Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.
Ülésnapok - 1881-81
230 81 « országos ülés márczins 20. 1S82. felemeli és a szárazföldi hadseregnél a 4-ik korosztályt is bevonja a hadiszolgálatba. Ezen utóbbit, a mi hazánkra fiaink sanyargatása mellett pénzbeli nagyobb áldozatot is ró, mivel indokolja a kormány és a véderő-bizottság? (Halljuk!) Azzal, hogy Ausztriában az ujonczjutalék már 3 év óta nem telt ki a három korosztályból. Tehát ismét Ausztria fogyatékossága miatt kell áldozatot hoznunk. (Igaz ! ügy van.') Hiszen nálunk kitelik az ujonczjutalék a három korosztályból, itt Dincson semmi ok a 4-ik korosztály behívására. (Igaz ! ügy van ! a szélsb' baloldalon.) Hanem önök előtt mindig döntő argumentum szokott lenni az osztrák érdek, (Gyalázat! a szélső baloldalon) melynek hazánk érdekeit folyton alárendelik. És mit 'mondjak a honvédtisztek nősülésének megszorításáról, illetőleg eltiltásáról? Hisz ez csak apasztani fogja honvédtiszteinknek most is kifogásolt csekély létszámát s a hazafias elem kiküszöbölését fogja előidézni. Az az indok is, a melyet a haditengerészetnél a szolgálati idő felemelése mellett felhoznak s a melylyel a 350,000 frt többlet kiadását elfogadni akarják, oly banális okoskodás, hogy önmagát ezáfolja meg. Én egyáltalában az egész osztrák haditengerészetet és annak fentartását egy rögeszme absurd szüleményének tartom, mert csekély tengerpart mellett és tengerész nép nélkül a tengeri hatalom szerepét akarni játszani, valóban a képtelenségek közé tartozik. Velencze és Lombardia elvesztése után a mi haditengerészetünknek nincsen értelme. Dalmáezia tengerpartjának őrzése ily roppant áldozatot nem érdemel; aztán önöknek nem is az ottani tengermelléket, hanem a hegyek lakóit kell fékezni, erre pedig megteremtették a Hiuterlandot Bosznia és Herczegovina elfoglalásával. Én alig hiszem, hogy az a Dalmátia ezt a költséges vizi és szárazi őrzést megérdemelné. De t. ház, haditengerészetünk költségessége mellett ép oly kevéssé megbízható, mint a szárazi Hinterland, mert oly elemekből vän összealkotva, a mely válságos perczekben igen könnyen vizi Krivosciánkká változhatnék át és az irredenta avagy panslavismus törekvéseinek válhatna támaszává. Ausztria történelme szolgáltat erre figyelmeztető előzményt az 1848-iki korszakból. Hanem ha tetszik Ausztriának Dalmácziáját ily költségesen őrizni, miként lehet minket — a kiknek csak egy Fiuménk van, a melyet nem tengerről, hanem szárazról követelnek — arra kényszeríteni, hogy Ausztria haditengerészetére évenkint 4 — 5 millió forintot áldozzunk. A nagyhatalmi állás ábrándja kisért itt is, csakhogy én haditengerészetünkben megaláztatásunk eszközét látom, mert én abban, hogy Európában 3-ad rangú tengeri hatalom vagyunk, hogy a kis Dánia, Belgium, Portugallia, Hollandia, Görögország, sőt még Törökország is e téren tálszárnyal, semmi nagyhatalmi dicsőséget találni nem tudok. Észszerű lenne a lissai napok emlékével bezárni haditengerészetünk krónikáját. A haditengerészetről azért is tartottam szükségesnek tüzetesebben nyilatkozni, mert a t. ház érezvén, hogy az hazánkat, mint szárazföldi hatalmat nem érdekli, ezen, legalább pénzügyileg mindenesetre reánk nehezedő ügygyei nem igen szokott foglalkozni; de fölhíva éreztem magamat a t. előadó ur azon szombati nyilatkozata által is, miszerint abból, hogy a különvélemény a 5. haditengerészet tervezett reformjaival nem foglalkozik tüzetesen, azon következtetést vonta le, hogy azokat nem ellenzi. Nehogy ezen föltevést hallgatásunk által igazolni látszassunk, szükségesnek tartom kijelenteni, hogy mi a haditengerészetet, mint teljesen czéltalant, sőt alkalomszerűen veszélyessé válhatót egyszerűen eltörlendőnek tartjuk s valamint a költségvetés keretében előirányzott milliókat, ugy a mostani reformokra kivánt 350,000 frtot sem szavazzuk meg. Még kell pár észrevételt tennem a t. előadó ur beszédére. A t. előadó ur az önálló magyar hadsereg felállítását lehetetlennek tartja s különben is — mint mondja — kétszer annyiba kerülne, mint a mennyivel hazánk a közös hadsereg fentartásához járul. Megengedjen a t. előadó ur, de ez nagyon is osztrák tiszties felfogás, ezeknél — kik még mindig a középkor eszmekörében élnek s a kiknek bibliájuk a Dienstreglement — nem csodálom az ilyen özönvizi okoskodást; de egy magyar népképviselő szájában a nemzet souvereinitása ellen intézett káromolásnak tartom. Mert ez egyenes megtagadása azon jognak, a melylyel minden legcsekélyebb országocska is, mint például Montenegró, Szerbia, Bulgária stb. bir s melylyel ezredéven át hazánk is birt. Ezredéves jogunkat nem teheti lehetetlenné önöknek évtizedes politikai álarczoskodása és szánalmas kishitűsége. Arra nézve, hogy a magyar önálló hadsereg nem kétszerannyiba, hanem jóval kevesebbe kerül, már fennebb előadtam érveimet. Azt mondja továbbá az előadó úr, hogy az felforgatással járna s hogy a jelen fenyegető helyzetben lefegyverezni nem lehet. De hát mi sem akarunk felforgatni, mi sem akarjuk egy napon rögtön eltörölni a közös hadsereget, hanem az erők fokozatos kicserélése által kívánjuk a magyar hadsereget létesíteni. Lefegyverezni sem akarunk, sőt ellenkezőleg fel akarjuk fegyverezni az egész nemzetet, hogy
