Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.

Ülésnapok - 1881-80

212 $0. országos ülés n>&rezin3 18. 1882. a katonai gyakorlatokra és elérhetjük ezt igen könnyen az által, ha az egyes iskoláknál kiszolgált altisztek alkalmaztatnak e czélra, kik legjobban lesznek hivatva az ifjúságot betanítani. És ekkor ebből ismét további előny következik, az t. i., hogy az újoncz, mikor a hadseregbe kerül, nagyobb szorgalommal fog neki feküdni új rendeltetésének, súlyt fog fektetni az altiszti rang elnyerésére, mert látja, hogy a polgári életben is lehet azt a qualificatiót érvényesíteni, (Ugy van! a szélső balon) Mind e reformok, t. ház, olyanok, a miket sokkal nagyobb mérvben, nagyobb számban lehet még a mostani rendszer keretén belül is és a mostani létszám mellett is megvalósítani. De mind e reformokból semmit sem találunk az előttünk levő törvényjavaslatban, sőt azt hiszem, hogy ha a törvényjavaslat elfogadtatik, nem fogunk egyebet elérni, csak azt, hogy a véderőnek alapjában való reformját a napirendről egyszer mindenkorra levettük. A mint eddig mondták Önök, mihelyt hadügyi dolgokról szóltunk: tessék majd akkor szólani, mikor a véderő-törvény módosításának le érdese napirenden lesz, ugy ezután ha felhozzuk, azt fogják mondani: miért nem tetszett akkoz hozzászólani. Én a törvényjavaslatnak, más tendentiát tulajdonítani nem tudok; mert mindazon intézkedések, melyek benne foglaltatnak arra szorítkoznak, hogy a régi törvény egyes apróbb részletei módosíttassanak, de az előbbivel szemben semmiféle előnyt nem nyújtanak. Apróbb kérdésekben megengedem, hogy némi módosítás történik, de a mi a főbb dolgokra vonatkozik, olt ellenkezőleg az sokkal súlj'osbbá tétetik s nagy mértékben rosszabbá. Nem akarok minden egyes részletre kiterjeszkedni, mert hiszen valamennyire ki lehetne, hogy ha e kérdéshez alaposan akarnánk szólani, nem levén az egyéb, mint összefüggés nélküli részleteknek egésze. De két momentumot akarok csak kiemelni, igen röviden. (Halljuk!) Az egyik módosítás, mely a javaslatban foglaltatik, a szolgálat felemelését czélozza. A másik, mi itten elbírálandó, az, hogy költségtöbbletet von maga után. És a mi különösen a dolognak ezen másik oldalát, t. i. a költségeknek felemelését illeti, én constatálni kívánok itt t. ház, egy tényt, azt, hogy a kormány egész consequentiával ezt a költségbeli többletet elhallgatta, (Ugy van! a szélső balon) úgyannyira, hogy e törvényjavaslat az osztrák reichsrathban keresztülment a nélkül, hogy csak valakinek eszébe is jutott volna észreveimi, hogy voltaképen itt költségtöbbletről van szó, csak a legutolsó pillanatban, csak interpellátió útján vallotta be a kormány azt, hogy itt valami félmillióra menő többlet foglaltatik. Ezzel a nagy hátrány nyal szemben, a mi ezen költségtöbbletben és a haditengerészetnél a szolgálati időnek egy egész évvel felemelésében áll, mindazon előnyök, melyeket a bizottsági előadó ur most szóval, de indokolásában Írásban is felhozott, valóban csak látszólagosak. Azt mondják, hogy a honvédség érdeke kívánja a javaslat elfogadását s azzal biztatnak, hogy majd a közös hadsereg katonai iskoláiból mi is fogunk kapni egy contingenst De ez csak látszólagos, mert attól van föltételezve, hogy ha ezen kiképzett katonákra odaát szükség nincs. Már pedig tudjuk, hogy tisztek dolgában ott is fogyatékot éreznek. Aztán azt mondják nekünk, hogy a honvédség érdekében van az is, hogy az egy évi önkénytes jutalékból ezután a honvédség is kap. De ezt is oly föltételek mellett teszik, hogy e föltétel soha beteljesedni nem fog és a honvédség ez utón egy katonához sem jut soha. (Ugy van! a, szélső balon.) Ezzel szemben áll azon nagy hátránya a honvédségnek, hogy ezentúl a 4-ik korosztály is fölszólittatván, azon jutalék, melyet eddig a honvédség kapott, sokkal nagyobb mértékben reducáltatni fog, holott már ma is a minimumra szállott alá. Ha tehát nem tekintünk is egyebet, hanem tekintjük azon jogainkat, melyekre nekünk szükségünk van, hogy érvényesüljenek, ha nem tekintjük is azt, hogy a nemzetnek egy önálló hadsereg fölállítására szüksége és joga van, ha nem ezen szempontból bíráljuk is ezen törvényjavaslatot, hanem csak azon részletek szempontjából, melyek itt le vannak rakva: én másra a t. házat nem kérhetem, mint arra, hogy mérlegelje meg a nyújtandó hátrányokat azon csekély előnyökkel, melyek talán be fognak következni; és azt találván, hogy a törvényjavaslat a mostani állapoton nem hogy segítene, hanem azt rosszabbá teszi, — mondom mindezek, alapján nem kérhetem másra a t. házat, mint arra, hogy a kisebbségi javaslatot fogadja el és a törvényjavaslatot általánosságban ne vegye tárgyalás alá. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ivánka Imre: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy a törvényjavaslatot elfogadom általánosságban a részletes tárgyalás alapjául, a mivel korántsem akarom azt kifejezni, hogy én annak minden tételét magamévá teszem. Nem szándékozom azonban a hiányok kritikájába ereszkedni, de mert valószínű, hogy az általános védtörvénynek módosításához ez életben aligha fogok hozzászólani, elmondom azt, a mit vártam volna ez alkalommal a helyett, a mi jött. (Halljuk! Halljuk!) Vártam volna, hogy az az alapeszme, a mely a magyar honvédségben benvan, de csak némileg van kifejtve és a mely gondolkodó katonák által annak van elismerve, hogy az ármádiák jövő alkotásának alapját képezi, fog e törvényjavaslat alkalmával kitérjesztetni, mert