Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.

Ülésnapok - 1881-82

82, országos ülés máresdas 21. 1882, 255 Bátor vagyok még megjegyezni azt, — meglehet, ez sem fog tetszeni, de nem tehetek róla, — hogy midőn az állíttatik, miszerint csak a három BZÍU látása idézi elő, vagy mondjuk, tartaná fenn a magyar katonában a vitézséget, nagyon. lealázólag emlékeztet bizonyos spanyol viadalokra. Igen sokat szóltak e napokban sorozás körüli visszaélésekről is. Fájdalom, ezt mindnyájunknak el kell ismerni és meg vagyok róla győződve, mert tudom, hogy a kormány e visszaélések elhárítására minden lehetőt meg is tesz. De igen helyes volna, hogy ha az, a ki tudja, miként lehetne e haj elejét venni, bölcs tanácsait a kormánynyal közölné is, mely azok felhasználására minden perczben kész. De e tekintetben eddig a kormány tanácsot nem, csakis általa is tudott dolgokat, hibáztatást hallott. {Helyeslés jobbfelö'l.) Előbb kellett volna megjegyeznem egy dolgot, a mit való igaz, talán hibás logikámnál fogva, a maga helyén elfelejtettem felhozni. Ez arra vonatkozik, mi itt tegnap említtetett, hogy a szolgálatot a 20 évvel kellene megkezdeni. Bocsánatot kérek, ezt már sokkal veszélyesebb dolognak tartom magyar szempontból, mint tartom a negyedik korosztálynak még pedig nem csak a közös hadseregnek, de a honvédségnek érdekében szükségből ritka esetben és helyen a sorozás alá vonását, mert ha a húsz éves korbani szolgálatkezdés átalánosan ki lesz moudva, nyögni fog az alatt minden ifjú országszerte, hogy egy évvel később szabadul meg a katonai szolgálat alól s kezdhet állandó életpályájához, nyögni fog az az elem is, a mely már 19 éves korában tökéletesen kifejlett s képes a katonai szolgálat teljesítésére, mely most is képes saját terhét viselni és másoknak kárára a szolgálat alól ki nem bújhat. (Helyeslés jobbfeVól.) T. ház! Ezek körülbelül, a miket a véderőtörvényjavaslatra nézve megemlíteni akartam. A mi a dolog részletére tartozik, azokat az előttem szólottak közül többen, jelesen az előadó ur, Baross Gábor és mások sokkal szebben, helyesebben elmondták, mint talán én elmondani tudtam, nem fárasztom tehát tovább a t. ház figyelmét s röviden ismétlem, hogy e törvényjavaslatban a mostani helyzethez képest előlépési látok és meg vagyok győződve róla, hogy törvénynyé válva, ha nem elégíthet is ki minden aspiratiót, nemcsak az ország védképességét fogja nevelni, de előnyös az az ország ifjúságára nézve is, én azt átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés jobb felöl) Mukits Ernő: T. ház! Annyi sok jeles és kitűnő beszéd után, melyek a discussió folyama alatt minden oldalról elmondattak, nekem igen kevés mondani valóm van. (Halljuk!) A közvetlenül előttem szólott igen t.kép viselőtársam beszédének éle majdnem egészen Ugron Gábor t. képviselőtársam ellen volt irányozva. Én nem tartom magam oly illetékesnek, mint t. barátomat, hogy azon gunyoros megjegyzésekre helyette reflectáljak. Én hiszem és meg vagyok győződve arról, hogy Ugron t. képviselőtársam zárbeszéde alkalmával meg fog azokra felelni, a miket a tisztelt képviselő ur ő ellene felhozott. Egyet azonban nem hagyhatok megjegyzés nélkül, t. i. azt, hogy a négy korosztály felállítása által helyzetünk javulni fog. Egyébiránt erre majd meg fogom tenni észrevételeimet beszédem folyamán. A t. képviselő ur kijelentette, hagy ezen törvényjavaslatot jónak tartja, annálfogva elfogadja; én pedig ezzel szemben kijelentem, hogy miután a törvényjavaslatot rosznak tartom, roszabbnak az előbbinél, én azt a részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el. (Helyeslés a széls'd bálon.) Ha figyelemmel olvassuk végig a t. honvédelmi minister ur törvényjavaslatának indokolását, önkénytelenül is azon meggyőződésre jutunk, hogy a t. minister ur ezen refortnjavaslalatát épen olyan pressió alatt terjesztette be, mint beterjesztette volt 1879-ben a hadsereg és hadi tengerészet létszámáról szóló törvényjavaslatot, a midőn a t. minister ur maga is beismerte az ő indokolásában, hogy azt a kényszerítő körülmények nyomása alatt terjesztette be. Ezen föltevés t, képviselőház (Halljuk!) egyiránt iudokolt és jogosult azért, mert az akkori és a mostani helyzet közi semmi különbség nincs és én nem merem hinni, hogy ezen reformjavaslat a mostani helyzeten gyökeresen javítani fog. A minister ur vérmes reményeket táplál az iránt is, hogy ezen reformjavaslat által majd a honvédségi intézmény fejlesztetik. Én azt kérdem egész tisztelettel a t. minister úrtól: hogyan lehet a honvédséget fejlesztem, ha nincs meg a mód és hiányoznak a szükséges eszközök? Van igenis egy katonai intézetünk, ott van a Ludovica Akadémia, a mely berendezése és szervezésére nézve talán kifogástalan; de a t. minister ur is jól fogja tudni, hogy nincs meg az anyag, a mely ezt betöltse. Megvannak az értelmes tanárok, de nincsenek meg a tanítványok. Azt kérdem a t. minister úrtól: miből fogja ezen hiányt kipótolni? Talán bizony a kiszolgált tartalékosokból, vagy az áthelyezett póttartalékosokból, vagy a kiszolgált egy éves önkénytesekből, ha t. i. a közös hadügyminister magas beleegyezével hozzá fog járulni? Én nem hiszem t. képviselőház, hogy a t. minister urnak ezen szép reményei meg fognak valósulni, de még kevésbé hiszem, hogy a honvédség ezen intézkedésnek alapján meg fog felelni az ő magasztos rendeltetésének, (ügy van! a szélső baloldalon.) Most nem szándékozom t. képviselőház, ezen törvényjavaslat egyes szakaszainak tüzetes birá-