Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.

Ülésnapok - 1881-81

234 s

'- országos ülés márczins 20. 1882. latot szintén el nem fogadni méltóztassék. {Helyeslés a jobboldalon.) A részleteknél is lesz alkalom — mert gondoskodik erről a külön vélemény — elég nézetcserére és azon javítások megvitatására, melyek a törvényjavaslatban foglalvák, vagy a tárgyalás folyamán fel fognak hozatni, mi lehetséges, mert magam sem állítom, hogy az ajánlatba hozottak minden egyéb javítást feleslegessé tesznek. De maga a törvényjavaslat mind e mellett foglal magában oly módosításokat, melyek a véderő és a nagy közönség érdekének egyaránt szolgálnak B melyek előtüntetésére a részleteknél lesz alkalom. Ennélfogva most csak arra kérem a t. házat, méltóztassék bölcs határozatával és e törvényjavaslat elfogadásával lehetővé tenni, hogy az eddigi állapot további megmaradása helyett a hadsereg és a honvédség a czélzott és főképen a honvédség érdekében fekvő javítások élvezetébe juthasson. (Élénk helyeslés jobbfelül.) Csiky Kálmán: T. ház! A véderőről szóló 1868. törvény némely §§-nak módosítását tárgyazó törvényjavaslatot illetőleg, kétféle bizottsági vélemény fekszik előttünk. Mivel én ezen törvényjavaslatot a bizottság többségének véleménye alapján elfogadom, azért szorítkozom csupán arra, hogy számot adjak arról: miért nem járulhatok a kisebbség véleményéhez, hogy indokoljam, miért nem fogadhatom el sem azt, sem pedig azon határozati javaslatokat, melyek az ellenzék mindkét pártja által beadattak ? A kisebbség véleménye még átalánosságban sem fogadja el ezen törvényjavaslatot, mit én igen természetesnek látok akkor, mikor az ellenzék átalában véve az önálló hadsereg követelésének álláspontjára helyezkedik és ennek a bizottsági kisebbség véleményében is kifejezést ad, a múlt ülés alkalmával pedig Ugron Gábor képviselő társam, ugy szintén ma Orbán Balázs képviselőtársam ugyancsak ezt a kérdést bőven fejtegették. Az önálló magyar hadsereg követelésének álláspontjáról természetesen nem lehet elfogadni sem ezen törvényjavaslatot, sem semminemű törvényjavaslatot, mely a közjogi kiegyezés keretén belül mozog. Azonban én azt kérdem, hogy vájjon tanácsocs, vájjon czélszerű-e, szükséges-e nekünk, nem is tekintve a lehetőségnek szempontjára, mely szempont pedig a számításoknál talán mégis szintén nyomatékkal szokott birni, kérdem, czélszerű-e, tanácsos-e nekünk az önálló magyar hadsereg álláspontjára helyezkedni; czélszerű-e, tanácsos-e nekünk sürgetni, hogy a jelenlegi osztrák-magyar véderő két részre szakadjon és alakuljon egy külön osztrák és egy külön magyar hadsereg? Nekem erős meggyőződésem és ezen meggyőződésnek nem félek kifejezést adni, hogy ez a jelenlegi adott viszonyok közt sem nem czélszerű, sem nem tanáesocs. (Helyeslés jobbfelöl.) Kekünk Ausztria mellett kell megerősödnünk, az Ausztriával való kapcsolatban kell megerősödnünk, hogy szembe szállhassunk olyan eshetőségekkel, melyek talán a mi akaratunk ellenére magukkal fogják hozni valamikor azt, hogy Magyarország Önálló állammá alakuljon. Ezen eshetőséget siettetni nekünk egyátalában nincs érdekünkben, sőt inkább szükséges, hogy azon közjogi kapcsolatot, mely bennünket Ausztriával egybeköt, lehetőleg és minden törvényes eszközökkel erősítsük és ápoljuk. (Ellenmondás a szélső baloldalon.) Ebből a törvényes kapcsolatból pedig következik a védelem közössége. (Felkiáltások a szélső balfelöl: Eeichsrath!) Ugy, de némelyek azt mondják, hogy a védelem ezen közössége képzelhető közös hadsereg nélkül is, képzelhető nevezetesen egy különálló osztrák és egy különálló magyar hadsereg által, sőt a múlt ülés alkalmával Ugron Gábor t. képviselőtársam erre nézve példákra is hivatkozott, nevezetesen felhozta azt a példát, hogy a német hadsereg az 1866. évi csehországi hadjárat alkalmával két hadseregre oszlott fel; nem tudom említette-e, de mindenesetre említhette volna, hogy a franczia hadjárat alkalmával pedig három részre oszlott fel. En nem hiszem, hogy t. képviselőtársam ezen érvének absolut tarthatatlanságát be ne látná, nem hiszem, hogy be ne látná, hogy ő itt összetéveszti a fogalmakat; nevezetesen be ne látná, hogy nagy különbség van a véderő-rendszer egyöntetűsége vagy megosztása közt és a közt, hogy az a véderő a harcztéren több hadseregekre, vagy hadtestekre oszolva operál. Hiszen a német haderő bármennyi hadseregre oszlott légyen fel, ez által a haderőnek, a védrendszernek egysége legkisebb csorbát sem szenvedett. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Bajor, szász hadsereg!) 1866-ból arról sem lehet beszélni, hogy bajor-szász hadsereg, mert ezek velünk voltak. Hiszen 1866-ban az osztrák hadsereg is két részre oszlott, az egyik délen az olaszokkal, a másik északon a poroszokkal harczolt. Itt tehát a fogalmak összetévesztése az, a mit t. képviselőtársam elkövet. Én azonban t. ház, mint előbb is említem, átalában véve veszélyesnek tartanám — mindenkorra megjegyzem—-jelenleg és az adott viszonyok között az osztrák-magyar hadseregnek két részre való osztását, mert a két egészen külön álló hadsereg magával hozná egyszersmind a védelmi közösség kötelességének is meglazulását. Nem lehetne-e azt mondaui annak az osztrák hadseregnek oly esetekben, mikor valamely hái ború egyenesen, tisztán a magyar állam érdeké-