Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.

Ülésnapok - 1881-82

82. országos ülés márezins SÍ. 1882, 265 tanítsam; megfelelek ama kötelességemnek, a mint tegnap is kifejeztem azon szavakban, hogy egyátalán nem tartom magamat kevésbé jó hazafinak mint az ellenzéki képviselő urakat. Mondottam, hogy a mi szivünkben is épugy meg van a jövő iránt való remény és vágy, mint a t. képviselő urakéban. Erre oktatom én igenis az ifjúságot, oktatom a történetből vett példákkal és azok, a kik engem ismernek, tudhatják, hogyan érzek és gondolkodom ez iránt. E szerint tehát magamat teljességgel nem érzem érintve a t. képviselő ur ezen gyanúsítása által. Hogy azonban annyiban tanítanám én gyávaságra az ifjúságot, a mennyiben azt mondom, hogy a törvényes institutiókat^ nekünk fenn kell tartani, ez nem gyávaság. Én a jövőről való lemondást nem hirdetem; ellenkezőleg kijelentettem, hogy a jövőről nem akarunk lemondani; de a jelenlegi viszonyok közt egyedül érett megfontolással akarjuk ezen iustitutió fen tartásit. Elhárítom tehát magamról azt a vádat, mintha én gyávaságra tanítanám az ifjúságot. A mi félremagyarázott szavaimat illeti, azt mondta nevezetesen a t. képviselő ur, hogy én tovább megyek bárkinél is, mert én azon törvényes institutiókat is keveslem, a melyek a 67-iki kiegyezésben vannak lefektetve, még azokat is meg akarnám toldatni. Nem mondtam ezt. Én azt mondtam, hogy ily viszonyok közt azonban addig is, mig elkövetkeznének az idők, midőn nekünk fel lehet használnunk minden esetre az alkalmat, hogy nemzetünk és hazánk számára mentül többet vívjunk ki, addig is a fennálló kapcsot minden törvényes eszközökkel meg kell erősítenünk. (Derültség és felkiáltások a szélső baloldalon: No hát! Ugyanaz!) Azaz mit értek ez alatt? Azt, hogy ha pl. a t. ellenzék a közjogi kapcsot megtámadja, mi kötelességünknek tartjuk azt védelmünkkel megerősíteni és ezt tesszük mindaddig, mig azon meggyőződés alapján állunk, a melyen állunk. És itt már aztán mindössze az a kérdés, melyik meggyőződés a helyesebb? Önöknek az önöké, nekünk a mienk. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Éber Nándor: T. ház! Helfy képviselőtársunk minket ez oldalon közönyösséggel vádol, hogy mikor oly életbevágó kérdés tárgyaltatik, mint a magyar hadsereg kérdése, oly csekély számmal jelenünk meg. Ámbár én e tekintetben nem osztozom Helfy képviselőtársam nézetében, de hogy ha igy lenne, én azt hiszem, ennek igen egyszerű magyarázata volna, t. i. az, hogy egy vita a magyar hadsereg felől e pillanatban csak akadémikus vita lehetne s a mi felfogásunk a parlamenti működésről az, hogy tenni kell, a hol tenni lehet és nem annyira szólni, a hol tenni nem lehet. Hogy ez igy van, engedjék meg, hogy néhány szóval ilmstráljam. (Halljuk!) KÉPVH. NAPLÓ. 1881—84. IV. KÖTET. A védtörvéuy néhány g-a módosítás alá kerül. Lehet-e ily pillanatban oly nagy horderejű kérdést, mint a magyar hadsereg felállításának kérdése, még csak fel is vetni s incidentaliter ebben valami megállapodásra jönni? En azt hiszem, ez iránt már annyi vita folyt e házban és annyiszor nem jutott eredményre, hogy ki lehet mondani, hogy az most is csak meddő lehet. S ez nem is lehet máskép. A jelenlegi védtörvény és védszervezet úgyszólván következménye a 67-iki kiegyezésnek. A kiegyezés felfogásom szerint — s mindenütt igy fogták fel, — politikai compromissum, a védtörvéuy pedig compromissum a katonai téren, olyan formában, hogy ha nincs is magyar hadsereg azon értelemben, melyben önök nevezik, még is azt, hogy magyar hadsereg egyátalában nincs, mondani nem lehet. Csak egyre utalok. Méltóztassanak nekem a magyar történelemből akármely időszakot fölmutatni, melyben a honvédséghez képest lett volna egy tisztán magyar haderő és én megadom magam. En ily időszakot nem ismerek, pedig azt hiszem, hogy a történelemben némileg jártas vagyok. Hasonlítsák Össze akár a 48. 49-ki haderőt, az akkori organisatióvaí együtt a mostani honvédséggel, be kell vallaniok, hogy bizony a mi most van, az sokkal inkább képezheti egy magyar hadseregnek magvát, mint a mi akkor volt, azaz olyan hadsereget, a mely esetleg a síkra kiállhatna. A t. képviselő ur felhozott egy másik kérdést, a melyhez hasonlókép néhány szót szeretnék szólani. Baross Grábor képviselőtársam ugyanis felhozta, hogy a magyar ifjúság nem akar a hadseregbe belépni és Helfy képviselő ebben egy igen örvendetes jelt látott, mert ez szeriute azt mutatja, hogy a magyar nemzetben még sokkal melegebb érzések léteznek, mint itt nálunk. Én őszintén megvallom, hogy Baross képviselő ur véleményén vagyok és megmondom, hogy miért? Azért mert nem látom, hogy a magyar honvédségbe, a mely ellen ugyan nem lehet kifogás, a magyar ifjúság, a mely arra leginkább hivatva lenne, — olyan nagyon tódulna ; és ha mi épen most ezen törvény folytán törekszünk elérni azt, hogy a tartaléküsztek egy részét a honvédségbe átkapjuk, honnan ered az? Onnan, mert nálunk az ifjúság nem jelentkezik elegendő számmal és nem tódult a honvédséghez mint reménylhető volt, hogy minden egyes vidéken azok, a kik oda valók, be fognak lépni és honvédtisztek lesznek. Ezt reméltük mindnyájan, de sajnos, nem történt. Nem akarok e tekintetben szemrehányást tenni, mert ez természetes következése a hadi rendszer fejlő* désének. A tiszti állomás kenyérkérdés, mint bár34