok, a pronuuciamentos spanyol főtisztek faját szaporítni. Igazat adok neki, nekem nem kell légionárius egyátalában, ki mást nem ismer, mint jurare in verba magistri; de mint már előbb volt szerencsém felemlíteni, én az átalános védkötelezettségnél nem képzelem fentarthatónak azt a szabályt, hogy a katona semmivel se törődjék, a mi az országban történik, mert ma a katona nem más, mint fegyvertviselő polgár, kit a köztörvények nemcsak érdekelnek, köteleznek, hanem mint említem, a hadsereg a törvény végső karhatalma, tehát a vezetőknek a törvényt ismerniök, tisztelniük, megvédeniük kell. Ezen czélt nem érjük el azzal, hogy a katonaságot eltiltjuk a politizálás, a törvény és e körüli eshetőségek megbeszélésétől, hanem azzal, ha a főtiszteket az alkotmány a közjog a közigazgatás főelveivel megismertetjük. Igaz, erre azt felelik, nem lehet, mert mely alkotmányt közjogot magyarázzunk nekik; a magyart, németet vagy csehet, vagy horvátot, hisz a sorhad közös ? Nos uraim, itt van az idő, ezen is segíthetünk, fogadjuk el Ugron Gábor határozati javaslatát, s akkor tudni fogjuk, hogy a magyar hadseregnek a magyar közjog alapelveit kell tudnia. Ezek után már csak kevés mondandóm van. (Halljuk!) Midőn a honvédelmi ministerium tárczája volt tárgyalás alatt, minden vitális kérdésnél a véderő - törvény revisiójának idejére lettünk utalva. No hát most már itt vagyunk e törvényjavaslatnál, melynek nagyhangú előzményeire visszagondolva, lehetetlen fel nem sóhajtani, parturiunt montes prodis ridiculus mus. A tisztelt honvédelmi minister ur a pénzügyi bizottságban s itt e házban is azok ellenében, kik a Ludovica Akadémiát valóságos felsőbb katonai iskolává fejleszteni óhajtották, azzal védekezett, hogy nincs se tanító-, se tanulóanyaga, ezen ámulatba ejtő nyilatkozatban festett állapotot azgal mentegette, hogy az intelligens elemet elveszi a közös hadsereg s a
