Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.

Ülésnapok - 1881-78

182 78- országos ülés márczius 13. 1882. rosszabb. Hát hiszen, a mint az előbb is szerencsém volt mondani, az nem az árú terjedésének valószínűsége, hanem ellenkezőleg, annak valószinütlensége mellett szól. Másodszor hivatkozik a t. előadó ur egy adatra, hogy t. i. a gácsországi petróleum behozatala a mi behozatalunkhoz viszonyítva nem tesz többet 2%-nál és ezt nagyon csekélynek taríja. Én hamarjában kiszámítottam, hogy ez 10—11 ezer métermázsát tesz. De ugyancsak a t. előadó ur volt, a ki 1879-ben azt állította, hogy a behozatal nem tesz többet 1750 métermázsánál. No, ha igy haladt a behozatal Gácsországból 1879 óta mostanáig, akkor csakugyan alapos azon félelem, melyet e tekintetben kifejeztem, t. i., hogy annak fogyasztása a felvidéken még jobban terjedni fog. A védelem tehát nem használ nekünk azon mértékben, mint az osztrákoknak, sőt a fogyasztási adónál ez is károsítani fogja kincstárunkat. Mindezeknél fogva, ha bármily kitűnő pénzügyi politikát folytatna is a mostani kormány, a napirenden levő törvényjavaslatot az indokolásból merített érvek és aggodalmak miatt igy magában külön elfogadliatónak még akkor sem tartanám. Reá térek most végül azon kérdésre, melyet "Wahrmann Mór t. képviselő ur is felemlített, t. i. a monarchia két államának a fogyasztásnál észlelt quotájára. 1879-ben gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam volt az, a ki utalt reá, hogy Magyarország semmiféle praecipuumot az ásványolaj-vámnál nem élvez. Akkor a t. előadó ur azzal felelt neki, hogy ez nem áll, mert a régibb adatok alapján meggyőződése szerint Magyarország fogyasztása a monarchia fogyasztásának csak 25%-át képezi, elismeri azonban, hogy a viszonyok e tekintetben változtak és 1879-ben ugy állott a dolog, hogy mi 27%-át fogyasztottuk a monarchia összes behozatalának, ennélfogva véleménye szerint 4% mindenesetre javunkra volt irható. Azóta a nézetek e tekintetben változtak s est a legeklatansabban bizonyítja az osztrák pénzügyministernek a birodalmi tanácsban tett nyilatkozata, mely szerint a forgalmi adatokból az tűnik ki, hogy Magyarország behozatala 1881. Julius havában 36%, augusztusban 34%, októberben ismét 36% volt. Elismeri azonban az osztrák pénzügyminister, hogy ez adatoknál valamivel tévedhetett. Én azt hiszem, igenis tévedett és pedig egy pár jelentékeny perczenttel. Mint Wahrmann képviselő ur, én is megnéztem azon adatokat, melyek az országos statisztikai hivatal által feldolgozva, Magyarország külforgalmát Ausztriával és a külfölddel a múlt év második felében feltüntetik. Ez adatokból kiviláglik, hogy a kivitel leszámításával Magyarországnak a lefolyt fél év alatt 384,000 métermázsa kőolaj behozatala volt. (Ellenmondás jobbfelöl.) Ezt én sem tartom kétszer veendőnek, mint attól a t. képviselő urak tartani látszanak, hogy az évi fogyasztást kitudjuk s tökéletesen elismerem azt, a mit Wahrmann t. képviselőtársam mondott, hogy az őszi hónapokban nagyobb a megrendelés, mint a nyáriakban. Szakértők véleménye szerint a dolog ugy áll, hogy az üzlet megindul szeptemberben, októberben s tart márczius elejéig, akkor lanyhaság áll be, mely tart aztán egész júliusig. Tehát a két első hónapot mindenesetre figyelembe kell venni s a többi hónapokat csak egynek számítva, én az összeget egyszer és félszer veszem s akkor kijön, hogy Magyarország összes évi behozatala 576,116 métermázsára rug. Ha ezen adatot összevetjük a monarchia forgalmi adataival, melyek szerint 1881-ben a behozatal 1.400,000 métermázsát tett, az eredmény, hogy a mi behozatalunk a monarchia behozatalának 41%-át képezi. Világosan kitűnik tehát ebből, hogy 10% azon praecipuum, melyet mi részint fogyasztási adó, részint vám alakjában az osztrák kincstárnak fizetünk. Ezen 10% pénzben kifejezve, az én számításaim szerint 600—650,000 arany frtot tesz, tehát nem sokkal többet, mint a mennyire Wahrmann Mór képviselő ur csak a fogyasztási adó utján történő károsodásunkat tette. Nem akarom most fejtegetni, hogy a praecipuum, melyet mi ezen adónál és ezen vámnál adunk Ausztriának, mennyiben ellensúlyoztatik a többi pénzügyi vámok emelése által, mert azt hiszem, ennek helye és ideje akkor lesz, midőn a vámtarifa fog tárgy altatni. Azonban már most előre jelezhetem, hogy az én számításom szerint az összes pénzügyi vámokból Magyarországnak semmiféle külön haszna nincsen, sőt valamit még az fizet a közösügyi költségek quotáján túl is. Még csak egyet kívánok megjegyezni. Valahányszor ily adójavaslat kerül a ház elé, mindig azon már stereotippé vált ajánlattal terjesztetik az be, hogy más államok is nagy erőfeszítéseket tettek államháztartásuk egyensúlyának helyreállítására, a szóban levő javaslatot tehát, mely nem is oly káros a közgazdaságra nézve, mindenesetre el kell fogadni. Megvallom, hogy ezt az ajánlatot én mindig különösnek tartottam a jelen kormány részéről, főleg a mostani viszonyok közt. Különösnek tartom ezt a jelen kormány részéről, mert a mint beszédem elején említettem, a pénzügyi politikatlanság ellen felhozható kifogás teljesen alkalmas az ezen figyelmeztetés komolyságába vetett hitünket megingatni. De különösnek tartom ez ajánlatot a mai viszonyok közt is, midőn egyáltalában nem vagyunk abban a helyzetben, a melyben más nemzetek sikeres pénzügyi erőfeszítései nyilvánultak. Mert mindazon nemzetek, a melyek az újabb időben pénzügyeik rendezése végett nagyobb áldozatokat