Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.
Ülésnapok - 1881-82
264 82 ' «rszágm ülés márezins 21. 1882, nemzeti hadsereg iránti aspiraíio. Bármennyire igyekeznek a magyarból osztrákot csinálni, a magyar ember mindig érezni fogja, hogy az nem az ő hadserege, ott nem az ő érdekei forognak fenn. S meg fognak önök győződni, hogy akkor, midőn isten minket többségre visz és keresztül fogjuk vinni a magyar hadsereget, látni fogják önök, mily tömegesen fognak a magyar hadsereg felé tódulni, látni fogják, hogy a magyar ember szeret tanulni katonai dolgokban is, ép ugy mint minden más dologban. Bármiként is csűrjük és csavarjuk, a nemzeti hadsereg kérdése eminenter bizalmi kérdésként áll ma a fejedelem és a nemzet közt. Mikor a kiegyezés megtörtént, a fejedelem ezt nem akarta megadni, mert az első időben nem bizott, hogy a kiegyezés annyira consolidálva legyen, hogy ő nyugodt lehessen akkor, ha a magyar nemzet önálló hadsereggel bir. Ezen érvnek engedtek akkor az intéző körök e házban s azért történt, hogy a 1868-iki törvényben világosan szerepel a magyar hadsereg s az e mai napig meghagyatott. Ez tény, valamint tény az is, hogy a honvédség, daczára minden felszólalásnak, fentartatik csonkán, műszaki csapatok nélkül, a mi bizalmatlanság a magyar nemzet iránt. Már pedig a magánéletben ép ugy, mint a nemzetek életében is — a történelem bizonyítja — bizalom bizalmat és bizalmatlanság bizalmatlanságot szül. (ügy van! a szélső baloldalon.) Ha önök azt akarják, hogy a kibékülés, mely 1867-ben megindittatott, teljes és őszinte legyen, ám adják meg a nemzetnek az önálló hadsereget. Ez lesz a bizalomnak legkétségtelenebb jele és legyenek meggyőződve, hogy a fejedelem e bizalmát a nemzet hasonló bizalommal fogja viszonozni és az lesz annak legszilárdabb alapja s ez többet fog érni valamennyi közösügyes pára graphusnál. Elfogadom Ugron Gábor t. barátom által benyújtott határozati javaslatot. {Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Baross Gábor képviselő ur szavai helyreigazítása végett kivan felszólalni. Baross Gábor: T. ház! (Sálijuk!) Súlyt fektetvén arra, hogy az előttem szólott t. képviselő ur, ha czáfol is, legalább akként méltóztassék idézni a szavakat, a mint azok tényleg mondattak, meg fogja engedni a t. ház, ha csak egyetlen egy kitételére, — a melynél közbeszólottam — leszek bátor egy észrevételt tenni. Azt méltóztatott t. i. mondani, hogy én tegnap felszólalásomban reflectáltam Ernuszt Kelemen t. képviselő ur beszédjére, hogy a jelenkező magyar ifjak közül a katonai intézetekbe való fölvételnél a folyamodványok rósz felszerelése és elkésett beadása következtében utasíttatnak sokan vissza. T. ház! Én nem is Ernuszt, hanem Szily felszólalására refleetálva, (Felkiáltások a szélső baloldalon: Az mindegy!) azt mondottam, hogy igenis tudom azon nehézségeket, melyekkel a magyar ifjúságnak küzdenie kell, mert a felvételnél első sorban bizonyos osztályok gyermekei vétetnek figyelembe, pl. a katonatisztek s tisztviselők gyermekei és csak annyiban, a mennyiben ezek után maradnak fenn helyek, töltetnek azok be a laicus elemtől származó ifjak által. Kiemeltem továbbá azt is, hogy a nehézség a magyar ifjakra nézve abban áll, hogy az azelőtt a cadetés katonai intézetekben létezett alapítványi helyeket illető összegek a magyar Ludovica-akadémia ezéljaira átvétetvén, tényleg a magyar ifjak részére nem állnak oly mértékben rendelkezésre alapítványi helyek, a mint azok a Lajthántúli ifjak részére megvannak. Ezért mondottam t. ház, hogy ezen okoknál fogva magam is méltánylom azon. nehézségeket, a melyekbe a magyar ifjak felvétele ütközik; de mást nem mondottam. Továbbá — és ezzel befejezem a helyreigazítást — annyit állítottam t. ház, hogy a magyar nyelvnek tanulása a hadsereg körében terjed s nem mondtam, hogy mindent elértünk, vagy sokat, de igenis haladunk e téren s ha nem hivatkoztam számokra, mégis állításom igazolására felhozhattam, hogy mig a katonaképző intézetekben a magyar származású ifjak alig ütik meg a 30°/o-ot, addig a magyar nyelv oktatásában tényleg részesülők száma a 40%-ot felülmúlja. Ezen kérdés a delegátiók tárgyalásai alkalmával mindig kimerítő tárgyalás tárgyát képezi. Ezeket voltam bátor elmondani és kötelességemnek tartottam megjegyezni. (Helyeslés jobbfelŐl.) Elnök: Csiky Kálmán képviselő ur kivan személyes kérdésben szólni. Csiky Kálmán: T. ház! Részint személyes kérdésben, részint félremagyarázott szavaim helyreigazítására kívánok szót emelni. Nevezetesen Helfy képviselő ur, kiindulva tegnap tartott beszédemből, azzal vádol engem, mintha én az ifjúságot, mely a Ludovika Akadémiában az én tanításom alatt van, talán a gyávaságra tanítanám, vagy a mint később megváltoztatta a a szót: elbátortalanítani akarnám. T. ház! Azt hiszem, nagy különbség van a közt, midőn valaki mint tanár, mint az ifjúságnak oktatója, mint annak lelkesítője és jóra vezérlője szerepel (Derültség a szélső baloldalon) és nagy különbség vau a közt, midőn valamely törvényes iustitntió iránt fejezi ki véleményét, hogy mily alakban, miképen tartja azt helyesnek. Mindamellett is kijelentem, hogy én mint tanár, igenis mindenkor megfelelek azon kötelességemnek, hogy az ifjúságot ne a gyávaságra
