Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.
Ülésnapok - 1881-82
262 -Síi. országos iüés márczins 21. 1882. gosan azon feliratban, a melyet ő Felségének szántunk, hogy mély meggyőződésünk szerint bármit iktasson is a többség törvénybe, a nemzet kebeléből az önálló hadsereg iránti aspirátiót kiölni semmiképen nem lesz képes, (ügy van! a szélső halon.) A t. többség, mint szónokai mutatják, csakugyan elkövet mindent, hogy ezen érzelmet a nemzetből kiirtsa és ez az, a mi engem e vita folyamán a legnagyobb szomorúsággal töltött el. Méltóztassanak csak megnézni ezen padokat. (Halljuk!) Ki hinné, a ki a külföldről jön, hogy most itt e perczben a nemzet legfontosabb érdekéről, véderejének szervezéséről van szó? (Ugy van! a szélső baloldalon.) Hisz a múlt időkben még a jelenlegi t. kormány által is annyira üldözött Deák-párt alatt ennyi képviselő kötelességének tartotta jelen lenni akkor, midőn egy főrendi üzenet átvételéről volt szó. Ez jellemzi legjobban, hogy a jelenlegi kabinet uralma mennyire vitte néhány év alatt a nemzet közszellemét. (Igaz! Ugy van! a szélső' balon!) És ha ez nem elegendő, méltóztassék elolvasni azon beszédeket, a melyek itt e napokban elmondottak. Nem először fordul elő ezen tárgy itt e házban. 1868-ban, a véderő megalkotásánál védelmezték, nem ezen álláspontot, mert annyira nem volt még megrontva a párt szelleme, de védelmezték ellenünk a közös hadsereget; de ilyen alakban, mint az most történik, ki merem mondani, hogy azon padokon tiltakoztak volna ellene. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Egy, hozzá teszem, fiatal képviselő mintegy szemrehányólag intézi hozzánk a kérdést, vájjon mint hazafiak csakugyan számot vetettünk-e magunkkal akkor, a mikor fel merjük vetni a magyar törvényhozás kebelében az önálló nemzeti hadsereg kérdését? Kérdést intéz hozzánk, vájjon ezélszerunek, opportunusnak tartjuk-e az ilyeu kérdést csak meg is bolygatni? Csiky Kálmán (közbeszól): A jelenlegi viszonyok között! Helfy Ignácz: Azt mondja a t. képviselő ur, hogy a jelenlegi viszonyok közt. Én azt hiszem, hogy az egész alkotmányos rendszer fenállása óta soha kényszerítőbb viszonyok nem voltak arra, hogy ezen kérdéssel tisztába jöjjünk. Hát mikor jöjjünk azzal tisztába, ha most nem? Baross Gábor t. képviselőtársam is megjegyezte a tegnapi napon, hogy nem illő ilyen incidens kérdés alkalmával ilyen radikális kérdést bolygatni. De hát mikor bolygassuk meg a haderő szervezésének kérdését, ha nem a véderő-törvényjavaalat tárgyalásánál? Hiszen ifjabb gróf Ráday Gedeon t. előadó ur is mindjárt előadá-a elején jelezte azt, hogy maga a véderő bizottság is kísértetbe jött aziránt, vájjon ne lépjen-e ezen térre, azt moudván, hogy a bizottság mindenek előtt azon kérdéssel foglalkozott, vájjon czélszerü-e az 1868. évi véderőtörvény módosításával foglalkozni, vagy nem lett volna-e czélszerübb, egy egészen új védei ő-törvényt alkotni ? Én részemről megvallom, az utóbbit tartottam volna helyesebbnek, hogy t. i. egészen új véderő-törvényt alkossunk, még pedig a nemzeti véderő alapján. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Visszatérek Csiky Kálmán igen t. képviselő ur felszólalására, a mely, ismétlem, engem mély szomorúsággal töltött el, annyival is inkább, mert hisz, tudva van, hogy a t. képviselő ur másnemű hivatásánál fogva épen honvédségünket van hivatva oktatni épen a védelemre vonatkozó tárgyakra. Már engedelmet kérek, mindnyájan egyetértünk abban, hogy bátor, vitéz katonaságra van szükségünk és Tisza László képviselőtársunk nekünk lobbantotta szemünkre, hogy alábbszállítjuk a magyar katona vitézségének hirét. Engedelmet kérek, lehet-e ott bátorságot, vitézséget remélni az új katonától, a hol maga a tanár a legnagyobb — bocsánatot kérek a kifejezést — a legnagyobb gyávaságot, a nemzeti gyávaságot önti belé. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Elnök (csenget.) Helfy Ignácz: Engedelmet kérek, nem a személyre vonatkozólag mondtam. Elnök: Azt mondani, hogy egy képviselő nemzeti gyávaságot önt az ifjúságba, azt hiszem, a parlamentben nincs helyén. (Helyeslés a jobboldalon. Mozgás a szélső baloldalon.) Ha nem méltóztatnak a t. képviselő urak egymás irányában kíméletesebben nyilatkozni, ez oda vezet, hogy erre jöhet egy erősebb nyilatkozat, arra ismét egy erősebb és igy a tanácskozás lehetetlenné tétetik; szükséges tehát, hogy egyik képviselő a másik iránt bizonyos kímélettel legyen. (Helyeslés a jobboldalon.) Helfy Ignácz: Az igen t. elnök ur tudja, hogy én milyen mély tisztelettel viseltetem iránta és egyátalán a ház iránt és én soha oly kifejezésekkel, a minőket ő jelzett, nem szoktam élni; de bocsánatot kérek, én egy eszmét akarok kifejteni és vannak bizonyos dolgok, melyeket más módon nem lehet kifejezni, mint a mely szó alatt a szótárban előfordulnak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hát legyen bátortalanság. S vájjon ez a szó „bátortalanság" oly helytelen-e akkor, midőn az a ki hivatva van az ifjuságot oktatni épen katonai dolgokban nyíltan hirdeti, hogy csaknem hazafiatlanság a nemzeti önálló haderő szervezésére gondolni és vájjon nem bátortalanságot hirdet-e ezzel? (Élénk helyeslés a szélső
