Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.
Ülésnapok - 1881-82
82. országira üíes mércziw? 21. 1882. 263 baloldalon) S nyíltan hirdeti, hogy arra, hogy lételünket fentartsuk, képtelenek volnánk önálló hadsereggel? [Helyeslés a szélső báloldalon,) S nem éri be azzal a kapocscsal sem, a mely törvényileg fennáll Magyarország és Ausztria közt, hanem azt hirdeti, hogy ha biztosítani akarjuk lételünket, ezen kapcsot minden eszközzel, minden módon még szorosabbra kell fűzni, (ügy van! a szélső báloldalon.) Csiky Kálmán {közbeszól): Erősíteni kell! Helfy Ignácz: Pedig engedelmet kérek, ezen szorosabbra fűzésre én csak egy módot tudok és ez az, a mit minapában Steinacker képviselő ur megjegyzett: a reichsrath. (ügy van! a szélső baloldalon.) Sokkal enyhébb az a nyilatkozat, melyet a t. honvédelmi minister úrtól hallottunk, mert ő azt mondta, hogy nagy fájdalommal látná ugyan a hadsereg kettészakasztását, de beismerte, hogy csak e perczben tartaná ezt oly veszedelmesnek és hogy a jövőben megtörténhetnék, hogy a mi kívánságunk teljesedésbe menjen. Ezzel mi körülbelül beérhetnénk, mert mi sem hiszszük, hogy ez most mindjárt lehetséges legyen, mi készek vagyunk várakozni néhány hétig, ha kell, néhány hónapig, de ha a t. minister ur megigéri, várok egy esztendeig is. (Tetszés a szélső baloldalon.) Pedig a jövőre ő kilátásba helyezte. í'a végig akarnék menni a többi beszédeken, kimutathatnám, hogy nagy hanyatlás jelentkezik a múlt évekhez képest e téren. Mert mig a múltban mindig beérték a t. kormánypártiak annak bebizonyításával, hogy ennek a kérdésnek a megoldása nem időszerű, vagy hogy sok költséggel járna, most már annak veszedelmes voltát kezdik bizonyítani és csaknem hazafiatlannak tüntetik fel azt a magyar embert, a ki magyarnak akarja a nemzet hadseregét, (ügy van! a szélső baloldalon.) Vagy mit mondjak az oly felszólalásra, mint a minőt ma hallottunk Tisza László t. képviselő úrtól ? (Halljuk! a szélső baloldalon) Nem mutat-e a nemzeti szellem mély sülyedésére, midőn a képviselőháznak egy régi tagja nevetség tárgyává igyekszik tenni a nemzeti színeket és azon kérdést teszi, vájjon azt hiszszük-e, hogy a magyar katona épen csak a három sziu látására tud fellelkesedni? (ügy van! ügy van! a szélső baloldalon) és összehasonlítja bizonyos állattal, mely bizonyos szin látására mozgásba jön. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Erre nézve én azt mondom, hogy igenis a magyar katona csakis a nemzeti szintí zászló látására tud a csatatéren igazán lelkesedni, ép ugy, mint a franczia, olasz, angol és bármely nemzet katonája saját nemzetének zászlója alatt tud csak lelkesedni. (Ugy van! a szélső bál/elől) Baross t. képviselő ur, ki mindenesetre legterjedelmesebben, legkimerítöbbeu és hozzáteszem, a legékesebben tolmácsolta tegnap a többség álláspontját, kiemelve a kevésbé roszat, a mi e javaslatban van, azon csekély módosításokat, melyeket az ellenzék padjairól helyeseknek, sőt bizonyos tekintetben javításoknak elismertek, ismételve mondotta, hogy ezek fontos engedmények. Baross Gábor (közbeszól): Nem azt mondtam! Helfy Ignácz: Méltóztassék megengedni, ugy látszik, hogy jobban figyeltem a t. képviselő ur beszédére, mint ő maga. Én át is olvastam. Azt mondotta, hogy alá nem becsülhető engedmények ezek mind. Ez is egyike azon tüneteknek, melyek előtt nem tudok szemet hunyni. Ha a magyar képviselőházban lábra kezd kapói az, hogy engedménynek tekintsük, a mi a nemzet érdekében történik imitt-amott, ki kell mondanom, hogy nem szorult itt senki engedményre. A t. képviselő ur elfeledi, hogy a magyar alkotmány nem engedniéiryezett alkotmány, (Ugy van! a szélső baloldalait) hogy mi nem vagyunk oly viszonyban a fejedelemmel, mint a contioens többi alkotmányos országai vannak. Ott a fejedelem ajándékozta az alkotmányt a nemzetnek. Nálunk megfordítva van; nálunk a fejedelem az alkotmány kifolyása. (Ugy van! a szélső baloldalon.) A mely perczben felfüggesztetik az alkotmány, eo ipso törvény szerint fel van függesztve a korona minden joga. (ügy van! a szélső baloldalon.) Mikor én mindenütt ily tüneteket látok, akkor valóban felesleges munkának tartanám, hogy a magam részéről is bővebben indokoljam azon határozati javaslatot, melyet Ugron képviselőtársam benyújtott és melyet szívvel, lélekkel magamévá teszek. Nem ámítom magamat. Tudom, mi lesz ennek a vége. Ilyen hangulattól egyebet várni sem lehet. Hanem azért én mégsem esem kétségbe. Vannak bizonyos tünetek, melyek világosan mutatják, hogy a nemzeti szellem azon sülyedése, melyet e házban fájdalommal észreveszünk, még országossá nem vált. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Látom ennek világos jelét, épen a bizottság előadójának egyik passusában. melyben sajnálatát fejezi ki a felett, hogy általán hazánkban a katonai szolgálattól való idegenkedés mutatkozik és ezt igen szomorú jelenségnek mondja. Engedje meg a t. előadó ur, hogy kijelentsem' hogy a mi reá nézve annyira szomorú, az reám nézve épen az általam imént jelzett tünetekkel szemben az egyetlen vigasztaló. (Tetszés a szélső baloldalon.) És igenis helyesen emelte ki Mukics t. képviselőtársam, hogy vigaszul szolgál a hazafinak látni, hogy ennyi erőszak daczára és ennyi romlás daczára a nemzet fiaiból nem halt ki a
