Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.

Ülésnapok - 1881-80

SO. orsnágos ülés márcziss 18. 1882. 2íi hogy nekünk a törvény világos eltérést enged az osztrákokkal szemben. Ugyancsak az 1867. kiegyezés 13. §-a azt mondja, hogy a két államban a véderő egyenlő elvek alapján létesítendő. Tehát csak az szükséges, hogy az elvek legyenek egyformák, hogy pl. mi alatt oda át a tényleges szolgálat és a tartalékra való felosztás van, az alatt mi ne hozzuk be a milicz-systemát vagy a zsoldos hadsereget. De nem kívánja, hogy a véderő szervezete egyenlő legyen minden részleteiben, (Ugy van! a széls'ó baloldalon) A mi a két esztendei szolgálatot illeti, t. ház, én tovább megyek s azon látszólag túlmerész állítást mondom, hogy két esztendő alatt a katonát sokkal jobban ki lehet képezni, mint három esztendő alatt, {ügy van! a széls'ó balon.) Mert a mint az imént is említettem, a kiképzés maga nem vesz több időt igénybe, mint csak egy évet, rendes körülmények között csak hat hónapot. Mire való a többi idő? Arra való, — mondják a katonai körökben, — hogy a katona beleélje magát a katonai szellembe, hogy magát a hadsereg egyik tagjának érezze. En, részemről nem kívánom, hogy túlerősen beleélje magát e szellembe; (Helyeslés a szélső' balon) de másrészt ezen szellemek elsajátítására igen elegendő egy esztendő. És a harmadik évben mi történik ? Az történik, hogy a katona gondolkozni kezd és azt mondja: ez az állam túlnagyon igénybe veszi már az én szolgálatomat, túlon-túl kinoz engem, itt tart engem akkor is, mikor az államnak arra szüksége nincs. A katona, mikor már teljesen ki vau képezve, érzi azt, hogy időn túl tartják ott és elveszti szolgálati kedvét. (ügy van! a szélső haloldalon,) Az ilyen katona nem fog lelkesedve menni a csatába és én a magyar parlamentben nem akarom bővebben fejtegetni, hogy vájjon az a katona ér-e többet, a ki két év után lelkesedve megy a csatába, vagy a ki három év után minden lelkesedés nélkül teszi szolgálatát, (ügy van! a szélső baloldalon.) Nekünk közelmúlt történetünk sokkal szebb példákat nyújt arra, hogy a lelkesült katona mennyivel többet ér, semhogy ennek bővebb indokolására szükség volna, (ügy van! a szélső' baloldalon.) Egyetlenegy szempont van t. ház, mely azt követeli látszólag, hogy a három éves szolgálat megmarEidjon és a két éves szolgálat behozható ne legyen. Ez az egy szempont az altiszteknek kérdése. Ezt az egy szempontot igen gyakran halljuk, különösen katonai körökben hangoztatni és éu megvallom, hogy kivált azon katonák szempontjából, a kik még a régi rendszer alapján szolgáltak, a mikor nekik esztendőkön keresztül volt idejük az altisztet kiképezni és azután ezen altiszt által kiképeztetni az újonezokat, megengedem, mondom, hogy ezeknek szempontjából nagyon is döntő ezen kényelmi kérdés. Mert hiszen tisztán kényelmi kérdés az, hogy most az újonezok kitanítását maguknak a főtiszteknek kell véghezvinni a helyett, hogy azt, mint előbb, az altisztek végezzék. És e tekintetben azt tapasztaljuk, hogy a hadseregben egy igen különös — hogy ugy mondjam — válság megy végbe. A mi véderőtörvényünk úgynevezett — bocsánat a német kifejezésért — Berufskatonát csak egyet ismert ezelőtt: a tisztet. Most évről évre oly intézkedések történnek, még pedig a delegátió és az országgyűlés által megszavazott költségek igénybevételével, hogy képződik egy másik Berufs-katona: az altiszt. Mindenféle módon, praemiumok nyújtása által ott maradásra kényszerítik a katonát, nevezetesen pedig az altisztet. Mi ennek a következése azután a hadseregnél? Az, hogy az altisztek szolgálatban maradnak, nem lépnek át a tartalékba és mikor komoly válság idejében a tartalék behívatik, a tartaléknak nincsenek kellő számú altisztéi. Ezen a szolgálati idő meghagyása által nem lehet segíteni, ezen más intézkedések és más intézmények által kell segítem. A módra igen könnyen rá lehet mutatni, a mely által az véghez vihető. Megjelöltem ezt már a kisebbség véleményében, melyet benyújtani szerencsém volt. A mint a hadsereg is tudott magáu segíteni akkor, mikor neki a tartalékba a kellő sí ámú főbb tisztek hiányoztak: ugy lehet ezen segíteni most is ; segített pedig a hadsereg ugy, hogy az önkénytesi intézménynél bizonyos szellemi niveautól tette függővé, hogy valaki egy évi szolgálat alatt leszolgálhassa a katonai kötelezettséget, a niveau olyan volt, hogy az illető erkölcsileg kényszerítve volt a tiszti vizsga letétslére. Ha mi, t. ház, az egy évi önkénytes-intézmény szellemét oly alapra fektetjük, hogy a szellemi niveaut nem ugy fogjuk megszabni, mint az szükséges arra, hogy valaki tiszt lehessen, akkor mégis egészséges és használható contingenst fogunk kapni altisztekben. De szükséges továbbá, hogy igyekezzünk az egyévi önkénytesi szolgálatot kiterjeszteni a reáliskolák és algymnasiumok felsőbb osztályait végzett ifjakra, a mezei gazdasági intézeteket absolvált tanítványokra és ekkor oly contingens felett rendelkezünk, melyből igen jó altiszteket fogunk nyerni és elérünk több czélt. Elérjük azt, hogy a fiatalság sokkal nagyobb mérvben fog ezen iskolák felé közeledni mint most, elérjük azt, hogy a szolgálat most csak egy évre lévén szabva, a nemzetgazdasági érdekek is sokkal jobban lesznek megóva és a hadsereg is kellő képzettségű altisztek felett fog rendelkezni. Elérjük az iskolázás ezen rendszere mellett is, mely most fennáll, de elérjük akkor mindenesetre, ha az 1868 : XXXVIII. t.-cz. rendelkezése valaha foganatba jön, mely azt mondja, hogy az iskolákban fő'súly fektetteasék 27*