Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.

Ülésnapok - 1881-80

SO. országos ülés márczins IS. 1882. 209 Nem, t. ház, ilyen javaslatokat hadseregünk tökéletes megrontása és tönkretétele nélkül elfogadni nem lehet. És most befejezésül még csakis egy észrevételt akarok tenni a különvéleményre, mely nem fogadja el a tettleges állományban szolgáló honvédtisztek megnősülhetésének korlátozását, azon okoknál fogva, mert mig egyrészt a szabadon nősülhetés folytán a honvédség tisztikara a különvélemény állítása szerint számos jeles tisztet nyert a közös hadseregből, kik meg akarván nősülni átléptek a honvédséghez, addig másrészt tartani lehet attól, hogy a törvényjavaslat új intézkedései következtében a honvédség tisztikarában még sokkal nagyobb hiány fog mutatkozni, mint eddigelé. T. ház! Mindenekelőtt meg kell jegyeznem azt, hogy a törvényjavaslat értelmében a megnősülhetés korlátozása — ez is azonban a honvédség viszonyainak megfelőleg, tehát nem oly mérvben, mint a közös hadseregnél csakis a tettleges állományban szolgáló honvédtisztekre szándékoltatik kiterjesztetni. Ezekben azonban a hiány soha sem mutatkozott, mert a tettleges állomány béli tiszti helyekre van mindig bőségesen jelentkező és folyamodó tiszt, A béke-állományban levő tisztek pedig épen oly korlátozatlanul nősülhetnek meg ezentúl is, mint eddigelé. Még csak azt akarom eonstatálni ezek után, hogy mily eltérők a nézetek ugyanazon párton még két olyan személy között is, kik, ha jól tudom, mindketten a honvédség állományában vannak, vagy legalább voltak. Még ugyanis a különvélemény t. előadója a honvédtiszteknek határozottan megnősülhetése érdekében működik, addig csakis pár nappal ezelőtt Lits képviselő ur a honvédelmi költségvetés tárgyalásánál a következőket monda: „A honvédség nem arra való, hogy az a közös hadsereg ki házasító intézetének tekintessék és hogy a közös hadsereg tisztjei itt nálunk a honvédségnél élvezzék a házas élet gyönyöreit". De nem akarom a t. ház becses figyelmét és türelmét továbbra is igénybe venni. (Halljuk!) És miután hiszem és reménylem azt, mit már maga a különvélemény is sejtetni enged, t. i., hogy a t. ház bölcsesége a különvéleménynyel szemben ellenkező állást foglaland el, fentartván magamnak a vita folyamán vagy a vita végén a t. ház engedelmével felszólalhatni, most arra kérem a t. házat, méltóztassék a véderő-bizottság jelentése alapján a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Hoitsy Pál: T. ház! Legyen szabad mindenek előtt egy észrevételt tennem az előttem szólott t. előadó urnak azon megjegyzésére, KÉPVH. NAPLÓ. 1881—84. IV. KÖTET. melyet az általam és Ugron G-ábor t. barátom által benyújtott különvéleménynek bevezetésére tett. Különvéleményünk benyújtásánál mi nem tarthattuk magunkat más alaphoz, mint ezen törvényjavaslathoz, mely előttünk feSíszik. Azonban erre nézve is kifejeztük azon óhajtásunkat, sőt nemcsak óhajtásunkat, hanem követelésünket, hogy a hadügy reformja tisztán egy önálló, független magyar hadsereg felállítása által oldassék meg. (filénk helyeslés a szélső baloldalon.) Azontúl isjezenpárt, melyhez tartozni szerencsém van minden egyes alkalmat megragadott, a midőn egész határozottsággal, félre nem érthető formában erre nézve a maga véleményét nyilvánította. Ezen alkalmat sem fogja elmulasztani, ezen alkalommal is hangoztatni fogja ezen kívánságát. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És én egyáltalában nem tartom megengedhetőnek azt, hogy a t. előadó ur az általunk követett eljárásból mást vonjon le, mint a mit mi avval czélozunk. Mi csak azt akartuk kimutatni vele, hogy még azon alapon is, melyen a törvényjavaslat áll, még azon alapon is rósz, elfogadhattam Nincs benne valami nagy gyönyörűségünk, mikor mi vagyunk kénytelenek, hogy a kormányt figyelmeztessük minduntalan arra, hogy még azon alapokat is jobban lehet kihasználni, a melyeken ezen törvényjavaslat áll; pedig ki lehet jobban használni; pedig ezen alapokon is szükségünk van nekünk reformokra, sőt az érzet, mely a nemzet közvéleményében erre nézve megállapodott, oly hatalmas, hogy maga a t. honvédelmi minister ur sem zárkózhatott el előle egészen és a minapi felszólalása alkalmával, mikor a honvédelmi ministeriuni költségvetéséről volt szó, azt mondta, hogy a reformok megbeszélésének ideje el fog érkezni akkor, mikor a véderő - törvény módosításáról szóló törvényjavaslat kerül majd napirendre. És ha most ilyen szemmel keressük a törvényjavaslatot és a reformokat tekintjük benne, akkor azt mondják nekünk, hogy ez az egész védelmi rendszer még új, hogy azt megbolygatni nem lehet ma, hiszen még a próbafüzet sem állotta ki. Én megengedem, hogy az országnak ennek életrevalóságáról még nem volt alkalma meggyőződni, de arról, hogy mibe kerül, azt naponkint tapasztalhatjuk. Kerül annyiba, hogy a nemzet egy része már oly álláspontra helyezkedik, a mely nagyon veszélyes. Számítani kezd ugyanis és számítja, hogy vájjon az, a mit védünk, megér-e annyit, mint a mennyibe a védelem kerül, (ügy van! a szélső baloldalon.) Pedig én ezt nagyon sajnálatos jelenségnek tartom, még egyszer kiemelem, mert mikor az országnak védelmi biztonságáról, az egész nemzet életéről vau szó, akkor nekünk számolni nem szabad, hanem minden áldozatra készen kell lennünk. Csak hogy ma már ezen áldozatok annyira men27