Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.
Ülésnapok - 1881-70
70 országos ülés itórczius 3. 1S82. 17 Péchy Jenő jegyző {olvassa): e) az ordas-fajszi vonal szabályozására: 200,000 frt; f) a bajai partbizíosítás folytatására 50,000 frt. Szögyény László előadó: T. ház! Mindezen védművekre előirányzott összegek a törvényhozás által már elrendelt munkálatok teljesítésére vonatkoznak, részint azoknak folytatásul szolgálnak, — minek következtében — a bizottság az imént felsorolt a) • b) c) d) e) és f) alatt előirányzott összegeket egyenként elfogadásra ajánlja s ugy mint ez a védművekre vonatkozó kiadások egyes tételeinél mindig gyakorlatban volt, — azokra az átruházási jogot megadandónak véli. Elnök: a) a marhazátonyi parterősítésre 10,000 frt; h) a Lídiánál eszközlendő kotrásokra 375,000 frt; c) a Lídiánál az 1881-ben megkezdett kőhányások befejezésére 58,400 frt; d) a dunavecsei mederszabályozásra 50,000 frt; e) az ordas-fajszi vonal szabályozására 200,000 frt; f) a bajai partbiztositás folytatására 50,000 frt megszavaztatik; s minthogy ezen tételekre nézve a virement kéretik, kérdem a t. házat, méltóztatik-e azt megadni? (Igen!) Az átruházási jog a tételekre megadatik. Péchy Jenő jegyző (olvassa): 2. A Marosnál szabályozási munkákra és védművekre 30,000 frt. Orbán Balázs: T. ház! Itten az Alsó-Marosra nézve van intézkedés téve, mely nem terjed ki a Maros felsőbb részére. Én a jogegyenlőség s az egyenlő teherviselés elvével megegyeztethetőnek nem tartom azt, hogy egyes országrészeket mostoháknak tekintünk, melyek csak a terheket viseljék, de megfelelő előnyökben ne részesüljenek. Távol van tőlem, hogy kifogásoljam azon költségeket, melyeket folyóink szabályozására, azok rakonczátlanságainak megfékezésére fordítunk. De mintán tekintélyes öszszegről van itt szó, melyet én áldásos befektetésnek tartok, nem tehetem, hogy fel ne említsem, hogy akkor, midőn középfolyóink, sőt Horvátország folyóinak szabályozására is mintegy öt millió frtot fordítunk, az erdélyrészi folyók szabályozására semmi figyelmet nem fordítunk s egy fillért sem költünk. Mint egy más alkalommal említettem volt, az erdélyi résznek két olyan folyama van, mely szabályozás esetében hajózható lenne. Ez a Maros és az Olt. Az Olt, mely Románia felé igen fontos kiviteli vizi utunk s mely már régibb ki serietek alkalmával a hajózásra alkalmasnak bizonyult és a Maros, mely, ha szabályoztatnék, Maros-Ujvárig, sőt M.-Vásárhelyig is hajókázható lenne, ez különösen az állam érdekében is történnék, egyik legfontosabb sóaknája mellett feküdvén, már pedig a sónak vizi utón való olcsó szállítása fontos állami érdek. KÉPYH. NAPLÓ. 1881—84. IV. KÖTET. Nem kiváuok e tekintetben semmi indítványt tenni, sőt a költségvetésben sem kívánok valamely összeget felvétetni, csak a minister ur figyelmét vagyok bátor felhívni arra, hogy az erdélyi részek ezen legfontosabb két folyójának szabályozására a sorrend nagyon is rákerült és már elodázhatatlanná vált. Kérem tehát a minister urat, méltóztassék e folyóknál az előmunkálatokat megtétetni és azokra a szükséges összegeket a jövő évi költségvetésbe felvenni. (Heyeslés a széhö' baloldalon.) Elnök: Az összegre nézve észrevétel nem tétetvén, a 30,000 frtot a Maros-szabályozási munkálatokra és védművekre megszavazottnak jelentem ki. Péchy Jenő jegyző (olvassa): 3. tétel. A Temesnél a folyó szabályozhatóvá tételére 33,014 frt. Duka Ferencz jegyző: Grecsák Károly. (Felkiáltások: Nincs itt!) Elnök: Észrevétel nem tétetvén, megszavaztatik 33,014 frt. Péchy Jenő jegyző (olvassa): 4. tétel. Az egyesült Kőrösnél az átmetszések kiásatására és bővítésére 500,000 frt. Széll György: T. ház! A közlekedésügyi minister urnak tegnapi végső beszéde annyira igénybe vette a ház türelmét és figyelmét, hogy én azt kikérni akkor egynek tartottam a ház iránt köteles tiszteletem megtagadásával. Ekként a házszabályokban gyökeredző zárszóval nem élhetvén, tisztelettel felkérem a t. házat, hogy engedje meg, miszerint a közlekedési minister urnak az átalános tárgyalás alkalmával mondott beszédére jelenleg röviden felelhessek. Ugyanis én felszólalásomat három indokkal támogattam. Először azzal, hogy a minister ur az 1881. évi LII. t.-cz. indokolása alkalmával szakközegei által félrevezettetett, a mennyiben szakközegei azt jelentették, hogy a Csongrádtól Szegedig fennálló szondátok meg vannak szüntetve. Másodszor indokoltam felszólalásomat azzal, hogy szakközegei munkálataik körül a legnagyobb habozást és kapkodást tanúsítják. Harmadszor indokoltam azzá!, hogy az államkormánynak házi kezelése alatti munkálatai sokkal többe kerülnek, mint az egyesek által végzett munkák. Erre nézve tehát röviden oda hivom fel a t. minister ur figyelmét, hogy kijelentéseiben nem tagadta, hogy a mindszenti szorulat fennáll, hogy az alföld-fiumei vasútnál levő és a mindszentapátfalvi társulatra nézve veszélyes szorulat is fennáll és hogy nem kifogásolta azt az állításomat sem, hogy, nem is hivatkozva a külföldi szakértők nézetére, egyedül szakközegeinek véleményére appellálok, a mely siet állításom támogatására, hogy t. i. az alsó Tiszavídéken egyik műszaki közege megállapított 16 szorulatot, a másik közeg azt kettőre reducálta. Végre azt 3
