Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.
Ülésnapok - 1881-79
79. •rRK&gOE ülés márczins 14. 1S82. 199 t. kormány, sem a t. többség részéről észrevétel nem tétetvén, azt kell következtetnem, hogy a t. kormány és többség az illető szónoknak intentióit magáévá tette. Istápolni lehetne a hazai petroleumgyártást több módon és e nagy feladatnak megoldásánál elvárnék a kereskedelmi és közlekedési minister uraktól, a kikre itt kiterjeszkednem, természetes, nem lehet szándékom, csak megjegyzem, hogy mindkét minister úrról felteszem a hazai termelési viszonyok emelése iránti jóakaratot és reménylem, meg fognak tenni jövőben mindent arra, hogy az ő ressortjuk keretében istápolást nyerjen hazai gyártásunk ezen fontos ága. Jelenleg csak a t. pénzügyminister úrhoz lesz szerencsém kérésemet s tán indítványomat intézni és a t. házat arra figyelmeztetni, hogy a legfőbb istápolás, melyben a hazai petroleumgyártás részesítendő, abban áll, hogy az adókirovás és beszedés más alapon hozassák be, mint itt contemplálva van. A ki elolvassa az előttünk fekvő törvényjavaslat 2., 3. és 4. részét, mindenesetre meg van győződve arról, hogy itt, különösen a harmadik részben a zaklató, megbénító ellenőrzési és beszedési intézkedéseknek egy egész tömkelege ajánltatik a kormánynak. Ha ezen nagyon költséges intézkedések ugy hozatnak be s hajtatnak keresztül, a mint itt contemplálva vannak, akkor a hazai gyárosok saját gyártelepükön valóban rabszolgái lesznek az ellenőrző közegeknek, egyetlen lépést sem tehetnek a nélkül, hogy egy pénzügyőrrel ne kelljen találkozniok, ne kelljen attól engedélyt kérniök, ne legyenek azon ellenőrző közeg szemeinek kitéve, sőt a gyárak egyenesen laktanyákká változtatnak át, mert a törvényjavaslat egyes szakaszainak intézkedése szerint köteles a gyáros magában a gyárban egy kis pénzügyőri laktanyát felállítani s néhány helyiséget a pénzügyőrségnek átadni, hogy azok felette éjjel-nappal argus-szemmel őrködjenek s kénytelen a gyáros néhány kijárást befalaztatni és egyátalában kénytelen szabad mozgások tekintetében magát annyira megbénítani az ellenőrzés szempontjából, hogy én nagyon tartok attól, hogy az országban a további gyártás iránti kedv el fog enyészni. De t. képviselőház, ha a jelen törvényjavaslatban, fájdalom, igen kényes részletességben és talán fölösleges részletességben behozott ellenőrzési és beszedési intézkedések okvetetlenül szükségesek volnának az adó eredményének a biztosítására, akkor még talán hozzájárulhatnék ezen intézkedések behozatalához; de én igen lelkiismeretes, igen alapos megfontolás után kereken kijelentem, hogy ezen egész ellenőrző és zaklató organismust fölöslegesnek tartom és hogy az adóeredmény egészen más utón, ugyanevvel a biztossággal, de zaklatás nélkül és improductiv költekezés nélkül keresztülvihető és biztosítható, még pedig igy; Méltóztatnak tudni, hogy Magyarországon nem létezik egyetlen egy kőolajbánya vagy kőolajforrás, a mely számításba vehető volna; jelenleg tehát az összes anyag, mely itten feldolgoztatik, az ország határán át a vámhivataloknál hozatik be. Most már csaknem a Columbusféle tojás egyszerűségével, de helyességével is bir szerény véleményem szerint a gyárosok azon propositiója, hogy az ország határán, vagy ott, a hol a megvámolás történik, a vámmal együtt szedessék be az adó is, a mi semminemű zaklatásba, költségemelésbe nem kerül és nézetem szerint tökéletesen biztosítja az adónak eredményét. Ezen adó pedig, ha ugy szedetik, a mint bátor volnék azt proponálni, tiszta adónak, tiszta bevételnek veendő; holott azon magában véve is igen csekély összeg, melyet a t. pénzügy minister ur proponált: körülbelől 150—160 ezernyi bevétel nagyon is fog csökkentetni a kezelési költségek által, ugy hogy valószínűleg 100 ezer frtnál több tiszta bevételt nem fog adni. Evvel szemben, ha az adó úgy szedetik be, a mint én bátor leszek azt proponálni, akkor az összeg, mely a határon szedetik be, mint tiszta bevétel, semminemű költségbe nem kerül és tökéletesen megkíméli a gyárosokat zaklatásoktól és zsarolásoktól — bocsánat, hogy kimondtam a szót. Ezen javaslatommal szemben talán két ellenérvet lehetne felhozni és hallottam is azokat emlegetni. Az egyik az, hogy némelyeknek véleménye szerint az egész fogyasztási ügy nem autonóm ügye ennek az államnak, hanem közös ügye a monarchiának, a mit határozottan tagadok és a mire vissza fogok térni. A második ellenérv az lehet, hogy talán nem az egész petroieumanyag, a mely az ország határszélén át behozatik, dolgoztatik fel valóban tiszta petróleummá és igy a tiszta petróleum-adónak arra való alkalmazása, esetleg visszaélésekkel vagy nehézségekkel járhat. Erre is bátor leszek visszatérni. De vegyük elé a dolognak közjogi oldalát. (Halljuk!) A vámszerződés az 1868: XVI. t.-cz.-nek 11. §-a, a mely szó szerint be van vive a későbbi vámszerződésbe, az 1878; XX. t.-cz.-be, tisztán azt mondja, hogy a só- és dohányjövedék és azon közvetett adók, a melyek a nyerstermeléssel közvetlen összeköttetésben vannak, névszerint a szesz-, bor- és sörfogyasztási adó, közös törvények, azaz egyenlő törvények és eljárási szabályok szerint kezelendők, tehát tisztán ki van mondva, hogy a közvetett adóknak melyik neme. Most már én azt hiszem, hogy senki sem fogja azt állítaniakarni, hogy a kőolaj ezen ittidézett közvetett adók kategóriájába esik, mert a nyers termeléssel csakugyan nem áll közvetlen össze-