Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.

Ülésnapok - 1881-70

20 70. országos ülés márczius 3. 1882. ajánlottam volna azt, hogy ezen munkák folytattassanak lassan. De mi történt t. ház? Az, hogy ez ideig kihordatott a Kőrös és Maros mentén három millió köbméteren felül, tehát akkora földmennyiség, a mennyi azóta

3 hogy a szabályozás Magyarországon — hogy e kifejezéssel éljek — beütött, soha egyetlenegy évben is az egész Tisza mentén az összes társulatoknál ki nem hordatott. Arról, hogy mérföld hosszú vonalakon egy talpalatnyi töltés nem volt, hogy városok, községek voltak védetlen állapotban, még pedig oly védetlen állapotban, hogy a régi gátaknak még maradékát sem lehetett sehol meglátni, arról t. ház, én nem tehetek. Nekem kötelességem az volt, hogy az elemi csapások által már annyiszor meglátogatott vidéket végre-valahára azon helyzetbe hozzam, hogy a közelgő tavaszszal elmondhassák azt, hogy védbiztonságban, vagy nagyobb védbiztonságban vagyunk jelenleg, mint valaha. S ezt igenis elmondhatták. Már most kérem a t. ház elnézését, hogy oly dologban szólaltam fel, melyben bizonyos mértékben érdekelve vagyok. í)e nem azért szólaltam fel — erről méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy a felelősséget bárkire áthárítsam, hanem felszólaltam azért, hogy kijelentsem, hogy a mit teszek, azért elvállalom a felelősséget, a morális felelősséget s a mint megjegyeztem, a felelősség a minister urat csak annyiban illeti, a mennyiben az által, hogy engem küldött oda, helyesen cselekedett-e, vagy nem? Nem akarok parificatiót állítani a közt, hogy a hol arról volt szó, hogy legkevesebb 2.500,000 köbméter földet kell kihordani azért, hogy a védbiztonság eléressék, az itteni árakat lehet-e hasonlítani azon árakhoz ott, a hol arról lehet szó, hogy 200,000 köbmétert hat hónap alatt kihordjanak. Ezek az építkezések ily dolgokkal nem parinkálhatók. Ha a t. képviselő ur felhozza azt, hogy a Kőrösöknél 47 krajczárba kerül a munka, én ennél még jobb adatot mondok t. képviselő ur. Ugyanazon időben, midőn a Kőrösnél az építkezések Békés alatt folytak 47Vs krral, a vezető a kubikosoknak fizetett 35 krt, ugyanakkor a békés-gyulai utón fizettek 15 krt. Nem volt kellő számú munkás a Kőrösök mellett és én magam elküldöttem, hogy azon munkásokat — nem szép dolog, de ezt igy szokták a kubikosoknál, hogy az egyik elviszi a másiknak a munkását és azokat a munkásokat azután drágább áron kell visszahozni — mondom, elküldöttem, hogy el kell hozni azokat a munkásokat hozzánk és az történt, hogy egyetlen egy munkást sem kaptunk onnan. Inkább dolgozott olcsóbban közvetlen az ő hajléka és háza előtt lévő munkánál, mintsem sokkal nagyobb összegért egy mértfölddel tovább. Ezeken változtatni, azon munkásszokásokat átalakítani sem tehetségem nincs, sem pedig feladatom nem volt. De még egyet vagyok bátor, t. ház, röviden megjegyezni. A t. képviselő ur azt méltóztatott mondani, hogy ezen munkák drágasága mellett még nem is nyújtanak védbiztonságot, minthogy számtalan visszaélések voltak. Az felfogás dolga, hogy a képviselő ur ma sokkal inkább nyugtalankodik, mint az előtt. Erről nem tehetek. Lehet, hogy a t. képviselő ur, ha hosszasabban gondolkodik ezen tárgyakról, egészen más nézetre tér. De t. ház, arra nézve, hogy azon munkák kellő solidsággal vannak-e keresztülvíve, egyébből magamnak meggyőződést nem szerezhetek, mint abból, hogy a feltételfüzeteknek, melyek igen szigorúak, elég van-e téve; valamint abból, hogy azon vidék lakossága, melynek hajlékát és vagyonát védjük, ezen építkezések által hajlékát és vagyonát védve találja-e. Én e tekintetben mindig nyíltan kihívtam a eriticát. Én nem tértem ki senki elől. Én szembe mentem mindenkivel, megkérdeztem és felvilágosítottam, hogy szóljon. Azt mondtam az illető uraknak: tessék nyíltan és őszintén vádolni s ha erre nincs ok, elismerni, hogyan állnak a dolgok. Ha ezen nyíltsággal léptem fel és arra az volt válasza azon vidék lakosságának, melylyel naponta érintkezésben voltam, hogy ez megnyugtató reá nézve, azon esetben ép oly kevés jogom van az ő nyilatkozatuk őszinteségében és egyenességében kételkedni, valamint nem volt sohasem okuk az én nyilatkozataim őszinteségében és igaz voltában kételkedniük. Egyet én is értek t. képviselő ur és ez az, hogy ezen munkálatok azon érdekeltekre nézve, kiknek területén vitettek keresztül, azon esetben, ha az állam maga az illető érdekelteknek egy vagy más utón segítségére nem jön, egy időre, különösen az első időben, oly terhet képeznek, hogy ők ezen drága — majd megmondom, miért drága — munkákat el nem birják. De abból, hogy az állam segítségét igénybe vegye az a vidék, nem az következik, hogy folytonosan vádakkal álljanak elő, hogy örökké mindazt, a mit egyszer kértek, a mit egyszer óhajtottak, mihelyt beteljesedik, kicsinyeljék és vádat emeljenek azok ellen, a kik megfeleltek a kívánságnak. Ebből nem az következik t. ház, hanem az, hogy kifejtsék azon indokokat, melyek a házat meggyőzhetik, a mint én meg vagyok arról győződve, hogy ezen terhek — mondom az első időben — rájuk nézve csakugyan elviselhetetlenek. T. képviselőház! Én 1872 óta vagyok oly szerencsés e háznak tagja lenni. Ez időtől fogva — s ez beismertetett a ház különböző oldalán — nem volt a Tisza s mellékfolyóinak, vagy az