Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.

Ülésnapok - 1881-80

210 80. országos ülés mámíus 18. 1882. nek, hogy már a védképesség szenved általa, oda mennek, hogy kimerítik a nemzetnek anyagi erejét és midőn válságok beálltával arra lesz szükség, hogy a hadseregre appelláljuuk, akkor ott fogunk állani, hogy a nemzeti vagyon kimerülése folytán ezen hadsereget használni nem leszünk képesekc (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Ilyen szempontokkal szemben, kötelességünk nekünk reformokról és pedig lényeges reformokról gondoskodni és e tekintetben minden szempontnak igen is jogosultsága vau, még ha odáig is menne, mint a mit a t, előadó ur^megjelölt, hogy a hadsereg reductiójára irányul. De én azt nem mondtam, ezt nekem az előadó ur helytelenül imputálja. Igenis beszéltem reduetióról, de nem a létszámra vonatkozó redueíióról. Beszéltem a szolgálati idő reduetiójáról, de nem a katonai létszám leszállításáról. Én ellenkezőleg azt gondolom, hogy még azon rendszer mellett is, azon 800,000 főnyi katonaság mellett is, a mely jelenleg fennáll, valamint azon törvényeknek keretén belül, melyek a mi viszonyainkat megállapítják: még ezek mellett is lehet és szükséges reformokról beszélnünk. Több út is van erre t. ház, még pedig olyan, a melyre nekünk meglevő törvényeink módot nyújtanak. Csak egynehányat akarok említeni. (Halljuk!) így például az 1867. évi kiegyezés nekünk kétségtelen jogot ad a territoriális divisiók felállítására. Ezen törvény, a melyet éu nem tartok jónak, de a mely megvan, még azon csekély szűkös előnyeiben sem használtatik ki, melyeket az a nemzetnek nyújt. Ezen törvény 11. § a tisztán körülírja azokat a jogokat, melyeket a hadsereggel szemben o Felsége saját személyének tart fenn és ilyen jogok gyanánt kijelöli az egységes vezényletet, az egységes vezérletet és a hadseregnek belső szervezetét. A többi jog a nemzetet, a nemzetnek országgyűlését illeti meg. Ha ez igy áll, akkor nekünk jogunk van, a Magyarország által kiállított újonczjutaléknak nemcsak megajánlására, vagy meg nem ajánlására, jogunk van nemcsak élelmezéséről és elhelyezéséről gondoskodni, hanem fölszerelését is a magyar országgyűlés közrejártával látni el. (Ugy van! a szélső baloldalon.) És én nem akarok bővebben kiterjedni arra, hogy egy territoriális, divisionális rendszernek felállítása miféle előnyöket nyújtana a nemzetnek, de azt hiszem, az mindenki előtt itt világos lesz, hogy, ha mi esapataiakat külön állítjuk fel, külön helyezzük el, külön szereljük fel a magyar országgyűlés fenhatósága alatt: már akkor is oly tetemes előnyök állanak elő a mai állapottal szemben, hogy azok nevezetes reduktiókat fognak tehetővé tenni, pénzbelieket is. De más tekintetben is tehető ilyen pénzbeli reduktió. Tehető oly módon, hogy a hadseregnek belső organisatiója átalakittatik, leszállittatik a nem conbattánsok létszáma, az egyes, tisztán kényelmi, sokszor fényűzési intézkedések megszűnteiteknek és ha e tekintetben a magyar országgyűlésnek közvetlen befolyása es idő szerint nincs is, érvényesítheti ezt mindenkor az újonczjutaléknak és reánk háramló költségeknek megajánlási joga által. De — és ezt kiváltkép kívánom kiemelni — nemcsak ezen reductióról szólok. Szóltam a szolgálati idő reduetiójáról. Azt gondolom t. ház, hogy ez nemcsak divatos phrasis, melyre nézve bizonyos közhangulat képződött az országban, hanem, hogy ez az egyedül lehetséges út és mód a mostani viszonyok mellett, hogy a hadsereg reformja és a hadsereggel összefüggő financziális kérdések megoldassanak. T. ház! A mi ezen szolgálati időt illeti, azokuak álláspontja, a kik azt mondják, hogy ez nem valósítható meg csak azért, mert két esztendő alatt a katonát nem lehet kiképezni, hanem arra három esztendő szükséges, azoknak álláspontja még elvi tekintetben sem tartható. Ok ellenkezésbe jönnének saját elvükkel, mert ha azért nem lehet 2 évet behozni, mert a szolgálati kiképeztetés 2 év alatt nem érhető el, azért kell a 3 év, akkor a fősúlyt arra helyezik, hogy addig kell az illetőket szolgáltatni, mig teljesen ki vannak képezve. De akkor ismét azt mondják, hogy nem az évek száma irányadó, hanem az, hogy a katonák a teljes kiképeztetést mikor érik el. Az ő elvükből kifolyólag kellene behozni, hogy akkor bocsáttassék el a katona, mikor teljesen ki van képezve, tehát nem azt kell mondani, hogy 3 év szükséges, hanem azt, hogy a szolgálati idő facultative állapittatik meg. A mi a szolgálati időnek 2 évre való reductióját illeti, én hivatkozhatom t. ház, mindazokra, a kik újonezok kitanításával valaha praktice foglalkoztak, hogy a 3 esztendő nem vétetik igénybe teljesen s az újonezok kiképeztetése a legtöbb esetben az első esztendő lefolyásával be van fejezve. Én megengedem í. ház, azt, hogy e tekintetben áll az az érvelés is, melyei magánkörökben igen gyakran hallunk katonai személyektől hangoztatni, hogy e tekintetben különbséget kell tenni a magyar s az osztrák katona közt, hogy nekünk sokkal jobb újonezjutalékunk van, mint a birodalom másik államának. Erre vonatkozólag két megjegyzést kívánok tenni. Először rámuíatui kívánok azon hátrányra, mely reánk az Ausztriával való kiegyezés folytán e tekintetben is hárul, a mennyiben a mi katonáinknak csak azért kell tovább szolgálniok, mert az osztrákok nem tudják ugyanannyi idő alatt kitanítani a maguk újonezjutalékát. (Igaz! a széls'á baloldalon.) A másik, a mire rámutatni akarok az,