Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.

Ülésnapok - 1881-81

81. országos ülés ben lévő volna, hogy őt azou dolog nem nagyon érdekli, sőt talán feszélyezi. Viszont nem lehetne-e eset, mikor a monarchia másik fele valamiképen fenyegetve volna, hogy a magyar hadsereg mondaná, mit törődöm én azzal, nekem pl. az olasz vagy más nem ellenségem. De meg, t. képviselőház, ha általában megosztásról volna szó, akkor kérdem, hogy vájjon azon megosztás csak addig fog-e terjedni, a mig a mi kedvünk szerinti lesz. Hiszen azt még lehet valahogy képzelni, megengedem, hogy egy külön álló magyar hadsereg létesíttessék, mivel egy önálló egységes Magyarország létezik, habár ennek is van egy kis kényes appendixe. De tudják-e azt, t. képviselő urak, hogy ha ez a két részre oszlás megtörténik ugy, hogy külön álló osztrák hadsereg alakuljon, vájjon nem következik-e be az, hogy azon hadsereg ismét meg fog oszlani talán osztrák-német, lengyel, s talán cseh- és szlavón hadseregekre? Es ezek összinííködésére akarják önök bizni a monarchiának és egyszersmind tegyük hozzá, Magyarországnak biztonságát? Hogy akár az uralkodó háznak, akár a monarchiának sorsát lehessen olyan különböző hadseregek kezébe lefektetni, a melyeket külön érdekek és külön aspiratiók vonnak 4—5- felé, azt nem hihetem. (Ellentmondások a szélső balon.) Annálfogva t. ellenzék, én ugy vélem, hogy jó lesz a tűzzel nem játszani, (Élénk ellentmondások a szélső baloldalon) mert megtörténhetnék, hogy az először a mi házunk fedelére csapna át és azt égetné el. És mivel én ugy gondolkozom, épen azért csak dicséretnek tekintem azt, a mit Ugron Gábor t. képviselőtársam a magyar-osztrák hadhadseregre (Halljuk!) megrovásként alkalmazott, midőn azt monda, hogy ezen hadsereg nem szolgálhatja az egyes népek aspirátióit. Bizonyára nem szolgálhatja! A magyar-osztrák monarchia nem egységes állam, de sőt a mi hazánk is, fájdalom nem olyan állam, a mely egységes nyelvű és egyenlő aspiratiók által vonzott népekből állana. Ilyen veszélyes körülmények között csak örülhet az ember, ha azon közös védelmi erő, azon nagy testület, a mely az egésznek oltalmára van hivatva, nem érintetik az egyes nemzetiségek külön aspirátiói által. (Helyeslés jobbJelö'l.) Még az egységes államokban sem czélszeru a politikát bevinni a hadseregbe. Rendesen ott is romlását szokta az a hadseregnek előidézni; annál kevésbbé czélszeru és ajánlatos ez nálunk. Nem a lemondás, nem a csüggedés, nem az elbátortalanítás gondolatai azok t. ellenzék, a melyek velem e szavakat mondatják. Én nem tartozom azok közé, a kik akármikor, akárhol és akárkinek a lemondást és csüggedést akarnám hirdetni; ellenkezőleg, meg vagyok győző'dve, j márczius 20. 1882- 235 hogy a legnagyobb bűnt követi el az, a ki valamely nemzet szivéből a jövő iránt való reményt és hitet ki akarja irtani. Mi nem tesszük ezt, ép ugy, mint nem teszik önök, vagy talán még kevésbbé tesszük mi; és mindenesetre vagyunk olyan jó hazafiak szivünk érzetében, vágyaiban és reményeiben is, mint a t. ellenzék. (Ugy van! jobbfeWJ. Ellenmondások a szélsőbaljelöl.) De politikát csinálni, törvényeket hozni nem olyan viszonyokra kell, melyek talán ezután fél század, sőt talán több század múlva következnek be; politikát csinálni, törvényeket alkotni az adott viszonyok szerint kell. (Halljuk!) Elég az, hogyha a jövő számára nyitva hagyjuk a szabad haladás és tökéletesedés útját, ezt pedig mi nem zárjuk el sem ezzel a törvényjavaslattal, sem általában véve azzal a politikával, a melyet a kormánypárt követ. A jelent megelőzni, a jövőt siettetni: annyit tenne, mint mesterséges meleggel erőltetni a fát, hogy teremjen fonnyadt és fanyar gyümölcsöt és egyszersmind maga a fa is mielőbb elszáradjon. Kikelt a t. képviselő ur a hadseregben uralkodó szellem és annak magyarellenes iránya ellen is. Hogy a magyar-osztrák hadseregben bizonyos testületi szellem van, azt ki tagadhatná ? Talán hiba is volna, ha testületi szellem nem lenne benne. (Ellenmondás a szélső baloldalon.) III. Napóleon hadseregére azt mondották, hogy abból a testületi szellem veszett ki és azon szellem, mely a német hadseregben megvolt, az segítette mint egyik tényező, a győzelemre. Megengedem, t. képviselő urak, hogy az a szellem, a mely az osztrák-magyar hadseregben megvan, ósdiságra mutat; megengedem azt is, hogy nem ritkán magyarellenes tünetekben nyilvánul. (Ugy van! a szélső baloldalon.) De valamely hadseregnek szellemét nem is lehet egy-két mozdulattal megváltoztatni. Ez a szellem olyan régi, mint a milyen régi maga az osztrák hadsereg; az pedig 200 éves, mert sovoyai Eugentől szokták datálni. Ezt rögtön megváltoztatni nem lehet. Ezt csak türelemmel lehet megváltoztatni, de nem azon türelmetlenséggel, melylyel az ellenzéki lapok gyakran nemcsak a kihágásokat elkövető egyes katonai egyének ellen — és méltán — kelnek ki, hanem a melylyel — és ezt már méltatlanul — igen gyakran magát az intézményt és az egész testületet is megtámadják. És meglehetne változtatni ezt a szellemet különösen az által, hogy ha a magyar ifjúság minél nagyobb számban keresné fel az osztrák-magyar hadsereg sorait. Mert akármit mond Ugron Gábor t. képviselőtársam, tény és igazság az, a mit a t. honvédelmi minister ur is állított, hogy a magyar ifjúság idegenkedik a hivatásszerű katonai pályától. 30*