Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.

Ülésnapok - 1881-81

81. országos ülés minden hadképes fia honvéd legyen s oltalmazza, ha vész fenyegetné a drága hazát. A t. előadó ur is a nagyhatalmi állás fentartására fekteti a fősúlyt s annak nevében kivan a nemzettől áldozatokat. Úgyde ezen nagyhatalmi állás csak az önök képzeletében létezik, azt az Önök félénk politikája már rég compromittálta az orosztörök háború alkalmával és compromittálták és coinpromittálják most is Boszniában. En nem kérek hazám részére azon nagyhatalmi állás fényéből, a melylyel paczkázni mertek Belgrádban, paczkáznak Cettinjében, paczkaztak és paczkáznak Krivoscsiában és a mely egy nagy hadsereggel nem tud hónapokon át néhány ezer lázadót engedelmességre szorítani. Végre a t. előadó ur felteszi a t. ház bölcsességéről, hogy a különvéleményt el fogja vetni. No, t. ház, ha ezen bölcseség jelentkezni fog, az semmiesetre sem egy önérzetes nemzetnek a bölcsesége, hanem oly osztrák bölcseség. Elnök: Kérem a t. képviselő urat, ne méltóztassék a képviselő urak eljárását soha ilynemű gyanúsításokkal illetni. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Igaza van neki! Zaj. Halljuk!) Azt mondani, hogy az nem egy önérzetes nemzetnek a bölcsesége, nem lehet; a képviselő ur nem csalhatatlan, nem mondhatja, hogy egyedül az ő nézetei helyesek. Mindenki tartozik a más nézetei iránt tisztelettel viseltetni. (Zaj a szélső haloldalon. Helyeslés jobbfelol. Halljuk!) Orbán Balázs: Azon bölcseséget, a melyet Karaffa és Haynau hirdettek, én magyar böleseségnek nem tarthatom. (Derültség a szélső' baloldalon.) Már most a t. képviselőház engedelmével áttérek Ivánka t. képviselő ur beszédére. A t. képviselő ur hadi iskolák felállítása mellett buzgalkodik itt szóval, de a midőn a hadügy ér a delegátiókban e több mint jogos kívánságunkat megtagadja, azt szánalmas önmegadással^türi. A képviselő ur azon őszinte önvallomást tette Czierer Ákos képviselőtársam múltkori figyelmeztetésével szemben, miszerint elismeri, hogy egykori és mostani nézetei és véleményei közt nagy különbség van; de ez onnan ered, mert ő akkor, midőn a hivatolt röpiratot kiadta, nem hitt a kibékiilésben; de miután az reményén felül sikerült, ő a mostani helyzetet, vagyis a közös hadsereget és a honvédséget, mint annak kiegészítő részét elfogadja, mert — miként kifejezte magát — ő a közös hadsereget és honvédséget együttesnek tekinti. A t. képviselő ur ezen önigazolását nagyon téves alapra fekteti s emlékezete múlt időben követett magatartását érdeklőleg cserben hagyta, márczius 20. 1882. gjg \ mert a t. képviselő' ur nemcsak 186i-ben, a mikor nem hitt a kiegyezésben, irt röpiratot a magyar önálló hadsereg mellett, hanem sokkal későbben, a kiegyezés létrejötte után is buzgólkodott a magyar önálló hadsereg mellett. Elég erre elolvasnunk 1868-ban jul. 31-én, épen a véderő törvény általános vitája alkalmával mondott jeles, szakszerű és emelkedett szellemű beszédét, a mely hemzseg az önálló magyar hadsereg nélkülözhetlenségére vonatkozó fontos érvektől. Legyen szabad ezen állításom igazolására, e beszéd néhány tételét felolvasni. (Olvassa.) „Hogy a magyar kormány legalább is 500,000 fegyveressel rendelkezzhessék, hogy a magyar felelős kormány egy oly haderő fölött rendelkezhessék, a mely haderővel Magyarország tekintélyét minden irányban fentarthassa. Főhiánya e törvényjavaslatnak, hogy abban a magyar hadsereg megemlítve nincs. De egyet el kell mondanom mégis, t. ház. A magyar hadsereg eszméjéről nem mondhatunk le semmi esetre; retrográd lépéseket nem tehetünk, a kik ezen épületnek főfalait meg kívánják tartani és a belső szervezetet kívánják gyökeresen átalakíttatni, még pedig a nélkül, hogy ütközési képessége a hadseregnek csak egy napig is szenvedjen. Ily módon kívánnám azt magyar hadsereggé átalakítani. A magyar ezredekben és magyar hadseregben ezentúl csak magyar állampolgárok fognak tisztekül kineveztetni, magyar ujonczokból magyar tüzér és tudományos szakosztályok fognak alkottatni, hogy a magyar hadsereg magyar küljelleggel és magyar elnevezéssel és nem anonym működjék a csatatéren." De nem csak az általános vitánál nyilatkozott a mi jeleni álláspontunkat igazoló modorban, hanem a véderő törvény részletes tárgyalásakor 1868. aug. 5-ki ülésben is erélyesen küzdött a külön magyar hadsereg mellett s perhorrescálta a közös hadügyministert, annak minden jogait és teendőit a magyar országgyűlés, illetőleg az aunak felelős honvédelmi minister számára követelte. A mint kitűnik hivatolt beszéde ezen kitételeiből (Olvassa): „Az egész törvényben legveszélyesebbnek épen a közös hadügyminister felállítását tartom. Mert azon jogokat, melyek tisztán a magyar királyt illetik, nem gyakorolhatja más, mint a magyar király; azon jogokat, a melyek felelősség mellett gyakorolandók, azokat a törvény a honvédelmi minister és a magyar kormány részére tartotta fenn. Sokan azt hirdetik, hogyha nem lesz minden tekintetben egységes a hadsereg, vége lesz a monarchiának. De én ugy vagyok meggyőződve, hogy azok, a kik császáriabbak magánál a császárnál és nem akarják megérteni azt, hogy az 1848-iki szellem hatott és hat." Csodálatos átalakulása az érzelmeknek, hogy