Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.

Ülésnapok - 1881-78

78. országos ülés márczius 13, 1882. 183 kívántak polgáraiktól, nagy nemzeti czélokat valósítottak meg és századok óhajait teljesítették, vagy pedig oly létküzdelmet folytattak, mely nem volt elhárítható s a melynek nyomait el kellett minél előbb tüntetni. De vájjon minő »agy nemzeti vívmányokra hivatkozhatunk mi és minő nagy csapás ért bennünket, azon egyet kivéve, melyet a rósz kormányzat évek óta mér reánk, de a melynek nyomait eltüntetni s azok sebeit orvosolni legkevésbbé ezen kormány fogja. Es, ha küzdelemről beszélhetni, vájjon a nagy küzdelem már hátunk m égett-e, vagy pedig a közel, vagy távoljövőben, de még mindig nem előttünk áll-e? Erre a küzdelemre komolyan készülnünk kellene, de arra nem lehet oly pénzügyi politikával készülni, mely egyik legfőbb czélját, az államháztartás egyensúlyának helyreállítását saját belső rósz természeténél fogva nem érheti el soha, de a mely, hogy tovább eviezkélhessen, kész a bevételeket minden áldozat árán szaporítani, hogy azután legközelebb újból hasonló és ismét hasztalan áldozatok követelésére legyen utalva. Az előttünk fekvő törvényjavaslat az imént jelzett pénzügyi politikának egyik lánczszemét képezvén, nagyon természetes tehát, hogy én azt saját nagy hibáin kívül már ezen egyetlenegy ok miatt sem fogadhatom el. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister: Több előttem szólt képviselő ur utalt már arra, hogy mikülömbség van ezen javaslat közt, a mely a petróleum-vám felemeléséről és a ásvány-olajadó behozataláról szól és a között, a mely már egyszer a ház tárgyalásainak alapját képezte. A lényeges, mondhatnám, az egyedüli külömbség, — nem szólva arról, hogy a vám nettó állapittatik meg a petróleum után, a mi nem érdemleges külömbség, mert ez tisztán az átszámítás dolga — a külömbség az, hogy a mig előbb a beifogyasztási adó 7 forinttal volt javaslatba hozva, addig most 6 frt 50 krajczár javasoltatik. Hibáztatják t. ház sok oldalról és azt mondják, hogy e tekintetben rosszabbá vált e javaslat. Én t. ház épen nem akarom szebbé tenni a helyzetet, mint az tényleg van és elismerem, hogy ez minden esetre a törvényjavaslat hátrányára van és ha fenn lett volna tartható a két kormány közt eredetileg létesült azon megállapodás, melynél fogva a belföldi fogyasztási adó 7 írttal állapíttatott meg, ez specialiter Magyarország szempontjából kétségkívül előnyösebb lenne. Ezen tényt tagadni senkinek sem jut eszébe, nem is lehet azt tagadni. De t. ház, minthogy ezen törvényjavaslat törvény erejére csak ugy emelkedhetik, ha a két kormány által létesült közmegállapodás után a két törvényhozás által elfogadtatik, mert hiszen a vámokra nézve egyátalán nem határozhatunk máskép, a közt kellett választani, hogy vagy elfogadjuk a javaslatot az említett módosítással, vagy egyáíalán most nem terjesztjük elő. Felfogásom szerint e két baj közül csekélyebb ama módosítást elfogadni, a mint ezt bátor leszek később tüzetesen kimutatni. Nem fogadom el Helffy képviselő ur azon állítását, hogy mint mindenben, ugy ebben is a magyar kormánynak el kellett fogadni az osztrák álláspontot, mert a mennyiben volt a két álláspont közt külömbség, a magyar törvényhozás által elfogadott belföldi fogyasztási adó 7 frt volt, az osztrák bizottság által elfogadott adó pedig 5 frt 50 kr. És igy ezen törvényjavaslatban nem azt fogadták el, a mi a másik törvényhozás bizottsága által korábban el lett fogadva, hanem elfogadtatott egy közvetítő tétel, mely jóval közelebb áll a magyar felfogáshoz, mint az osztrák bizottságokéhoz. De, a mint mondtam, a főindok előttünk az volt, hogy a közt kellett választani, hogy a törvényjavaslat törvényerőre emeltessék ezen módosítással együtt, vagy a közt, hogy lemondjunk róla egészen, vagy pedig, hogy nyúljunk egy oly módhoz, a mely szintén rendelkezésünkre áll, de közgazdaságilag és pénzügyileg hátrányosabb, hogy í. i. egyátalán a belföldi fogyasztási adót akarnók behozni. Ily körülmények között e három mód között legelőnyösebbnek látszott és teljes megnyugvással legelőnyösebbnekmondható azon megállapodás, a mely most a t. ház előtt fekszik. Azt mondja Helffy képviselő ur, hogy a kormány nem terjesztett elő adatokat; hogy azt megmondja ugyan, hogy mi hozatik be Ausztriából, de arról nem tesz említést, hogy Magyarországon tényleg mennyi petróleum fogyasztatik. T. ház! Oly adatoknak benyújtására, melyek a kormánynak nem állhatnak rendelkezésére és a melyek csakis feltevésekre alapíthatók, a kormány nem lehet hivatva, de azok nem is vezetnének czélhoz. Mindaz, a mi rendelkezésünkre áll Magyarország behozatalára nézve, tisztán csak azóta létezik, mióta a statisztikai adatok c tekintetben gyűjtetnek, t. i. folyó évi Julius 1-étől fogva. Ezen adatok mindenkinek rendelkezésére állanak; a mi ezen adatokból magyarázható, azon következtetéseket a t. képviselő ur is kivonta, én is bátor leszek erre nézve nyilatkozni és a következtetéseket azokból kivonni. De, hogy egyáltalán mily nehéz biztos adatokat nyújtani, arról épen Graal Jenő képviselő urnak számításai tesznek bizonyságot, melyek tisztán suppositiókra vannak alapítva, melyeket igy is, ugy is lehet felhasználni, de melyek teljes biztonságot nem nyújtanak, mert alaposan csak | azon statisztikai adatokból lehet következtetést